A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
OTT JÁRTUNK osztályok számát, hanem a magyar szülök közül is többen szlovák osztályba íratták a gyermeküket! Ezenkívül elég gyatra a magyar alapiskolai háttér, mivel csak egy magyar alapiskola működik Érsekújvárban. Ezenkívül a környékbeli és a Nyitra környéki nagyobb magyar falvakból érkezik hozzánk néhány magyar diák. — Ön szerint mit tett a CSEMADOK és az SZMPSZ helyi szervezete annak érdekében, hogy a magyar gyerekek magyar középiskolában folytassák a tanulmányaikat? T.S.: — Nem tudok arról, hogy tettek volna valamit ennek érdekében. — Szállást tudnának biztosítani, ha többen érkeznének intézményükbe más helységekből? T.S.: — A gimnáziumnak sosem volt internátusa, de tudnánk szállást biztosítani (eddig is biztosítottunk) az Ipari Szakközépiskola vagy a surányi Mezőgazdasági Szakközépiskola internátusában. Sajnos, a helybeli szakmunkásképző internátusában sokkal többet kellene fizetniük a diákoknak, mint a középiskolákban, mivel a szakmunkásoknak kifizetik az üzemek a szállásköltségeket, illetve hozzájárulnak ahhoz. Szerencsére elmondható, hogy manapság elég jó az autóbuszösszeköttetés a Nyitra környéki falvakkal is, tehát ez nem jelenthet problémát... — A magyar és szlovák diákokra is vonatkoztatható a békés együttélés? T.S.: — Mindenképpen. Emeletenként magyar és szlovák osztályok találhatók egymás mellett, tehát a diákok nincsenek szétválasztva, azonban nem került sor kirívó esetekre. Nem tudnánk homogenizálni egy-egy folyosót, mert a magyar osztályok általában kisebb létszámúak, mint a szlovákok, és egy-egy folyosón is találhatók kisebb-nagyobb tantermek. Ehhez kell alkalmazkodnunk. — Miben változott a tananyag illetve a gimnázium jellege az utóbbi években? T.S.: — A kommunizmus éveiben kissé túlzott volt a reál tantárgyak előtérbe állítása, manapság pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap a nyelvművelés. Nagy érdeklődés mutatkozik a nem kötelező nyelvkonverzációk (angol, német, francia) iránt. Elmondható, hogy jelenleg egyensúlyban van a mérleg nyelve a reál és a humán tantárgyak között, mivel általános gimnázium vagyunk. Újabban nem indítottunk matematika—fizikaszakos osztályokat, mert ezek a múltban nem feleltek meg az elvárásainknak, hasonlóan az elektrotechnika oktatása is leépült. Viszont továbbra is szép eredményeket mutathatunk fel a számítástechnikai és kémiai szakelőkészítés terén, például 2. helyezéseket az országos olimpiákon stb. A főiskolákra való bejutásnál 70—78 %-os sikerességet érünk el. Sajnálatos tény, hogy a szlovák osztályokban több az értelmiségi családból származó diák, aminek következtében a szlovák diákoknak kb. 90—95 %-a, a magyar diákoknak pedig csak kb. 50—65 %-a jut be a felsőfokú intézményekbe. — Mit tesznek Önök a diákok szabadidejének ésszenjbb kihasználásáért? T.S.: — Az érdekkörök működésével nem vagyok elégedett, mivel nehéz rábírni a diákokat a munkára. A forradalom után fellángoltak, aktivizálódtak, de azután visszaesett az érdeklődésük. Persze, ez a bejárók magas létszámával (magyar osztályok — 50—60 %, szlovák osztályok — 30—40 %) is magyarázható, hiszen a tanítás után sietnek a buszokra, vonatokra. Mi szívesen támogatjuk bárminemű kezdeményezésüket. — Mik a további terveik, és hogyan segítik munkájukat a szülök, illetve a régi diákok? T.S.: — Terveink megvalósítása nagymértékben függ anyagi lehetőségeinktől. Mivel nincs aulánk, ezért mielőbb szeretnénk befejezni a szomszédos épületben az étterem építését, melyet később közös összejövetelek rendezésére is kihasználhatnánk. Örülök, hogy a város lassacskán visszatér az iskolához, mivel kaptunk fél millió korona támogatást az épület kifestésére, korszerűsítésére. Régi álmom a nyolcéves gimnáziumi oktatásra való áttérés, ám a szerkezetváltáshoz többek között a helyiségek számának a megduplázása kellene. Egyelőre mindez még csak elképzelés, és sok tényezőtől függ a megvalósítása. A régi diákok anyagilag nem túlságosan segítenek, néhány magánvállalkozó akadt, aki ezt az ünnepséget anyagilag is támogatta. Különben az államtól kapott 15 ezer koronából alig valamire jutott volna. Inkább az erkölcsi támogatásukat említem: visszajárnak a főiskolára került régi diákjaink tanácsokat adni a középiskolásoknak, akik ezáltal talán könnyebben illeszkednek majd be a főiskolások közé. — Mit tanácsolna a közös igazgatású középiskolák pedagógusainak a nemzetiségi viszályok megelőzése érdekében? T.S.: — Állítom, hogy magyarok és szlovákok nagyon szépen, kölcsönös megértésben, szeretetben, kellő toleranciával együttélhetnek, csak mindkét félnek akarnia kell a békességet! Legyen annyi kulturáltság az emberekben, hogy egymást tisztelve oldják meg problémáikat, és ne