A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
AZ UTCÁN Vagyim Gorszkij: Végre megjelent — mégpedig a ZDHS-AKORD zenei kiadó gondozásában — Vagyim Gorszkij Na ulici (Az utcán) című audiokazettája, s ez véleményem szerint kiváló alkalom arra, hogy ismét hírt adjunk az orosz szaxofonistáról, akit annak idején — Az Apokalipszis gyermekei című film tévébeli közvetítése után — éppen A Hót szerkesztője fedezett, illetve ismert fel a pozsonyi Mihály-kapu utcán (lásd Melaj Erzsébet írását a lap 19. számában). A híradást pedig azért is fontosnak tartom, mert Vagyim pozsonyi "bemutatása" után olyan cikket is olvastam, melynek szerzője tulajdonképpen semmit sem tud e kiváló zenészről — amit meg tud, A Hétből tudja, ám ezt a világért sem árulná el —, megpróbálja tehát valamiféle titokzatos ködbe burkolni, ismét elveszettnek, eltűntnek nyilvánítani... Az igazság az, hogy az utóbbi időben Gorszkij valóban ritkán "fordul elő" Pozsonyban, hiszen sikerült lakást bérelnie Prágában (ahol — mint mondja — az utcai zenéléssel is jobban lehet keresni, mint nálunk, hiszen több az ember, s főleg több az olykor valutában fizető külföldi), ráadásul munkavállalási engedélyt is kapott: a hét meghatározott napjainak meghatározott óráiban hol az Óvárosi térről nyíló Paŕižská utcán, hol a Lőportorony mellett, hol pedig a Na Prikopé nevű sugárúton — azaz Prága legforgalmasabb helyein — szórakoztathatja közönségét. Prága és Pozsony között pedig elsősorban azért "ingázik", mert menyasszonya, Tina még mindig pozsonyi lakos. A most megjelent audiokazettán egyébként — ismert szlovák szerzők (Jamriška, Irša) művein kívül — öt saját szerzeményét is előadja. A rá jellemző derűvel, optimizmussal. Amire, ugye, ijesztőnél ijesztőbb hírekkel és rémhírekkel terhelt napjainkban valamennyiünknek nagy szüksége lenne. A kazettát már csak ezért is érdemes megvásárolnunk. VARGA ERZSÉBET BÚTORKIÁLLÍTÁS VÁSÁRRAL Eleink a népvándorlás korában aligha gondoltak bútorokra, amikor a szabad ég alatt, vagy a sátraikban háltak. Különben is bútorokat cipelni a hosszú vándorlások során célszerűtlen, kényelmetlen, felesleges teher lett volna. A letelepedés, hazára lelós után is a magyar népben sokáig élt a bútorok, a különösebben kicifrázott, drága bútorok iránti igénytelenség. Csak a legszükségesebb bútorokat — padokat, lócákat, székeket, ágyakat, tulipános ládákat, polcokat — használták és helyezték el lakóházaikban. Mindezekről bővebben és részletesebben a néprajzi tanulmányokban olvashatunk. Ámbár szeretném még elmondani, hogy közben a "világ", azaz az emberek, más nemzetek és népek fiai élték a maguk életét, de a bútoripar akkor már terjeszkedett, a maga lassúságával a "fabútor" kezdte kiszorítani a fémbútorokat. A valóságban, az ókori egyiptomiak kezdték a fafaragásokkal, elefántcsont berakásokkal, festéssel készült bútorok használatát. Híresek voltak az asszír, babilóniai, görög és római bútorkészítők. A bútorok árát megkérték abban az időben is. Különösen a keleti fanemekből készült bútorok voltak drágák. Egy korabeli adat szerint az afrikai tujafából készült "asztalkának" az ára százezer sestertius volt... Mindezek Nyitrán, a vásárral egybekötött bútorkiállításon jutottak eszembe, ahol a fentiek ismeretében meg sem lepődtem, hogy a bútorkereskedők egy ülőgarnitúráért, vagy hálóbútorért elkérnek félszázezer koronát is. Az egyik pavilonban számokban alacsonyabban számolták meg a bútor árát, de azt viszont "márkában" kérték, azaz német valutában. Szerényen csak a boldog nézelődők közé tartoztam, de voltak olyan "boldogtalanok" is, akik colostokkal kézben járták a bútorkiállítást, hogy a lakótelepi ebédlőjükbe megfelelő darabokat szemeljenek ki, amelyek megfelelnek a lakás méreteinek, beleértve a folyosók, ajtók méreteit is, hogy majd a bútorszállításnál se legyen fennakadás. Milyenek a mai bútorok? — kérdezheti joggal az olvasó, különösen az olyan, aki ritkán jut el rangos kiállításra, de még egy bútorüzletbe sincs ideje, módja betekinteni. A válaszom egyértelműen az, hogy szépek, egy kicsit nagyobbak, a bútorhuzatok (beleértve a bőrhuzatokat is) világosabbak, mint tíz-húsz évvel ezelőtt voltak. Egy más irányzat a régi stílusokat, a régi bútorok formáit (rokokó, román, barokk, empire) igyekeznek utánozni, feleleveníteni. Természetesen azok a drágább bútorok, "lakberendezések". Node, a mai háziasszonyok adnak a konyhabútorokra is. Nagyanyáinknak a konyhában megfelelt egy jól működő tűzhely, a "sparherd" (mifelénk a Zoboralján még ma is "sporhét" a neve), mellette egy asztalka a tészta, pogácsa és az omlósbélű kalácsok gyúrásához, formálásához szolgáló gyúródeszkával. Az almárium vagy konyhaszekrény egészítette ki a konyhaberendezést. A mai konyhaberendezés igencsak szemrevaló, megtalálható benne minden, csak a régi levesek illata, a húsok ínycsiklandozó íze, a régi tejeskávék zamata hiányzik belőle. A kiállítást szeptember 18-án nyitották meg az AGROKOMPLEX kiállító vállalat területén, a PETRALEX cég gondozásában. Nemzetközi jellegű és állandóan nyitvatart majd, csupán a bútorok cserélődnek fel egy-egy újdonság bemutatója alkalmával.-mote- A HÉT 9
