A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
OTT JÁRTUNK VIZIT A 150 EVES ÉRSEKÚJVÁRI GIMNÁZIUMBAN Nemzetiségi torzsalHodás nélhülP! A nyitott kapuk napja Részlet az iskola történetét bemutató kiállítás anyagából Idén októberben ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját az érsekújvári gimnázium. E jubileum alkalmából az intézmény a CSEMADOK helyi alapszervezetével közösen szeptember 21 -tői október 5-ig tartó ünnepségsorozatot szervezett, melynek keretén belül sor került a gimnázium múltját és jelenét bemutató tárlatnyitásra a VMK-ban, dr. Turczel Lajos nyugalmazott egyetemi tanár előadására az intézmény szellemi kisugárzásáról, továbbá ünnepi estre — a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrcsoportjai részvételével a CSEMADOK székházában, ünnepi istentiszteletekre, osztálytalálkozókra, valamint a hivatalos megnyitás napján (október 3.) emléktáblák leleplezésére a gimnázium épületében, koszorúzásra a régi gimnáziumban és a temetőben, majd gálaműsorra az egykori növendékek és vendégművészek közreműködésével a Szakszervezeti Kultúrházban. Ez utóbbi ünnepi műsor utáni fogadáson kértem meg TÓTH SÁNDOR igazgató urat arra, hogy nyilatkozzon a 400 éves város 150 éves középiskolájának múltjáról, jelenéről és terveiről. — Arra kérem, röviden foglalja össze az intézmény történetét! T.S.: — A gimnázium alsó tagozata néhány sikertelen kísérlet után 1842. október 3-án nyílt meg a főtéri épületben, majd 1895-ben vált 8-éves gimnáziummá. Az első csehszlovák köztársaság alatt — 1918—38 között — állami reálgimnáziumként működött, ezután 1945-ig Pázmány Péter Főgimnáziumként, majd a sok reorganizáció után 1969-től ismét 4-éves gimnáziumként tevékenykedik — napjainkig. Kétnyelvű középiskolánkban 26 osztály — ebből 8 magyar és 18 szlovák tagozatos — található. — Milyen a magyar és a szlovák pedagógusok viszonya a jelenlegi feszült társadalmi-politikai helyzetben? T.S.: — Ötvennyolcán vagyunk a tantestületben, ebből jópáran tanítanak a magyar illetve a szlovák osztályokban, és akadnak olyan kollégák is, akik mindkét tagozaton. Az utóbbi három évben akadtak konfrontációk — főleg személyes jellegűek, mindkét oldalról. Azonban merem állítani, hogy a belső légkör mostanában nyugodt, hiszen a választások utáni változások sem befolyásolták a pedagógusok viszonyát, vagyis nem került sor komplex állásfoglalásra. Közösen megfogadtuk azt, hogy az iskola falai közé nem hozzuk be a politikát. A feladatunk oktatni, nevelni, apolitikus hozzáállással kezelni a diákokat. — Tehát azt sem veszik rossznéven a kollégái, hogy a javarészt szlovák osztályokkal rendelkező gimnáziumnak magyar nemzetiségű igazgatója van? T.S.: — Ez egy érdekes helyzet. A hatvanas évek elején — a gimnázium osztályainak összevonásakor született egy megállapodás, hogy szezononként (vagyis a nyugdíjaztatásig) váltani fogja egymást egy magyar és egy szlovák igazgató. Ez ígv is történt. Engem 1983-ban neveztek ki, majd a forradalom után mindkét tagozatos kollégák bizalmat szavaztak nekem, így továbbra is funkcióban maradtam. Viszont mindkét helyettesem szlovák nemzetiségű. — Esetleg szóba került valamikor a különválás lehetősége? T.S.: — Igen, a forradalom után beszélgettünk erről Kováč miniszterrel. Azzal indokoltam kérésünket, hogy irányítás szempontjából túlságosan magas a jelenlegi osztályok száma. Azonban ő nem fogadta el érvelésemet. Pedig a magyar és a szlovák pedagógusüléseken is többször beszélgettünk erről, igény mutatkozott erre a pedagógusok és a szülők részéről is. Hivatalos kérvényünket továbbítottuk az iskolaszékre, de döntés nem született. Viszont van egy belső önállósulás a két tagozat között, vagyis egyes kérdésekben külön-külön döntenek, intézkednek a magyar és a szlovák kollégák. — Elgondolkodtató, hogy a magyar és a szlovák osztályok száma nem áll egyenes arányban a város lakosságának a nemzetiségi összetételével... T.S.: — Hivatalos kimutatás szerint Érsekújvár lakosságának a fele magyar, a fele pedig szlovák nemzetiségű, azonban a valóságban több magyar polgár él a városban, mint szlovák. Még a forradalom előtt született egy petíció, amelyben magyar kollégáim megvádoltak, hogy tudatosan leépítem a magyar tagozatot. Ugyanis két éven át csak egy-egy magyar osztályt nyithattunk — az érdeklődők hiánya miatt. Tehát nem én akartam csökkenteni a magyar 2 A HÉT