azt keressék, hogy miért nem lehet együttélni, együttdolgozni! — Örülnék, ha minél több helyen, mindkét fél megszívlelné jótanácsát, és önöknek pedig további eredményes együttműködést kívánok! ÉLET CSICSEREN Csicser. Kisközség a Tóketerebesi járásban. A posta épületével szemben egy bár működik. Az emberek oda térnek be munka után. A szomszédos asztalnál néhány kék "monterkás" férfi emelgeti a poharat. Közben persze kicserélik véleményüket a világ és szőkébb régiójuk dolgairól. Először a képlékeny belpolitikai helyzet kerül szóba. Aztán az egyik megosztja problémáját a társaival. A körülbelül harminc év körüli férfi nem tudje eldönteni, kivegye-e földjét a szövetkezetből, avagy nem. Az egyik ivótársa szerint az a legjobb megoldás, ha tüstént kiveszi a földjét a szövetkezetből és önállóan kezd gazdálkodni. A másik ennek az ellenkezőjét javasolja. Egy darabig még vitatkoznak. Aztán más téma kerül "terítékre". így egymás között őszintén elbeszélgetnek. Ha viszont idegen ül az asztalukhoz, vége szakad a nyílt, közvetlen "diskurzusnakBurkoltan fogalmaznak: "mi nem értünk a politikához", "nekünk mindegy Csehszlovákia, vagy Szlovákia, csak béke és nyugalom legyen, meg persze munkalehetőség", "itt kérem nincsenek nemzetiségi ellentétek, mi jól megvagyunk egymással". "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Olvasom a községi hivatallal szemben lévő betonfalon. A hivatalban hatalmas, szép, kerek betűkkel írt "isten hozott" fogad. A kilencszáz lakost számláló település polgármestere, Balogh Sándor beszélgetésünk elején néhány statisztikai adatot sorol fel. — A községben szinte minden lakos magyar nemzetiségű. Egészen pontosan a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 806-an vallották magukat magyarnak, huszonnégyen szlováknak, egy lakos pedig cseh nemzetiségűnek. Á faluban roma polgárok is élnek. Mintegy nyolcvanan lehetnek, ám ők a népszámlálásnál más nemzetiségi hovatartozást jelöltek meg. A lakosság jelentős része a helyi mezőgazdasági szövetkezet alkalmazottja. Néhányan dolgoznak a közeli villanytelepen, s páran a esernyői vasútállomáson. Munkanélküliek nincsenek a faluban? ’— Főleg azok a fiatalok vannak munka nélkül, akik az idén fejezték be tanulmányaikat. Rajtuk kívül körülbelül tizenöt-húsz felnőttnek nincs jelenleg munkaviszonya. Milyen vallásé lakosság él a községben? — A faluban — a legújabb népszámlálási adatok szerint — kétszáznyolcvanegy görögkatolikus, kétszázharminc római katolikus, kétszázhatvan református, s egy evangélikus vallású polgár él. Ketten, nem jelölték meg a vallásukat. A polgármestertől még megtudom: a községben jól működik a Csemadok. Megalakult a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Ez az egy politikai csoportosulás működik a faluban, s úgy látszik hatékonyan, mert a júniusi parlamenti választásokon a falu lakóinak túlnyomó része az MKDM-et tisztelte meg bizalmával. Kialakulóban van a magánszektor is. A községben van egy magánvállalkozó, aki székeket, asztalokat gyárt külföldi megrendelésre is. Van még két olyan bár a faluban, amelyet szintén magánvállalkozók működtetnek. S hogy a gondokról is beszéljünk... — Legnagyobb gondunk a szennyvízzel van — komorodik el a polgármester. — A falunkban lévő Udacs patakba folyik a szennyvíz Nagykaposról. A kaposi tisztító berendezés a szennyvíznek mintegy húsz százalékát képes megtisztítani. A patak körül szinte már elviselhetetlen a bűz, nem beszélve azokról a környezeti károkról, amelyeket a nem kellőképpen tisztított szennyvíz, okoz. Többször tárgyaltam ez ügyben a nagykaposiakkal. Ígéretet is kaptam, hogy tesznek valamit a szennyvíz megfelelő tisztítása érdekében. Csakhát nehéz úgy csinálni valamit, ha hiányzik a pénz... Meg aztán járási szinteken is nagyon változó a helyzet. Előfordult, hogy tárgyaltam valakivel, aki biztosított engem arról, hogy Nagykaposra helyeznek egy megfelelő tisztítóállomást, s másnap már az illető nem volt a hivatalában. Milyen terveket szeretnének megvalósítani a közeljövőben? — Mindenekelőtt a gázvezeték beszerelését szeretnénk befejezni. Egyelőre azonban még hiányoznak az anyagi feltételek. Remélem, sikerül valahogy ezt az akadályt mihamarabb elhárítani. Nagy súlyt fektetünk a környezet szépítésére. Falunkban százhuszonhat polgár túl van a hetvenedik életévén, róluk is szeretnénk méltóképpen gondoskodni. S persze az a leghöbb vágyunk, hogy a község egyetlen magyar tanítási nyelvű alapiskolájában egyre több diák tanuljon. Tizenegy évvel ezelőtt ennek a községnek, több mint ezer lakosa volt. A tavalyi népszámlálásnál jó százzal kevesebb lakost jegyeztek be. Remélem, a legközelebbi népszámlálásnál ismét több, mint ezer lakosa lesz a községnek. MISKÓ ILDIKÓ KAMONCZA MÁRTA A HÉT 3
