A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-10 / 28. szám

Barry Grant

Dolores

Hat nyomozó bámulta a majdnem ruhátlan hölgyet, aki a hálószoba franciaágyán feküdt. Gyönyörű testet takart az átlátszó rövid hálóing. A nyomozók persze ezúttal nem szópségkirálynőt választottak. Valami más érdekelte őket. Vajon ki segítette a másvilágra Dolores Lupezt? A csinos hölgyet reggeli köntösének a zsinórjával fojtották meg mintegy két órával ezelőtt. Sarah Cook, a lompos külsejű házvezetőnő fedezte fel a hullát, amikor feljött az első emeletre, hogy rendbe hozza a hálószobát.

— Szép, hogy azonnal felhívott minket — mondta Young felügyelő, és megkérte, hogy mondjon el mindent, amit tud. Sajnos, az amazon alig tudott valamiről beszámolni.

— Hát amikor ajtót nyitottam, a házban irtózatos csend volt — mondta Sarah Cook. — Arra gondoltam, hogy az úrnő elment hazulról, talán lement a pincébe, hogy a szennyest berakja a mosógépbe. A hálószobában aztán megtaláltam...

— Gyanakszik valakire?

Sarah Cook megvonta a vállát. Hallgatott. A rendőrség szakemberei éppen befejezték a munkát, amikor berobbant a szobába Chad Lupez, és rádobta magát a hullára. Úgy zokogott, mint egy gyermek. A rendőrök nagy nehézségek árán eltávolították a holttest mellöl a szánalomra méltó úriembert, nehogy megsemmisítse azokat a nyomokat, amelyek esetleg a tettes nyomára vezetnek.

— Mikor távozott az irodából? — kérdezte Young.

Chad Lupez sóhajtott. Az arca csupa víz volt.

— A Sárkány étteremben ebédeltem... Aztán telefonhoz hívtak. Ma tovább maradtam az irodámban, egy tervrajzon dolgozom... Ki tette, felügyelő úr?

— Talán egy betörő. Az ablak alatt, a kerítésen találtunk valami nyomfóleséget...

— Hát így állunk — motyogta Chad Lupez. Nem tudott uralkodni magán, érzésein. Young éberen leste minden mozdulatát. Hm, hm. A hatvanesztendős úriember önzetlenül szerethette harminc évvel fiatalabb nejét. Lesz min törni a fejünket, gondolta Young. Még aznap este felhívták telefonon. Azonnal megismerte a házvezetőnő rekedtes hangját.

— Maga az? Mit akar közölni velem ilyenkor?

— Hallottam, amikor a gazda azt állította, hogy délelőtt az jrodában tartózkodott. Ez hazugság. Én láttam Lupez urat.

— Hol? Mikor? ,

— Ma reggel. Éppen leléptem az autóbuszról, és 10,45-kor...

— Mire vár? Folytassa!

— Elsuhant mellettem. Megismertem a piros FIAT-ot

— Sarah, ön egy angyal, köszönöm. Megmondhatta volna azonnal, de mindegy — mondta a felügyelő, és lecsapta a telefonkagylót. Néhány perccel a történtek után már Chad Lupez háza körül ólálkodott. Végül becsöngetett.

— Fáradjon beljebb, felügyelő úr — mondta, szelíden a ház ura. A kandalló mellett foglaltak helyet. Chad Lupez széke mellett egy üveg whisky. Sokat ihatott.

— Ma délelőtt bent járt a házban, nem igaz? — kérdezte Young.

— Hogy is mondjam, tíz óra körül felhívott egy ismeretlen hang. Nő lehetett, naponta hívott. Most azt mondta: "Megint egy szexuális mániákus van a nejed melletti" Nem vettem komolyan a figyelmeztetést, de aztán már azon fáradoztam, hogy Dolorest tetten érjem. Két alkalommal hiába próbálkoztam. A hálószobában találtam rá... Egyedül volt, igaz, egy

undorító pornográf magazinban lapozgatott. Az orrom alá dugta a ronda képeket, és azt mondta: "Nem szabad meztelen urakban gyönyörködnöm? Legalább magazinokban?" Valakit, aki... Valakiket, akik... — Chad Lupez nem folytatja. Lehajtotta a fejét.

— Valakit, aki nem olyan öreg és tehetetlen tortykos, mint amilyen te vagy. Ezt mondta, nem? S emiatt megfojtotta.

— Nem igaz — tiltakozott hevesen Lupez. — Amikor elhagytam a házat, még ólt! Éltl Az ágyon hevert, és röhögött. Beültem a gépkocsimba, a Fordomba, és eszeveszett gyorsasággal visszatértem az irodámba.

Másnap reggel a felügyelő szobájában kétszer csengett a telefon. Az első hívás a rendőrség laboratóriumából érkezett. Egy nő is feltárcsázta, de nem akarta elárulni a nevét. A laboratóriumból azt adták hírül, hogy Dolores Lupez holttestén nemi közösülés jelei tapasztalhatók. A hölgy viszont tudomására hozta Youngnak, hogy napok óta egy izmos fiatalember — AUSTIN-nal érkezik — látogatta meg esténként Dolorest. Az utca másik oldalán parkolt 10,45-kor rendszerint az ablakon át távozott.

Az ismeretlen hölgy, aki telefonál, nem Sarah Cook. Látta maga előtt a helyszínt a hálószobát, a házat, a kertet, a szomszédos villákat... Igen! A szomszédos ház! A hálószoba ablakait szemmel tarthatták a viktoriánus kori stílusban épült villából.

Vagy tíz percig csöngetett a ház súlyos ajtaján. Végül megjelent a küszöbön egy sápadt, nem túl szép nő. A végkövetkeztetés: ez az aszszony szerette a szomszédját, szerette Chad Lupezt és nem nagyon kedvelhette Dolorest. Emiatt telefonálgatott.

Vagyis az izmos fiatalember ölte meg Dolorest? Young nem volt biztos a dolgában. Sarah Cook miért nem látta az atlétát? Az Austint? Mindent megtudunk, ha...

Sarah Cook egy bűzös házikóban lakott. A felügyelő alá valami rozoga ülőkét helyezett, s máris darálta a szöveget.

— Nem láttam a házban a gazdámon kívül egyetlen egy úriembert sem! Smaragdzöld autó? Austin? Nem, nem. Csak a sötétpiros Fiatot, azt... Azt a gazda hajtotta mindig.

— Biztos ebben? Fiatban ült a gazdája? Nem Fordban?

— Nem, dehogy. A Fordot az úrnő vezette. Amíg vezethette, ugyebár.

— Tehát így állunk? Dolores Lupeznek volt egy Ford típusú gépkocsija — mondta tagolva Young. — Tegnap éppen ezt a Fordot hajtotta az úr. Ezt maga nem tudhatta, Sarah. Miért nem tudta? Maga tegnap nem is látta Chad Lupezt amikor elhagyta a házat. Felkapaszkodott a pincéből,

30 A HÉT