A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
vXvžXýX-X-X-XýX-Xv SOKFÉLE A hajótöröttek és a képviselő Először nyáron lettem figyelmes a kis csoportra. Délutánonként a Jezsuiták temploma előtt üldögéltek. Általában négyen—öten voltak. Kopott, helyenként meglehetősen piszkos ruhájukból, kiadós pihengetésükből arra a következtetésre jutottam, hogy munkanélküliek, és jobb híján a templom előtt üldögélve tengetik délutánjaikat. Aztán véget ért a nyár. A jótékony melegítő napsugarak helyett csípős szél söpörte végig a teret. A férfiak meg továbbra is a szokott helyükön üldögéltek. Ha nagyon hideg volt, vagy esett az eső a templom bejáratához húzódtak. Az egyik alkalommal, talán csütörtök lehetett, éppen misére sietve pillantottam meg a kis csoportot. Négyen voltak. Fázósan húzták össze magukon a vékony, lyukakkal teli kabátot. — Remélem ma is megdob legalább három ronggyal — így az egyik. — Biztosan — véli a társa. — Csak most neked kell utána menned, mert ón tegnap voltam. — Persze, persze — bólogat az előző. — Istenem! Háromszáz korona! Mennyi féldeci meg sör! A templomban a kijárathoz eső legközelebbi padsorban ültem. Nem telt el néhány másodperc, az előttem lévő padsor mellett a Kereszténydemokrata Mozgalom egyik oszlopos tagja hajt fejet az oltár előtt. Alighogy helyet foglalt a padban, máris mellette termett az a férfi, aki az imént a templom előtt arról ábrándozott, hogy háromszáz koronáért mennyi féldecit és sört vehet. — Képviselő úr! — kezdi szánalmas hangon. — Én olyan szerencsétlen vagyok. Nekem semmi sem sikerül. Munkám nincs, az asszony elhagyott, három gyerek a nyakamon. Nincs mit ennünk, innunk. A gyerekek éheznek, a lakást nem tudjuk fizetni. Maga is volt munkanélküli, hát tudja milyen borzasztó ezt elviselni. Hát, hiába én amolyan hajótörött vagyok. Képviselő úr, maga olyan jó ember. Az újságban is ezt olvastam. Nem segítene ki pár koronával? Élelmet szeretnék venni éhező gyerekeimnek. Erre a monológra nemcsak ismert politikusunk kék szemei szegeződtek a panaszkodóra, hanem a hívők többsége is nagy érdeklődéssel figyelte a jelenetet. A férfi meg tovább panaszkodott. A képviselő a zsebébe nyúlt, és három zöld színű bankjegyet nyújtott át a "hajótöröttnek", aki sűrű hálálkodások közepette szinte rohamléptekben távozott az Isten házából. Kamoncza Márta Kopaszán szexisebb? Tévedés ne essék, Kasanický urat nem tartóztatták le, s álarcosbálra sem készül. Az álarcos hölgy és a rendőrszázados Kasanický árnyékkormányának két titokban tartott minisztere. levelezni kénytelen az új kormánnyal, újra kell magyaráznia elképzeléseit. Ľubomír Dolgos privatizációs miniszter ez év augusztus közepén írt válaszában javasolja: forduljon Ľudovít Černák gazdasági miniszterhez. Kasanický pedig bosszankodik, hogy nem hajlandók meghallgatni, hogy Meóiar kormányfő csak fél év múlva tudja fogadni. Pedig, állítja, megvan a módszere arra, hogyan lehetne a vállalkozói kedvet jelentős mértékben fellendíteni Szlovákiában. Elemzései alapján nálunk az átlag család csupán a harmadik nemzedék után képes befektetésre alkalmas tőkét összekuporgatni. Kasanický állítólag megtalálta a receptet arra, hogyan hidalható át a három nemzedéknyi időszak, hogyan biztosítható már most a beruházási tőke a fiatal vállalkozók számára. Mozgalma nemegyszer hangoztatta: csak a gazdaság szintjén akar politizálni. Választási győzelmük esetén minden fiatalnak munkát ígértek, a teljes foglalkoztatottságot is garantálták volna. A privatizáció legjárhatóbb útját abban látják, ha a vállalatok tulajdonosaivá maguk a dolgozók válnak, akik részt vesznek az irányításban és az ellenőrzésben. A magyarra iš lefordított választási programjuk 18. pontja alatt olvashatjuk: "Nem azt kérjük, hogy az ifjúság mint a nemzet jövőjének záloga, egyszerűen higgyen nekünk. Azt akarjuk, hogy programunk szellemében valóban együttműködjön velünk a gazdasági forradalom megvalósításában!" Föl hát, fiatalok, az újabb forradalomra! MÁZSÁR LÁSZLÓ (Vladimír Hák felvételei) Sigourney Weaver okosan hasznosította szépségét, műveltségét és tehetségét, és igazi sztár lett. Manapság Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésznője. Édesanyja és nagybátyja is színész, az apja pedig az ötvenes évek amerikai televíziózásának úttörője, az NBC társaság elnöke, a talk-show atyja. Sigourney a jó iskolák után az első nyúlfarknyi szerepét Woody Allen Annie Hall-jában kapta. A nagy berobbanást a Nyolcadik utas a Halál hozta 1979-ben. A főszerep, Ripley figurája a színésznő egész sorsát meghatározta. A'film folytatása 1986- ban készült el A bolygó neve: Halál címmel. Ám közben sem ült tétlenül, olyan filmekben győzte meg a tehetségéről a világot, mint a Szemtanúi, a Gorillák a ködben és például a Szellemirtók első és második része. A színpadnak sem fordított hátat, hiszen férje Jim Simpson ismert színházi rendező. Ma ismét Sigourney Weaver nevét emlegetik a filmszakmában, ugyanis a mozikba került a Halál-sorozat harmadik része, A végső megoldás: Halál. Ez a rész nemcsak folytatása az előző részeknek, hanem technikailag is újat ígér. A szerep kedvéért Sigourney nem átallotta kopaszra nyíratni a fejét (igaz, több millió dollár volt a jutalma). Ő maga így vall erről: — Nem, nem viselt meg, amikor először végigsimítottam a koponyámon, sőt... Többek szerint szexisebb lettem ezzel a frizurával. A HÉT 19
