A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
LÁTOGATÓBAN A semmire nehéz építeni Beszélgetés LÁSZLÓ BÉLÁVAL, a Nyitrai Pedagógiai Kar dékánhelyettesével, a magyar tagozat vezetőjével Fotó: LACZA TIHAMÉR Mennyire önálló a Nyitrai Pedagógiai Kar? — A főiskolák nálunk az 1990. július elsejével életbe lépett főiskolai törvény alapján lényegében állami forrásból kapják a pénzt működésükhöz. Tehát a Nyitrai Pedagógiai Kar is. Az állami források elosztása egyelőre a régi rendszerből ránk maradt módon történik. Ilyen értelemben a főiskola az államtól kapja a pénzt, a főiskolai törvény alapján viszont nagyon nagy önállósága van: a döntésbe, az oktatási folyamatokba, a szakok nyitásába a minisztériumnak nincs beleszólása. A kormány, a minisztérium csak a pénzeszközök segítségével befolyásolhatja a főiskolát. Esetleg a rektoron keresztül, amennyiben az elfogadja a miniszter vagy a kormány ajánlását. — Mint ismeretes, a Nyitrai Pedagógiai Karnak jó kapcsolatai voltak az előző kormánykoalícióval. Sót egyik vezetője közeli kapcsolatban állt a mára már ellenzékivé lett egykori kormánypárttal. Lehetnek-e ennek véleménye szerint negatív következményei? Gondoljunk csak a Nagyszombati Egyetemmel kapcsolatos botrányra. — Valószínűleg arra gondol, hogy dékánunkról, Liba professzorról az a hír járja, hogy közel áll a Kereszténydemokrata Mozgalomhoz. Ebban van valami igazság, csak ő az elmúlt időszakban sem kötelezte el magát különösebben a KDM mellett, mindig jól taktizált, meghagyta magának a mozgásteret más irányba is. Csak annyira tartotta a KDM-mel a kapcsolatot, amennyire a főiskola érdekében szükséges volt. Éppen ezért talán a politikai változás sem fogja nagyon érinteni a Nyitrai Pedagógiai Kart és problémáit. De mint említettem, a főiskoláknak a főiskolai törvény értelmében nagy az önállóságuk. Ez már önmagában lefékezi, illetve majd meg is akadályozza, hogy a kormányzat politikai okokból beavatkozzék a főiskola ügyeibe. Ha olyan feszült állapot nincs, amibe be kényszerül vagy be akar avatkozni, akkor erre nem kell számítani, legalábbis míg a főiskolai törvényt nem módosítják. — A karon belül milyen helyzetben van a magyar tagozat? Van-e külön költségvetése? — A magyar tagozatnak, akárcsak a különböző tanszékeknek, nincs külön költségvetése. A kar költségvetéséből a tanszékek is a megfelelő módon kapják a pénzt és osztják el a különböző anyagi eszközöket. így a magyar tagozat oktatói is hasonló elbírálásban és honorálásban részesülnek, mint a kar többi dolgozója. A két évvel ezelőtti kormányzati összegnek, a csaknem egymillió kilencszázezer koronának, amelyet 1991 decemberéig a magyar tagozat fejlesztésére kellett volna fordítani, kb. a fele nem lett arra fordítva. Más területekre használta fel az iskola. Átütemezni a következő évre, mint ahogy arról szó esett, nem lehetett. A béralapot, az anyagi eszközöket még mindig nem lehet átütemezni a következő évre: vagy kimerítjük, vagy nem merítjük ki, és akkor az eltűnik. De van egy lehetőség: visszahozni ezt az összeget. Ám ezt a másik félnek is támogatnia kellene, éspedig úgy, hogy azt a fejlesztést, amelyet az iskola ebből a pénzből a nem magyar tagozati részen felhasznált, a következő években esedékes fejlesztés során visszaadja. Amíg tavaly a mi rovásunkra fejlődtek, addig a magyar tagozatot ebben az évben fejleszthetnénk, tehát a pénzt visszaadhatnák. Azt hiszem, kizárólag az iskola vezetésének a jóindulatán múlik, hogy ezt megcsinálják. De ez mindeddig nem következett be. Az új tanévben ezért a magyar tagozat nem került valami jó helyzetbe. — Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük — Elsősorban magyarul oktatni tudó főiskolai tanárokra volna szükségünk. Az elmúlt tanévtől kezdve szakonként több tantárgyat is szlovákul kell oktatni a magyar tanárok hiánya miatt. Ez eléggé elszomorító számunkra, mert a pedagógusképzésben különösen fontos az anyanyelvi oktatás. Kb. 15—'20 magyarul is oktatni tudó tanár megoldaná a fő problémáinkat. A diákokkal kapcsolatban szép eredményről tudok beszámolni. Valószínűleg 170—180 lesz az első évfolyam létszáma. Ez önmagában is megnyugtató. A ‘89-es változások óta a harmadik felvételi zajlott le most. Diákjaink száma már meghaladja a hatszázat. De nem vagyunk elégedettek a szakpárosításokkal. Az iskola vezetése olyan szakpárosításokat kényszerít ránk, amelyek a jelenlegi helyzetben a magyar iskolakben nem szükségesek. Sokkal fontosabb szakpárosításokat viszont nem tudunk nyitni. Megoldást akkor remélhetnénk, ha a régi rendszerből visszamaradt fölvételi és szakpárosítási rendszer megszűnne, ha csak tantárgyakat hirdetnénk meg, amelyeket tanulni lehet, s a diák fölvótelizhetne egy-egy tárgyra, s majd később dőlne el, hogy egy, kettő vagy három tantárgyat fog tanulni párosításban. — Említette, hogy több magyarul tudó oktatóra van szükség. A magyar tagozat jelenlegi oktatóinak ad-e a kar lehetőséget a letelepedésre vagy egyáltalán fedezi-e a munkájukhoz szükséges ott-tartózkodás költségeit? — Nagyon sok bejáró tanárunk van Pozsony környékéről, Komáromból stb. De egy főiskolán nemcsak előadások és szemináriumok vannak, hanem más szakmai, tudományos munkát is el kell végezni, és az egyes tanszékeken a szakmai viták nem olyan gyakoriak, mint szükséges volna. Az is igaz, hogy a tanárok nagyon le vannak terhelve, egy-egy diszciplínán belül több tantárgyat kell tanítaniuk, mint a szlovák tanároknak. A bejáróknak keserű a sorsuk, hiszen az utazási költség önmagában is megterheli a család költségvetését. A nyitrai főiskola nem biztosít számukra szállást, még egy-két éjszakára sem. A tanárok nagyon nehéz körülmények között végzik a munkájukat. Ennek ellenére én nem hallom, hogy panaszkodnának. De ezen változtatni kell. Jó lenne, ha a Nyitrai Pedagógiai Kar Magyar Tagozatát a csehszlovákiai magyarság továbbra is úgy tekintené, hogy ez a legbiztosabb, legtartósabb bázisa a magyar pedagógusképzésnek, s így viszonyulnának hozzá mind az érdeklődők, mind a politikai pártok, társadalmi szervezetek, és az ő segítségükkel ezen a helyzeten változtatni is lehet. — A magyar tagozat fejlesztésének csupán anyagi akadályai vannak? — Azt hiszem, ez politikai okokra is visszavezethető. Éspedig arra a szemléletre, hogy az alsó tagozatos tanítóképzést kell csak anyanyelven biztosítani, a tanárképzés már nem szükséges, hogy anyanyelven folyjék. Ennek alapján van talán visszafogva a magyar oktatók föl-10 A HÉT
