A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-13 / 46. szám

"Bánat sír a száraz ágon..." HÍRMONDÓ Vcrőfcnycs napsütés, virágok, pislogó, fel-fellobbanó gyertyalángok. Megillető­­dött gyermeldányatcok, lecsorduló könnycsepp egy ráncos arcon. Érces férfihangok vegyülnek az asszonykórus siratóhangú énekébe. Miatyánk... és ál­dás... és emlékek... SAS-behívó, ágyú­dörgés, aknaszilánkok, bombatölcsérek, gázkamrák, puskatusütötte fájdalom, Sztálingyertyák... és vér, füst, korom, jajkiáltás, pokoli rémület... halotti csend. Nevek. Apa és fia, férj és neje, gyermek, nagyapa, dédapa neve. Áldozatok neve, emlékezők ajkán, kőbe vésve. Egy Ids magyar falu emlékezik halottalra, az első és második világháború viharában elpusz­tult férfiakra, nőkre, fiúkra, apákra, testvérekre. összeszoruló torokkal állunk Ipolysza­­kállos lakosaival együtt a községháza előtti téren, ahol ökumenikus istentisztelet és ünnepi beszéd, vers és zene ad méltó keretet a Nagy János szobrászművész alkotta emlékmű felavatásának. Gyóni Géza verse és a polgármester ünnepi beszéde után lehull a lepel a családjától búcsúzó honvédet ábrázoló domborműről. Ez után az unokák, ün­neplőruhás fiúk, lányok gyújtanak egy­­egy gyertyát minden elhangzó név után, az elvesztett, de soha nem feledett áldozatok emlékére. Nézem a gyertyák lángját; szörnyű és szépséges is egyszerre a 88, egymást melengető, égő pici gyertya serege. Egyik-másik eldől, társai támogatják, mint valaha bajtársai a fronton megsebe­sült katonát. A világi szavak után Isten igéje száll felénk Kovács Géza református lelkész és Farkas László katolikus plébános úr szájából. Közösen imádkozik katolikus, református, öreg és gyermek; ne dörög­jenek újra az ágyúk, legyen béke már mindenütt a Földön, hogy ne legyen hiábavaló a hősök áldozata. Az itt elhangzó szavakkal összecsen­genek az előző napokon Budapesten hallott gondolatok. Teller professzor hig­gadt érvelése az emberiség jövőjéért, Csoóri Sándornak a gyanakvó felé intézett szavai: a magyarság senkit nem fenyeget, a világtalálkozó senki ellen nem irányul, Tempfli püspök úr csendes panasza, a vérző délszláv államokból menekült sors­társaink megbékélést, de méltányos jo­gokat is követelő programja. Újra hallom a sokszor elismételt mon­datokat a magyar nemzet egy és oszt­hatatlan, közös a nyelvünk, sorsunk, kultúránk, éljünk bár az anyaországban, a Kárpát-medence más régióiban, Argen­tínában, Dél-Afrikában vagy Alma-Atá­­ban. Sokfelé szórattunk, sok megpróbál­tatáson mentünk át, de nem vagyunk bosszúállók. Nem akarunk senki ellensé­ge lenni, mások jogait csorbítani, csak méltósággal vállalni magyarságunkat Ezt tették azok is, akiket a halálba küldött mások bűnös akarata. Áldozatok ők és hősök, akiket végre elsirathatunk, akikre emlékezhetünk, akiknek emlékművénél letehetjük a kegyelet virágait. Talán profánnak tűnik, hogy az emlé­kezés, a gyász után ünnepelt is a falu. A szabadtéri színpadon délután "Sorsvirág" címmel nemzetközi népművészeti műsort láthattunk. Fellépett a helyi éncklőcso­­port, a kárpátaljai Neveden község nép­művészed együttese, a lévai Garam menti Népi Együttes táncospárja, szlovéniai és magyarországi folklórcsoportok. A lát­szólagos ellentétet épp a műsoros délután címe oldotta fel: közös sorsunk virága a népművészet, s az előadó ifjú táncosok, énekesek, zenészek. Az ünnepet még emlékezetesebbé teszi az a tény, hogy a falu önkormányzata, a Csemadok, az Együttélés P. M., az MKDM helyi és központi szerveinek tisztségviselői mellett részt vett az em­lékműavatáson Magyarország pozsonyi konzulátusának képviselője, Poczkodi Gábor úr is. Az áldozatok, a holtak üzennek nekünk, az élőknek, az utódoknak: "Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot!" Dolník Erzsébet Tízéves a A Hélia-D kozmetikumok nem ismeretle­nek a hazai hölgyek és urak körében sem. A kizárólag természetes anyagból készült krémeket kerek tíz évvel ezelőtt kezdték gyártani. A Hélia-D skálája egy évtized alatt jelentősen bővült. Megjelen­tek a piacon a cég babakozmetikumai, hajápolási cikkei, a tokaji aszút tartalmazó termékei, a sportkészítmények. Közben pedig az üzletekben egyre gyakrabban találkozunk a külföldi, szintén természetes alapanyagból készült "csodaszerekkel". A konkurencia tehát egyre nagyobb. Fábián Ágnestől, a Hélia-D külkeres­kedelmi igazgatójától többek között afelől érdeklődöm, hogyan sikerül a cégnek a felszínen maradni. — A Hélia-D-nek már neve van. Az a célunk, hogy közepes árkategóriájú, jó minőségű termékkel rukkoljunk ki. Ez úgy látszik eddig sikerült. Nemcsak Magyar­­országon kedvelték meg termékeinket, hanem a világ számos országából érkez­nek olyan visszajelzések, hogy a vásárlók igénylik a Hólia-D-t. A magyarországi illatszerboltokból olyan visszajelzést ka­punk, hogy főleg az olasz, amerikai, izraeli és görög hölgyek keresik termékeinket. — A Csehszlovákiában élő hölgyek is szfvesen használják az elegáns, fekete­arany Civegtégelybe csomagolt kozmeti­kumokat Ok hol vásárolha tják meg ezeket a termékeket? — Naszvadon van egy konszignációs raktárunk, ahonnan az igény szerint az egész Csehszlovákia területén lévő illat­szerboltokat, gyógyszertárakat el tudjuk látni. Egyébként a hetekben nyílt meg a Hélia-D üzlet szintén Naszvadon. Bilišič Róbert mérnök, a naszvadi Biama vezetője — a cég egyebek között a Hélia-D termékeket is forgalmazza — elmondta, hogy a Hólia-D termékek egyelőre hazánk területén valószínűleg csak a gyógyszertárakban vásárolhatók majd meg. Ennek az az oka, hogy a Biama főleg patikákkal kötött szerződést az általa forgalmazott termékek eladására. A Hélia-D termékek árskálája, a hazai vásárlók számára elfogadható, a kozme­tikumok pedig a szakemberek szerint kiváló hatásúak. Kamoncza Márta Illusztrációs felvétel A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents