A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-06 / 45. szám

A HCA múltjáról, jelenéről r m mm // ■ r r r m es jovojerol Amikor a hivatalos politika megbukik, jönnek a polgár­jogi mozgalmak AZ UTÓBBI IDŐBEN EGYRE GYAKRABBAN TALÁLKOZUNK A HELSINKI CITIZENS’ASSEMBLY (HCA), MAGYARUL HELSINKI POLGÁROK GYÜLEKEZETÉNEK NEVÉVEL KÜLÖNBÖZŐ NAGY­GYŰLÉSEK, S EGYÉB RENDEZ­VÉNYEK KAPCSÁN. ÖK SZER­VEZTÉK TÖBBEK KÖZÖTT A MÁRCIUSI BUDAPESTI KISEBB­SÉGI ÉS EMBERJOGI KONFE­RENCIÁT, AZ ÚJ FALAK EURÓ­PÁBAN: NACIONALIZMUS ÉS RASSZIZMUS — CIVIL MEGOLDÁ­SOK CÍMET VISELŐ NEMZETKÖZI KONFERENCIÁT POZSONYBAN, S AZ Ö NEVÜKHÖZ FŰZŐDIK A BÉKEKARAVÁN ÉS BÉKEZÓNÁK LÉTESÍTÉSE JUGOSZLÁVIÁBAN. Mátrai Juliannát, a HCA prágai székhelyű Nemzetközi Titkárságá­nak munkatársát elsőként a szerve­zet létrejöttének előzményeiről kér­deztem. — A Helsinki Citizens’Assembly a kelet- és nyugat-európai polgárjogi mozgalmaknak a nyolcvanas évek elején kezdődő együttműködéséből nőtt ki. A Charta 77 megalakulása, majd 1980-ban a lengyelországi Szolidaritás mozgalom hatására szorosabb együttműködés alakult ki a kelet-európai országok ellenzékei között. Körülbelül ugyanerre az időszakra tehető Nyugat-Európában az Európai Nukleáris Leszerelési Mozgalom (END) kiteljesedése. Ez volt az első, valóban baloldali hát­terű kezdeményezés, amely felis­merte, lehetetlen a béke és a leszerelés problémáit a demokráci­ától, az alapvető emberi és kisebb­ségi jogoktól és az ökológiai kérdé­sektől elhatároltan kezelni. Az END nemzetközi együttműködésre szólí­totta fel a különböző "single issue" mozgalmakat, globális kontextusba helyezve ezzel a leszerelés kérdé­sét. Az END évi konferenciáin nyílt a kelet-európai ellenzéknek először lehetősége arra, hogy nemzetközi környezetben támogatást keressen főképpen emberjogi természetű kér­déseire. • Milyen volt az END kapcsolata a kelet-európai ellenzékkel? — Az END-en belül a Kelet—Nyu­gat Párbeszéd Európai Hálózata fordított különös figyelmet a kelet­európai problémára. Ez a nyugat­berlini, illetve hágai központú szer­vezet kifejezetten elutasította a be­szivárogni próbáló hivatalos béke­­tanácsokkal való együttműködést, ugyanakkor közvetlen kapcsolatot tartott fenn a kelet-európai ellenzék­kel. Tulajdonképpen ennek az együttműködésnek a keretén belül merült fel a Helsinki Citizens'As­­sembly, pontosabban egy polgári (civil) helsinki folyamat megalakítá­sának gondolata. A kezdeményezés lényegében a Charta 77 mozga­lomból ered, mely 1985-ös prágai felhívásában egy civil Európa-par­­lament összehívásának szükséges­ségét hangsúlyozta, a helsinki fo­lyamatban való közvetlen polgári részvétel biztosítására. A felhívást több előkészítő találkozó követte. Ezeken egyetértés alakult ki az Assembly programját illetően, amit később az 1990-es Prágai Felhívás­ban fogalmaztak meg. Ebben a dokumentumban hangsúlyozzák a civil társadalom szerepét egy de­mokratikus és békés Égyesült Eu­rópa kialakításában, az emberi és kisebbségi jogok érvényesítésében. A hidegháború utáni helyzetet ele­mezve felhívja a figyelmet a katonai fenyegetettséget felváltó új gazda­sági, politikai, társadalmi és ökoló­giai megosztottságra és együttmű­ködésre szólítja fel Európa polgárait mindezek megelőzésére. • Mikor alakult meg hivatalosan a HCA? — Az alakuló gyűlés 1990 októ­berében volt Prágában, amelyen mintegy ezer részvevő volt Európa huszonhárom országából és Észak- Amerikából. Olyan neves személyi­ségek jelentek meg ott, mint Václav Havel, Jorge Semprun és Oskar Lafontaine. A vitákban már ekkor meghatározó szerepet kapott a jugoszláv válság, a Szovjetunió és a balti államok kérdése és a növekvő nacionalizmusok problémája. • Az alakuló gyűlés után milyen tevékenységet fejtett ki a HCA? — Szeminárium-sorozatot szerve­zett Európai integráció, civil társa­dalom, európai intézmények címmel Strassbourgban, Moszkvában, Tori­nóban. A vajdasági Szabadkán felállított egy etnikai konfliktuskezelő központot. Kutatási programot indí­tott a hadiipar átalakításával és a privatizációban való közvetlen tár­sadalmi részvétellel kapcsolatban. Az Assembly-n belül több regionális kezdeményezés is indult: a Medi­terrán Párbeszéd, a Balkán Hálózat, a Nemzetközi Hálózat a Demokra­tikus Szolidaritásért (kelet-európai kezdeményezés) és egy közel-keleti projekt. A szükségakciók sorába tartozik egy HCA-küldöttség Moszk­vába és a balti államokba 1991. január 22—26-án; egy nemzetközi és jugoszláv találkozó Belgrádban 1991. június 7-én, amit 8-án egy delegáció követett Ljublanába. Itt született meg annak a nemzetközi békekaravánnak az ötlete, amely tavaly szeptember 25. és 29. között bejárta egész Jugoszláviát. Leg­utóbb felhívást adott ki, melyben békezónák létrehozását javasolta Jugoszláviában, s egyben vállalja, hogy nyomást gyakorol a nemzet­közi intézményekre (pl. az Európai Biztonsági és Együttműködése Ér­tekezletre) a zónák támogatása érdekében. • Milyen a szerkezeti felépítése a Helsinki Polgári Gyülekezet­nek? — Az Assembly-nek van egy nemzetközi titkársága és nemzeti bizottságai, amelyek harminc or­szágban működnek. Két társelnö­künk van Sonja Licht és Mary Kaldor Kanadából. • Miből gazdálkodik a HCA? — Pénzünk alapítványokból van. Az első lépéseknél főleg a Rocke­feller Alapítvány támogatott bennün­ket. • Milyen a tömegbázisuk? — Ezt nehéz megmondani. Az adatbázisunkban jelenleg hárome­zer név szerepel, ezek a kulcsem­berek, akik tartják a kapcsolatot a HCA Nemzetközi Titkársága és a nemzeti bizottságok munkájába be­kapcsolódott polgárok között. Egy­­egy akciónk ennél jóval több embert megmozgat. • Végezetül egy szokványos kérdés: mi a legközelebbi tervük? — Az idén valószínűleg a legna­gyobb rendezvényünk az egyre szaporodó békezónák részvételével egy Polgári Békekonferencia lesz, amelyre ősszel kerülne sor. KAMONCZA MÁRTA 14 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents