A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
HÍRMONDÓ SZÁLLODA A HATÁR KÖZELÉBEN A kilencezres kisváros, Nagykapos alig hat kilométerre van a csehszlovák—ukrán határtól. A városka egyetlen szállodájában, a Barátság Szálló ban eléggé furcsa, de így van, főleg ősszel és tavasszal van telt ház. A nyári és a téli turistaidényben a szállóban mindig akad pár szabad szoba. — Ez azért van így, mert hozzánk főleg üzletemberek, magánvállalkozók járnak az országhatáron innen és a határon túlról is — mondja Katócs Gyula, aki bő egy éve, 1991 szeptember harmadíkától vezeti a Barátság Szállót. — A szállodánkban jelenleg tizenkilenc szoba van és egy lakosztály. A személyzet huszonnyolc főből áll. A szállodához tartozik egy étterem, nappali bár és egy klubhelyiség, amelyet magánvállalkozók klubjának neveztünk el, azért, mert az üzletemberek, magánvállalkozók ebben a helyiségben zavartalanul megtárgyalhatják üzleti és egyéb ügyeiket. Hogyan működik egy szálloda egy viszonylag nem forgalmas helyen fekvő kisvárosban? — Ez egy kis szálloda. A működése nem sokban különbözik bérmely nagyváros szállodájától. Nagyon igyekezünk, hogy visszatérő vendégeket szerezzünk magunknak. Mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy az Ung vidék nagyon szép, s szeretnénk, ha erről minél többen meggyőződnének. Nyereséges a szálloda ? — Eddig még mindig nyereséges volt. Ebben az évben viszont úgy néz ki, hogy mínuszban vagyunk. Ez talán annak tudható be, hogy még mindig a Jednota vállalathoz tartozunk, amely szintén nem nyereséges. Van valami ötlete, hogyan válhatna ismét nyereséges vállalkozássá ez a szálló? — Természetesen van néhány ötletem, ám ezekről egyelőre még nem szeretnék beszélni. Mindenesetre a lehető legrövidebb időn belül szeretnénk változásokat eszközölni a szálló működésében és a nevét a régi, a szocialista időkben oly gyakori Barátság névről szeretnénk Ung Szállóra átkeresztelni. Az utóbbi időben szinte minden vendéglátóipari egységben, szállodában látok játékautomatát. Itt viszont még nincs. — Kimondottan ellenzem az ilyen játékokat, holott azzal is tisztában vagyok, hogy egy játékautomata szépen hoz a konyhára. Én viszont kitartok az elveim mellett. Az étteremben van egy billiárdasztal, ez minden. A jövőben sem lesz ebből a szállóból "játékbarlang". KAMONCZA MÁRTA NAPTAR 1993 Természetesen a Madách Kiadó naptáráról van szó, hiszen aki a könyvpiacot figyeli, észrevehette, hogy többi kiadónk egyelőre nem vállalkozik naptárkiadásra. Az 1993-as Madách-Naptár pedig annak a ténynek a kézzel fogható bizonyítéka, hogy a Madách mellett bizony egy tapasztalatlanabb kiadónak a jövőben sem lesz könnyű — legalábbis ezen a téren — "labdába rúgnia". Ezúttal ugyanis egy valóban szabadon (mondhatnánk úgy is: profi módon) készített-szerkesztett naptárt vehet kezébe az olvasó: az 1989 előtti naptárak "muszáj-riportjainak" — a szocialista építés sikereit méltatóknak — ebben már nyomukat sem találjuk, de mellőzi például az 1989 utáni időszak fölösleges' óvatoskodásait is: nem "átall" verset közölni mondjuk Vlagyimir Majakovszkijtól (akinek születési centenáriumát július 19-én ünnepli majd a művelt nagyvilág), s irodalomként sem az "ügyeletes zsenik" holnapra talán már elavult remekeit (ne adj' isten: regényrészleteit!) közli, hanem a magyar népköltészetből és a magyar irodalom klasszikusainak kevéssé ismert, ám elgondolkodtató vagy éppen szórakoztató müveiből nyújt igényes válogatást. A Naptár 7993-ban persze mai szerzők is szerepelnek. Közülük elsősorban Kovács Ferencet, Köbölkút jelenlegi polgármesterét kell megemlítenünk, aki kimondottan érdekes, izgalmas írásban foglalja össze 1945-ös élményeit: a nyilasok ugyanis 15 éves korában sok-sok társával együtt őt is kivitték Németországba "segíteni a német ipart", hogy a nagy Német Birodalom minél előbb legyőzhesse ellenségeit. Beszámolója bizonyára minden olvasó számára élményt jelent majd, akárcsak a naptárban található többi érdekes olvasmány (az első magyar politikai perről, az óvodáskorú gyermekek neveléséről, az önuralomról, a lélekvándorlásról stb.). S hogy el ne felejtsem: a naptári részben — Jeles napok cím alatt — megtaláljuk a részben már feledésbe merült népi és egyházi ünnepek s a hozzájuk kapcsolódó népszokások, hagyományok ismertetését. A könyvet színvonalas képanyag teszi teljessé. (-bet)
