A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
ÉLŐ MÚLT A magyar nép és nyelv eredetéről II. Hazai források a magyarok eredetéről A magyarokról tudósító legrégibb hazai forrásokról szólva szintén előre kell bocsátanunk, hogy általában nem a történeti objektivitás jegyében születtek, hanem a kordivat (a Biblia segítségével bizonyítani a nép ősi származását), illetőleg bizonyos politikai érdekek (bizonyítani a magyarság ősi jogát a Kárpátmedence földjére) vezérelték szerzőjüket. Anonymus — Névtelen, aki magát gesztájában P. magister dictusnak jegyzi, szintén ez utóbbi célt követő krónikások közé tartozott: a magyarokat a szkítáktól eredezteti, a magyar nép ősapjának pedig Magógot tekinti, vagyis a bibliai eredeztctések közül a jáfetita származást pártolja. "Szkítiának első királya Magóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Magóg királyról nyerte a magyar nevet — írja Anonymus. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király." Innen már csak egy lépés, és a honfoglaló magyarság vezetői, Almos és Arpád, egyenesen e hím király leszármazottjaiként kerülnek a gesztába. Teszi mindezt Anonymus azzal az átlátszó szándékkal, hogy így is bizonyítsa ősi jogunkat az egykor hunok által lakott földre. Kézai Simon krónikája ennél is messzebb megy. Benne már nemcsak Attila és Almos, hanem az egész hun és magyar nép a rokon. Ezt igazolandó, Kézai elsőként foglalja írásba a csodaszarvasmondát mint népünk eredetmondáját. A mondában szereplő testvérpár, Hunor és Magyar, akiktől — mint Kézai meséli — "a hunok, vagyis magyarok" származtak, Ménrót, a bábeli nyelvzavart okozó óriás fiai (khámita eredeztetés). Kézai a szarvasünőt űző testvérek meséjére alapozva, Árpád magyarjainak honfoglalását visszatérésnek, második honfoglalásnak tekinti. Szerinte az Attila halálát követő belviszályok miatt Csaba kénytelen volt a hun—magyarokat rokonaikhoz, Szkítiába visszavezetni, s a Kárpát-medencében csak egy Ids csoportot hagyott vissza, a székelyeket, akik Arpádékat voltak hivatottak várni. Hogy szavahihetőbb legyen a hun—magyar rokonság elmélete, Kézai Attila egyik unokáját. Edement is a magyar honfoglalók közé sorolja. Jáfetikákként emlegeti őseinket a Képes Krónika írója is, mégpedig Jáfet második fia, Magóg személyére alapozva (ua. Anonymusnál is!). A továbbiakban viszont már Kézai Simon krónikáját idézve a magyarok első (373) pannonjai bejöveteléről, Attila magyar királlyá választásáról, majd a második bejöveteléről tudósít (677-ben; ua. Kézainál 872-ben). Azt hiszem, itt az ideje, hogy közelebbről is megvizsgáljunk két gyakran emlegetett fogalmat: a hun—magyar azonosítás, illetve az erre épülő második honfoglalás kérdését. A hun—magyar testvériség tévhite régen született, az előbb említett krónikákon kívül nyomai vannak a középkor külföldi forrásaiban, illetőleg ezeket messze megelőzve, évszázadok óta a néphagyományban is. Erre támaszkodott, s ezt erősítette meg a magyarság körében Kézai Simon krónikája, különösképpen pedig a már említett szarvasmonda. Időzzünk el néhány pillanatig ennél a sejtelmes elbeszélésnél! Ménrót két fia, Hunor és Magyar egy szarvasünőt üldözve messze elhagyták hazájukat így jutottak el Meotisz vidékére, ahol letelepedtek. Az új haza Árpád-kori tarsolylemez azonban idővel kicsinek bizonyult, ezért Hunor népe hátrahagyva Magyarékat Nyugatnak indult. Elérve a Kárpát-medencét, ez a nép, élén Attilával, az "Isten ostorával" létrehozta a hun világbirodalmat, melynek központja a mai Magyarország területe volt. A hunok uralma világverő vezérük halála után megtört. A következő esemény, amelyre a történelemből érdemes odafigyelnünk, a 895. évi magyar honfoglalás. [Ez a hon(vissza)foglalás fűződne Magyar népéhez.] Benedek Elek a Nagy Magyarok Életében így fogalmazta meg a két esemény közötti összefüggést: "midőn a maroknyi magyar elindult honkereső útjára, azt a földet kereste, mely egykor Attila földje volt, s honfoglaló munkájában nagy erőssége volt a hagyomány táplálta büszke tudat, hogy ezt a földet a vele atyafi hunok vére áztatta egykoron s valóképpen a testvér örökét foglalja el". Ezt a véleményt osztotta Kézai is, s hasonlóképpen vélekedtek más források is, amelyek hitelét évszázadokon át nem kérdőjelezte meg senki sem. Azóta a helyzet kicsit megváltozott: a mondái ikerpárt illetően általánosabb lett az a vélemény, hogy nem a hun és magyar népek testvériségének megszemélyesítői, hanem a magyarságba olvadt onogur népet kell Hunor alakja mögött sejtenünk. Az onogurok szerepét a magyarság őstörténetében László Gyula "kettős honfoglalás"-elmélete próbálja tisztázni. Mielőtt erről szólnánk, előre kell bocsátanunk, hogy a régészprofesszor teóriája nem azonosítható a már említett krónikák hun—magyar honvisszafoglalási elméletével. A "kettős honfoglalás" szerint a 895-ös magyarok egy 670. évi honfoglaló nép követői voltak. Ez a nép lenne az "onogur magyar", illetve más néven kései avar. Arról van szó, hogy a népmozgások során az onogurok felolvadtak a velük tartó népekben, a magyarokban, s átvették azok nyelvét A Kárpát-medencébe már magyarul beszélőkként érkeztek, majd jutottak avar uralom alá. Árpád honfoglalói ezeknek a magyar—onogur—avar népeknek a leszármazottjaira bukkantak két évszázaddal későbben. "Hogy az onoguroknak döntő szerepük volt népünk kialakulásában — írja László Gyula —, azt az is bizonyítja, hogy szerte a földkerekségen a mai napig is onogumak neveznek minket (unger, venger, hungarus, ungar stb.)." Bár a "kettős honfoglalás" elmélete nem a hun—magyar folytonosság bizonyítását célozza, László professzor mégsem hiszi, hogy a hun—magyar rokonság teljesen légből kapott. Szerinte a magyarság még a honfoglalást megelőző időkben hun uralom alá került, s ez azzal járt, hogy a hun fejedelmek saját családjuk valamelyik sarját állították e nép élére. Ebből pedig az következik, hogy Árpád fejedelem valóban hun ősökre vezethette vissza családfáját. László Gyulán kívül az utóbbi időkben mások is kardoskodtak az esetleges hun—magyar rokonság mellett. Rásonyi László turkológus például meg van győződve róla, hogy "Attila legkisebb fia, írnek volt Kobrát ősapja. Kobrát öt fia közül Bayan (a Gazdag) igen valószínűleg az Árpádház őse lett. Egy másik fia, Küver meg... a kisebb magyar rész, pl. a székelyek első honfoglalásának vezére." Innen pedig már csak egy lépés, és Csaba hun királyfi mondáját, amely a székelyeket hun töredéknek tartja, is igaznak mondhatjuk. Kétségtelen, hogy szép, amit László Gyula és Rásonyi László állítanak, jelenleg azonban feltételezéseik további bizonyításra várnak. (Folytatjuk) Fehér Péter 12 A HÉT
