A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
FIGYELŐ vétele. De ez nem olyan probléma, amelyben ne tudnánk változást elérni, ha megtaláljuk a megfelelő utat. Ha másfél évvel ezelőtt egymillió kilencszázezer koronát tudtak erre a célra megszavazni, jövőre mondjuk kaphatnánk ötszázezer koronát, ami nem semmi, s akkor már lényegesen megváltoznának az oktatási feltételek. — Van-e lehetőségük a fiatal oktatóknak az önálló tudományos munkára? — Szeretnénk, ha főleg a fiatal oktatók minél hamarabb a tudományos kutatómunka felé fordulnának, és tudományos fokozatokat szereznének. Ezt közöltük is velük, s ők ezt komolyan is vették. Már eredményekről is be tudunk számolni. A két évvel ezelőtt felvett oktatókkal meg vagyunk elégedve, és többüket a szlovák tanszékvezetők is pozitívan értékelik. Egyengetjük az útjukat külföldi egyetemekre is, európai hírű tudósokkal szervezzük a kapcsolataikat, hogy jó tudományos eredményeket tudjanak elérni. — Milyenek a nyitrai diákok? Van-e diákélet? — Az egész ország területén érezhető diákpasszivitás, az érdektelenség Nyitrán is megmutatkozik. Ennek tudható be, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon nagyon hosszúra nyúlt a szerkezetátalakítás. Nincs meg a felszabadultság a diákok körében. Hiányzik az önmaga művelődéséért felelősséget vállaló diák. A magyar diákok az iskolán kívüli tevékenységet a Juhász Gyula Ifjúsági Klub keretében végzik. A lehetőség nagy, mivel — mint már említettem — csaknem 700 magyar diák tanul a magyar tagozaton. Ennek már Nyitrán kívül is tükröződnie kellene a magyar kulturális életben. Előadások, különböző szakkörök, művészeti körök létrehozásával kellő kulturális szinten kellene bemutatni a főiskolások tevékenységét. Énekkarunk nagyon jól működik. Színjátszókört, irodalmi színpadot, bábkört szeretnénk szervezni, néprajzi kutatásokat szeretnénk elindítani. A legnagyobb akadály az, hogy Nyitrán és környékén a szakcsoportok vezetésére nem találunk szakembereket. Pl. jó lenne, ha egy rendezői ambíciókat tápláló komáromi színész megrendezne itt egy darabot — az utazás és az itt-tartózkodás költségeit tudnánk biztosítani. De szívesen látunk mindenkit, aki valamilyen szakkört vezetni tudna. — Mi a véleménye a komáromi Jókai Egyetem létrehozásáról? Támogatja? — Egy önálló magyar felsőoktatási intézmény létrehozásának gondolata már nagyon régi keletű. 1990 tavaszán az első összejövetelen, amelyet az egyetem tervezetének a kidolgozására összehívtak, én is ott voltam. Nem titkolom, örömmel vettem részt az alapdokumentum téziseinek a kidolgozásában. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság által 1991. június elsején szervezett szemináriumon is kinyilvánítottam, hogy a csehszlovákiai magyarságnak miért van szüksége egy felsőoktatási intézményre. Ezt a nézetemet azóta sem változtattam meg. Szükségesnek tartom, hogy egy ilyen intézmény létrejöjjön — minél hamarabb. Nemcsak azért kell létrehozni, hogy folyamatosan képezzük a pedagógusokat. Megítélésem szerint a csehszlovákiai magyarságnak létre kell hoznia egy felsőoktatási kutatóműhelyt, mégpedig a tudományok legszélesebb rétegéből. Statisztikailag kimutatható, hogy a csehszlovákiai magyarság tehetséges fiataljai elkallódnak. Ennek az egész állam kárát látja. Egy felsőoktatási intézmény nélkül egy nagy nemzetiség csonka nemzetiség. Az anyanyelvművelésben, a szakterminológia és a tudományok művelésében is lényeges, hogy létrejöjjön egy ilyen bázis. A tehetséges fiataloknak lehetőséget kell adni, hogy bekerülhessenek az egyetem kutatóintézetébe, tanszékére, ahol tudóssá, egyetemi oktatóvá válhatnak. Minél több ilyen felső fokon képzett, a tudományok és a kultúra, az irodalom, a nyelvészet legkülönbözőbb ágait művelő szakemberre van szükségünk. A másik.lényeges dolog, hogy ez a felsőoktatási intézmény a világban végbemenő tudományos-szakmai fejlődésnek a gyártókhoz és a termelőkhöz való közvetítését is elvégezné. A délszlovákiai gyártókhoz, termelőkhöz ezek az információk csak késve jutnak el. — Ön szerint van-e rá esély, hogy ez a "kutatóműhely" létrejöhessen? — A csehszlovákiai magyarság nagy dilemmája jelenleg a Jókai Egyetem vagy egy önálló magyar kar létrehozása. Én sajnos nem tartom lehetségesnek, hogy a közeljövőben létrejöpn egy magyar