A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
FIGYELŐ Jubileumi produkció születik... ALKOTÓI GOND(OLAT)OKROL — A "TISZTÁK" KAPCSÁN Vajon negyven évad a komáromi Jókai Színház történetében sok vagy kevés? Talán nem Is ez a lényeg, hanem a bemutatott előadások színvonala és a többékevésbé érzékeny "antennáinkkal fogott" ÜZENETEK... — valahogy így kezdeném soraimat, ha ünnepi köszöntőt akarnék Imi. Azonban nem szándékozom. Azért nem, mert mire ez az írás megjelenik ("köszönet" a nyomda kisördögének!), már a közelmúlt emlékei között fogjuk számon tartani a jubileumi premier egyes momentumait. Valószínűleg Imák majd mások — a társulat "vasárnapi arcát" megörökíteni vágyók. Bizonyára kritikák Is születnek majd — szakavatott Ítészek és/vagy önjelölt műbfrálók tollából. Én most valami mást (kevesebbet vagy többet?) szeretnék: az alkotógárda néhány tagjának a véleményén keresztül nézőközeibe hozni Illyés Gyula ’Tiszták" című darabját, és bepillantani a produkció születésének folyamatába — a színházi hétköznapok (gondokkal teli) világába. Később úgyis "a darab(ok) sorsa felett elsősorban a nézőtér lelke dönt”... Következzenek hát az alkotói véleményekl BEKE SÁNDOR rendező: — Miért is választottuk Illyés darabját a 40. évfordulóra? Magyar nyelven játszó színház — ha csak nem világklasszishoz nyúl — nehezen tud olyan darabot választani, amely méltóképpen reprezentál egy ilyen nem mindennapi ünnepet. Általában olyan darabot szoktunk keresni, amelyik bizonyos mértékig rezonál, tehát a Papp János, Cs.Tóth Erzsébet és Ropog József próba közben (Fotó: Nagy Tivadar) mához közel áll. így voltunk ezzel a ‘Mohács'' és a 'Caligulo' esetében is. Tehát ezek a darabok akkor igazán jók, ha a téma ‘a levegőben van". A ‘Tiszták'-ban nagyon sok van abból, ami Illyés darabjaira jellemző, például az etikai felfogása — a gyöngék, kiszolgáltatottak sorsáért érzett felelőssége, a világban végzetesen növekvő erőfölény elleni tiltakozás. Annak a felismerése, hogy az erőszak és az érték harcában az előbbi érvényesül. Általában a jó ügy nem számíthat erkölcsi sikerre, leggyakrabban elbukik. Tehát ezek a gondolatok fogalmazódtak meg a ’Tiszták' kapcsán is. Az a kohézió, amely majd ebből a darabból éri a nézőt, az egyfajta tisztultabb öntudatot feltételez — a megmaradásért latba vethető erkölcsi erők koncentrálását. Manapság Európában nagyon sok kisebbségi sorsban élő ember érzi úgy, hogy a léte veszélyeztetve van, éppen ezért gondolom, hogy ez a darab rendkívül aktuális. Hiszen egy olyan népről szól, amelyik valaha Európában az erkölcsi értékek abszolút megtestesítője volt. HORVÁTH LAJOS dramaturg: — Szerintem ez Illyés legjobb darabja. Saját nyilatkozatából is tudjuk, hogy amikor ezt írta, akkor a Magyarország határain kívül élő magyar kisebbségiekre gondolt. A cselekmény specifikus időben (13. sz.) és helyen (Montségur) játszódik, ám egy kis szívfájdalommal azt is mondhatnám, hogy sajnos, nagyon mai téma. A szövegkönyvemre azt Írtam: A ‘Tiszták’ mi vagyunk, és azok is maradunk (sajnos?) — ami lehet metafora is. A darabban elhangzik egy örökérvényű mondat; egy örök dilemma: Élj mocsokban és élve maradsz, vagy légy tiszta s jussod a halál! A tisztákról — albigensekről (Albi város után) — kathárokról tudni kell, hogy 200—300 évvel megelőzték korukat, például a művészetekben, a modern verselósben, nagyon gazdag nyelvük és külön vallásuk volt. Ez a másság — akárcsak ma — óriási problémát jelentett akkoriban is, ezért Róma e más vallás ellen hadjáratot indított, ahol tulajdonképpen ugyanaz a nemzet küzdött saját fiai ellen. Mi is volt ez a másság? Például az, hogy úgy tartották; életük értelme a halál. Ezt a másságot próbálta éreztetni Illyés darabjában a kissé furcsának tűnő magyar nyelvezettel is. Ez a szabad gondolkodású, nagyon érdekes népcsoport magára maradottságában, küzdelmében mindenképpen hasonlít ránk. Úgy gondolom, hogy nagyon szép, ugyanakkor nagyon nehéz feladatra vállalkoztunk, hogy bemutassuk ezt a darabot. Egy óriási filozofikus kérdést tett fel Illyés, és magam sem tudom eldönteni, hogy vajon elegendő-e felmutatni a valóságot, vagy a választ is nekünk kéne-e megadni a feltett kérdésre? Mindenesetre szeretnénk gondolatokat ébreszteni, és azután ki-ki maga döntse el, hogy tiszta marad-e vagy bemocskolódik?! ZSÁKOVICS LÁSZLÓ zeneszerző: — A tragédia a középkorban játszódik, amelynek a zenéje eléggé kétes dolog, ui. atöbbszólamúság még csak akkortájt kezd kibontakozni. Még erősen uralkodik az egyházi zene, de már feltűnnek a világi zenészek (a trubadúrok) is. Én ezt a párhuzamot próbálom bemutatni. A zenéhez találtunk lllyés-verseket, amelyek bár nem képezik a darab részét, ám tematikusán jól illeszkednek a műhöz. Mivel az adott tematika a vallásháború és a konfliktushelyzetek, ezért zsoltárprodukciót is csináltunk. Felmerült olyan igény is, hogy ne ragadjunk le teljesen a középkornál, ezért a református zsoltárok hangulatával próbáltunk utalni a jelenre is. Összetett, felelősségteljes feladat ehhez a darabhoz zenét írni, de remélem, hogy sikerül megfelelnünk az elvárásoknak. (PAPP JUDIT jelmeztervező, KEMÉNY ÁR'ÁD díszlettervező és PAPP JÁN{?S főszereplő [Perella Raymond] — magyarországi vendégművészek a velük készült interjúkban nyilatkoztak a darabról és saját feladatukról. — a szerz. megj.) CS. TÓTH ERZSÉBET — Corba, Perella felesége: — Nem szeretek 10 A HÉT
