A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
HÍRMONDÓ Jozef Prokeš: Ki van zárva a fegyveres konfliktus A hazai sajtó a bősi kérdés mellett nagy teret szentel a szlovák—magyar kapcsolatoknak. Nem titkolva, hogy ez a viszony — nagy részben éppen az erőmű körüli huzavonának "köszönhetően" — nem olyan, mint amilyen kívánatos lenne. Jozef Prokeš, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alelnöke, aki egyben a Szlovák Nemzeti Párt alelnöki teendőit is ellátja, a következőképpen vélekedik a két ország közötti kapcsolatról: — Szerintem a jelenlegi viszony a jövőben valószínűleg javulni fog. Sajnos, arról, hogy a két ország közötti kapcsolat nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, jócskán hozzájárult a magyar fél is. Természetesen nem szeretném mindenért a magyar felet okolni, mert az nem felelne meg a valóságnak, de mindenképpen el kell mondanom, hogy Magyarország annak érdekében, hogy a saját belpolitikai konfliktusairól elterelje a figyelmet, palástolja az országban lévő gondokat, hangsúlyozza az erőmű körüli vitát, Szlovákia és Magyarország között kialakult feszült légkört. Ez természetesen nem tesz jót a két ország közötti viszonynak és megnehezíti a két állam együttműködését is. Ennek ellenére kizártnak tartom, hogy Magyarország és Szlovákia között valamilyen konfliktusra (gondolok itt fegyveres konfliktusra) sor kerüljön. — Milyen megoldást lát arra, hogy a két ország közötti viszony a jövőben jobb legyen? — A Szlovák Nemzeti Párt megalakulása pillanatától fogva vallotta, hogy nem fogja korlátozni azokat a jogokat, amelyek a kisebbségek számára biztosítva vannak Szlovákiában. Ezek a jogok összehasonlítva más ország területén élő kisebbségek jogaival magasan az átlagszínvonal fölött vannak. Ezt bárki ellenőrizheti, összehasonlíthatja a többi európai országgal. Mi sohasem akartunk konfrontálást a magyar féllel. Nem akartunk rámutatni arra, hogyan ól a szlovák kisebbség a Magyar Köztársaság területén. Nem fenyegettünk azzal, hogy a szlovákiai kisebbségeknek olyan helyzetet biztosítunk, mint amilyet Magyarország biztosít a területén élő kisebbségeknek. Az ilyen hozzáállás nem vezet pozitív eredményhez. Pártunk úgy viszonyul a nemzeti kisebbségekhez, hogy azok specifikus részét alkotják az államnak, s a kisebbségek és a többségi nemzet közötti együttélésnek a pozitív effektusát kell keresni. A kisebbségek természetes módon alakítják ki a hidat hazájuk és az anyaország között. Főleg abban az esetben, ha az anyaország hazájuk szomszédságában fekszik. Én mindenképpen az együttélés pozitív oldalait keresem. Ez az én véleményem, mindig is ezt hangsúlyoztam, úgy is mind a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, most pedig mind a párt, mind a szlovák parlament alelnöke ezt szorgalmazom. — Ön szerint az önálló Szlovákiában garantálva lesznek a nemzeti kisebbségek jogai? — Természetesen. Azok a jogok, amelyek eddig is adva voltak a kisebbségeknek, a jövőben sem lesznek korlátozva. Éz benne van a Szlovák Köztársaság alkotmányában is. — Az alkotmány meglehetősen kétértelműen fogalmaz... Az Ön szavaiból az derül ki, hogy a nemzeti kisebbségeknek, tehát a szlovákiai magyaroknak sem kell aggódniuk amiatt, hogy jogaikat a jövőben megnyirbálják. — Ez az aggodalom teljesen alaptalan. A szlovákiai magyaroknak a legkisebb okuk sincs a félelemre, az aggodalomra. Nézze, nekem az a véleményem, hogy akad néhány olyan politikus, aki másképpen nem tudja magára hívni a figyelmet, csak úgy, hogy nagy ricsajt csap a semmi körül. Teljesen alaptalanul hangoztatja, hogy a Szlovákiában élő kisebbségek veszélyben vannak. A Szlovák Köztársaságban senki sem érezheti magát veszélyeztetve, és senkinek sincs oka az aggodalomra. Kamoncza Márta ŕ------------------------------------------------------------"... és zengett A vidéki ember kulturális élete korlátozottabb, mint a városié. Hogy mégis mennyire zajos, mennyire érdekes, az sokban a helybeliek ügyességétől is függ. Gyakran elég egy emlék a fővárosban eltöltött évekből, egy közösen megtanult dal, s máris belső igény támad visszavarázsolni a múltat, az Ifjú Szívck-bcn eltöltött szép éveket. így történhetett, hogy Végh Piroska, a népművelési otthon vezetője meghívta Felsőszelibe a pozsonyi Ifjú Szívek ének- és zenekarát. Ismerve a helybeliek zeneszeretetét, nem mindennapi hangversenyt szervezett meg. A csoport elfogadta a meghívást, s a római katolikus templomban rendhagyó szentmisére kerülhetett sor 1992. november 8-án. a kórus" A népművelési otthon vezetője a hívek és magánvállalkozók segítségével a községi hivatalban kellemes környezetben fogadta a didergő fellépőket. A templom egyaránt megtelt gyerekekkel, fiatalokkal és idősekkel. Mindenki feszülten várta, hogy megkezdődjék a szentmise a világjárta pozsonyi kórussal. S amikor felcsendült Scarlatti Exultate Deo-ja Józsa Mónika karnagy vezényletével, úgy tetszett, mintha angyalok kara zengene a távolból, s hívna magával a messzeségbe. Az egyhajós templomnak remek az akusztikája. A művészegyüttes Schubert G-dúr miséjét énekelte. Az énekesek hangja tisztán és varázslatosan szólt az ifjú zenészek kíséretében, akiket Karába Gyula vezényelt. A mise hangulatába szervesen beilleszkedeti Schubert: Ave Maria című ismert műve. A résztvevőket lenyűgözte Mozart, Liszt és Händel egy-egy művének előadása is. A közönség vastapssal jutalmazta az énekesek kitűnő szereplését. A zene megértésének lényegét Babits Mihály bölcsen így fejti meg: "Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek." Reméljük, hogy a szélieknek még többször is lesz alkalmuk gyönyörködni mások énekében, a kulturális életük változatosabb, színvonalasabb lesz. Mészáros Magdolna ________________________________ 8 A HÉT