egyetem. Ezt a mai politika nem fogadja el. Egy önálló magyar kar megalakításának véleményem szerint sokkal nagyobb esélyei lehetnek. Egy kar a főiskolai törvény értelmében nagy önállósággal rendelkezik. Minden lehetőséget meg kell adni, hogy ami van, az megerősödjék, amíg egyetemünk nem lesz. Egy karra már lehet főiskolát, egyetemet építeni. A semmire viszont nehéz. Az önálló kar tehát nem gyöngítené, hanem erősítené az egyetemet. Ebben különbözik a véleményem sok más emberétől és az itteni magyar politikusokétól. A kar létrehozásához elég egy szenátusi döntés. A főiskola szenátusának ugyanis a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nem a rendelete, hanem csupán a határozata elég ahhoz, hogy létrehozhasson egy önálló kart. Hatszáz diákkal és kb. 70 oktatóval egy kar meg is kezdhetné a működését. MELAJ ERZSÉBET F A L U D Y Kellemes hangulatú, okos és tanulságos születésnapi beszélgetés részese lehetett minden rádióhallgató szeptember 24-én, aki a Kossuth Rádió hullámhosszán meghallgatta Wiesinger Istvánnak Faludy Györggyel készített egyórás interjúját. Sok mindenről szó esett ebben az egy órában, politikáról és irodalomról, emberségről és barátságról, miközben egy keserűen kalandos élet bontakozott ki előttünk. A biztos halállal legalább tizenkétszer szembenézett költő ma mégis boldog, elégedett embernek tartja magát. Nincsenek titkos vágyai, születésnapi kívánsága is népének, országának szólt egy boldogabb Magyarország reményében. Egy Faludyval készülő beszélgetés előbb-utóbb mindig a politikára terelődik. Ennek okáról kérdezte mindenekelőtt költőnket a riporter. Faludy szerint a XX. században mindannyiunk életét meghatározta a politika, mintegy a fejek fölött várva a lesújtás lehetőségére. A nád, illetve a kommunista ellenségkép teljesen azonos, hiszen az emberi értékeket mindkettő egy ideológia alá rendeli. Az emberélet minkettő számára értéktelen, hiszen a "Vesszen a férgese!" jelszót hirdeti. "Vajon visszatérhet-e Magyarországra ezen ordas eszmék valamelyike?" — érdeklődött tovább a riporter. "Az elmúlt évtizedek során sokat tanulhatott a magyarság az átóltekből, bízom benne, hogy rájött, ezt még egyszer nem engedheti meg" — mondja Faludy. A beszélgetés következő részében az irodalom végét hirdető nyugati véleményekről esett szó. Vajon helyén való-e a vészharangkongatás? A költő megerősítette, hogy a nyugati lapok már egy ideje csak a bestsellerekről közölnek cikkeket. Az irodalom népszerűségén azonban a televízió megjelenése ejtette a legnagyobb sebeket. De mert a tévé nem az irodalmat hivatott pótolni, hanem valamit, ami előzőleg még nem volt, ezért ő optimista. Ezt követően az emigráció évei kerültek szóba, az az időszak, amikor a magyarországi hivatalos körök már nem beszéltek Faludyról, de verseit mégis szerették és illegálisan terjesztették az emberek. A költő ma is ír verseket, azaz saját szavaival élve inkább csak "firkálgat", majd időnként összegyűjti és kiadja őket. Mint ismeretes, fejben is tud verset "írni", ..mert "én vagyok a vers témája és a papírja" — mondja. Vas Istvánnal ellentétben, aki azt mondta egyszer: nem ír már, mert nem tud írni, hiszen az írás képességét Isten adja, és ő is veszi vissza, Faludy úgy hiszi, ez az amit nem lehet abbahagyni. Mert elég körülnézni kis világunkban, s máris van mondanivalónk. Ezután beszélt a magyar nyelv csodálatos hajlékonyságáról, e nyelven versben minden elmondható — vallja. A Pokolbéli víg napjaim kapcsán megtudtuk, mire utal a víg szó a recski üldözött élményeit taglaló könyv címében. A nevetés Recsken egyfajta védelmet jelentett a pusztulással szemben. Aki magába fordult és kesergett, s nem hazudott önmagának, az meg is halt. Azért szerették a költőt társai, mert ö mindenkinek azt hazudta: valamennyien túl fogják élni a megpróbáltatásokat! Szó esett még a kedvenc költőtársakról, a zárt versek nagymesteréről, Baudelaire-ről, a római ifjúról, Catullusról, illetve a majdnem szenvedély nélküli kínaiakról. Szólt feleségéről is, a világról másként gondolkodó társról, valamint az ember legfontosabb tulajdonságairól: a becsületről, a boldogságról és a bátorságról. Saját boldogságának forrásaiként a verseket, a nőket, illetve a megmenekülések kapcsán átélt érzéseket nevezte meg. ZSEBIK ILDIKÓ A HFT 11
