A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
INTERJÚ Határtalan örömöli és HétségeH Az elmúlt hetekben a hazai magyar és szlovák sajtó részletesen foglalkozott a Komáromi Városi Egyetem ügyében elért eredményekkel és a különféle felmerülő problémákkal. Értesülhettünk arról, hogy a Komáromi Városi Képviselőtestület a 369/1990. sz. SZNT-törvény értelmében — városi költségvetési szervezetként — alapította meg az említett egyetemet, amely tulajdonképpen menedzseri funkciót lát el a különböző konzlutációs központok (a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola és a soproni Benedek Elek Óvónőképző Főiskola) között. Ennek következtében csehszlovákiai magyar diákok is felvételizhettek a három magyarországi anyaegyetemen. A levelező tagozatos hallgatókat Magyarországról érkező főiskolai tanárok fogják oktatni Komáromban, majd ezek a diákok a sikeres vizsgák után Magyarországon kapnak diplomát. Időközben lezajlottak a felvételi vizsgák mindhárom főiskolára, és bár még nem rendeződtek teljes mértékben a jogi problémák ("köszönhető" ez az intézmény ellen folyó uszításoknak is), szeptember utolsó péntekjén sor került a színvonalasabb tudást és felső fokú végzettséget szerezni akaró hazai magyar óvónők ünnepélyes tanévnyitójára a Jókai Színházban. A rövid kultúrműsor után Szénássy Árpád mérnök alpolgármester, a Schola Comaromiensis (Komáromi Iskolai Alapítvány) elnöke és Pásztor István polgármester fejezték ki köszönetüket a Komáromi Városi Egyetem érdekében munkálkodóknak, miközben hangsúlyozták, hogy közös kezdeményezésük nem valaki, valami ellen, hanem valamiért — szellemi gazdagodásunkért folyt. Kiemelték a város szellemének, lehetőségeinek jelentőségét is, majd Szabó Rezső, az egyetem megbízott igazgatója köszöntötte a színházteremben megjelenteket. Szavaiból kitűnt, hogy a "city university" megszokott formája a felsőfokú oktatási intézményeknek az európai nagyvárosokban, és rangot is ad egy-egy városnak, ezért kisebbségünk szellemi központjában méltó helyen nyitják meg első hazai városi egyetemünket. Egyébként is mialatt a hazai magyar felsőoktatás javítása érdekében tett mindennemű kísérlet csődöt mondott, a Komáromi Városi Képviselőtestület vállalta át a kezdeményezést. Az 1992. július 16-án megalapított városi egyetemen 45 jövendő pedagógus, 47 óvónő és 38 kertészmérnök kezdheti meg tanulmányait. A továbbiakban tárgyalásokat folytatnak a bencés rend és a református egyház képviselőivel a hitoktatók esetleges képzéséről. Dr. Pukkai Lászlónak, az SZMPSZ elnökének üdvözlő szavai után a zöld asztalnál helyet foglalt a soproni tanári kar, dr. Bakó Gyöngyi főigazgató vezetésével. Örömüket fejezték ki afölött, hogy a csehszlovákiai magyarság törődik a jövő értelmiségének, illetve következő nemzedékének sorsával, és az alkalmas időben jelentős tettre szánta el magát. A tanévnyitó az ünnepélyes eskütétellel, közös - dalénekléssel és a főigazgatónő diákokhoz intézett jókívánságaival ért véget. Az ünnepi aktus után néhány "nagydiákot" faggattam arról, hogy miért jelentkeztek a továbbtanulásra, és hogyan reagálnának arra, ha három év múlva netán a szlovák állam nem ismerné el oklevelüket. Fekete Mária, Dégi Katalin, Vörös Csilla és Vermes Renáta egybehangzó véleménye az volt, hogy természetesen reménykednek, hogy a sikeres vizsgák után elismerik oklevelüket, ám ellenkező esetben sem fogják megbánni elhatározásukat, mert tudásuk gyarapítása végett szeretnének továbbtanulni, a magszerzett tudást pedig senki sem veheti el tőlük... Végül ZILAHY JOZSEFNET, a soproni főiskola docensét, az egyik kapcsolatteremtőt kértem meg arra, hogy nyilatkozzon az előzményekről, illetve a szervezési kérdésekről: — Hogyan történt a kapcsolatfelvétel Sopron és Komárom között a Komáromi Városi Egyetem létrehozása ügyében? Z.J.: — A kapcsolatfelvétel nem az egyetem létrehozásának a témakörében kezdődött, hanem még korábban, ugyanis főiskolánkon továbbképző tanfolyamokat szerveztünk magyarországi és határon túli magyar óvónők részére. Ezeken részt vett több dél-szlovákiai kolléganő (pl. Svecné Vörös Ilona, Fekete Mária, Szobiné Kerekes Eszter) is, és közöttünk szakmai barátságok szövődtek. Tavaly az ő meghívásukra jöttem át előadni a Comenius-ünnepségre, ahol megismerkedtem dr. Pukkai Lászlóval, és tőle értesültem arról, hogy szeretnék az itteni óvónő- és tanítónőgárdát továbbképezni. Odahaza beszámoltam főigazgatónőnknek az itteni problémákról, majd az ő meghívására Sopronba utaztak Pukkai úrék, akik a magyarországi kollégák segítségét kérték a jelenlegi helyzet javítása terén. A részletkérdések megbeszélése során határoztuk el, hogy társulunk a győri és a kecskeméti főiskolával, majd a komáromi önkormányzat szárnyai alatt közösen kezdjük el a szervező munkát, amelyből jelentős részt vállalt magára Svecné V. Ilona kolléganő és dr. Bartanusz Attila (Komárom) is. — Szóljunk az anyagi jellegű problémák megoldásáról is! Z.J.: — Az SZMPSZ és a Magyar Közoktatási Minisztérium közötti megállapodás után mindkét fél részt vállalt az anyagiak megszerzésének folyamatából — szponzorokhoz, alapítványokhoz fordultunk, és gazdasági igazgatónk, Dombóvári Ferencné is kereste a lehetőségeket. Például alacsony óradíjat számolunk tanárjainknak, akik havonta két napra átutaznak konzultációkat tartani — ők vállalták ezt a nemes ügy érdekében. Ezenkívül 4-4 főből álló csoportokat fogadunk főiskolánk kollégiumába, ahol nem kérünk szállásdíjat, az óvónők bejárhatnak a nappali tagozatosok óráira, igénybe vehetik könyvtárunkat és hospitálhatnak a gyakorló óvodánkban. Könyveket és ingyenes sokszorosított oktá^ tási anyagot bocsátunk hallgatóink rendelkezésére stb. Hiszen a többnyire családos óvónők így is nagy áldozatot vállalnak, hogy továbbtanulhassanak, akár az anyagiakra (pl.: utazási költségek, könyvek), akár a családtól elvett időre gondolunk. Ideát is minden lehetséges segítséget (pl.: anyagi jellegűt, munkahelyi tanulmányi szabadságot stb.) meg kellene adni, hiszen továbbképzésük közérdek! — Mennyire elégedettek Önök a felvételi vizsgák eredményével, és milyen téren mutatkoztak eltérések az anyaországbeli diákok tudásszintjével szemben? Z.J.: — Hatvanan jelentkeztek a felvételi vizsgára, közülük 48-an jelentek meg a vizsgákon. Meglepett minket, hogy 20-25 éves gyakorlattal rendelkező kolléganők is voltak a felvételizők között, és csak néhányan jöttek el a frissen érettségizett diákok közül. Többségük rendelkezett óvónői szakközépiskolai végzettséggel. Az idősebbekkel partnerként, oldottan lehetett beszélgetni, hiszen már rendelkeztek szakmai tapasztalatokkal. Könnyen átjutottak a zenei, anyanyelvi 6 A HÉT
