A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-30 / 44. szám

A legméltóbb amerikai — egyben magyar hagyományok továbbvivői A Washingtoni Krónika még 1983 szeptemberében hírt adott két fiatal amerikai—magyar tengerésztiszt, név szerint ifj. Sisa István és Sisa Péter emelkedő pályafutásáról. (Mindketten az Annapolis-i U.S. Naval Academy­­nél nyerték el a tiszti rangot, mint az egyetlen nemzetiségi testvérpár az Akadémia modern történetében.) A Washingtoni Krónika, beszámo­lójában megemlékezett arról a kettős kitüntetésről, amit még mint LL Com­mander, Steven A. Sisa kapott kima­gasló szolgálatai elismeréséül. Az elsőt az U.S. Földközi-tengeri Flotta parancsnoka, William H. Rowden admirális, a másodikat C.R. Bryan tengernagy, az U.S. Naval System parancsnoka adta át a kitüntetettnek. Ezt követően a szülök, Sisa István, az ismert publicista és közíró (The Spirit of Hungary szerzője) és felesé­ge Erzsébet, olaszországi útjuk alkal­mával a VI. Flotta zászlóshajóján a tiszteletükre adott díszvacsorán él­vezhették Rowden admirális elisme­rését és vendégszeretetét. Néhány évvel később, az időközben Commander-ré előléptetett Istvánt maga Reagan elnök tüntette ki a Medal of Merit-tel, írásban kiemelve Commander Sisa "éles eszű vezetői képességét, kitartását és másokat inspiráló kötelességtudását, amivel nemcsak saját magára vetett kedvező fényt, hanem az Egyesült Államok legméltóbb hagyományait is híven tükrözte". Most viszont újabb örvendetes hí­rekről számolhatunk be. Ifj. Sisa Istvánt "Captain" rangra emelték, a nála öt évvel fiatalabb öccsét, Pétért pedig "Commander"-i rangra. (A "Captain" ezredesi, a "Commander" pedig alezredesi rangnak felel meg.) Mindketten kitűnően beszélnek ma­gyarul. Ezt Sisa Péter a Für Lajos < tiszteletére adott fogadáson, a wa­shingtoni magyar követségen bebi­zonyította a magyar honvédelmi mi­niszterrel folytatott rövid beszélgeté­se alkalmával. Ez a tény persze rögtön természetessé válik, mihelyt emlékeztetjük az olvasókat arra, hogy az édesapa, Sisa István a közelmúlt­ban "Biológiai Trianon" cím alatt döbbenetes összefoglalót közölt a szovjet hatalomnak a kelet-európai népek populációját mesterségesen visszaszorító manipulációiról, amely mesterkedés Magyarország esetében vált be a leginkább... CÚTH JÁNOS Az augusztusban Bu­dapesten lezajlott Magyarok III. Világkong­resszusán találkoztam LEMHÉNYI ZOLTÁN- nal, a YOGA Egyesült Nemzeteinek (United Nations of Yoga-UNY) alapító, ügyvezető főtit­kárával, és arra kértem őt, hogy nyilatkozzon szervezetükről és a vi­lágkongresszuson való részvételéről: — Mikor és hol alakult az "UNY", mik a fő célkitű­zései? L.Z.: — Szervezetünket — az anyaországból Svédországba kivándo­rolt magyarként — Stock­holmban alakítottam meg; 1975 óta tartozunk az Egyesült Nemzetek gaz­dasági és szociális taná­csához, 1983 óta pedig az Egyesült Nemzetek Gyermek Alapítványához. A jóga életmódszer, élet­­tudomány, amely évezre­dek óta az emberiesség­nek a morálját-etikáját hir­deti és gyakorolja. Ebből a megközelítésből kiindul­va azt valljuk, hogy meg­érteni a másikat csak békés párbeszéd útján lehet. Indulatok, szenve­délyek nélkül mondjuk egymás szemébe a té­nyeket, a problémákat, és adjunk lehetőséget a má­sik félnek is a válasza­dásra! Mindegy, hogy az ember melyik nemzet fia, csak egy dolog lényeges: hogy mennyire embersé­ges! Szervezetünk meg­tisztelő joga és köteles­sége, hogy az emberiség lényeges problémáinak békés úton való megol­dására javaslatokat ter­jesszen elő — bármelyik nemzet részére, továbbá ezeknek a javaslatoknak a megvalósításában is résztvegyünk. Tehát az "UNY" az Egyesült Nem­zeteknek a pártatlan, füg­getlen javaslattevő szer­ve. — Mi a véleménye arról, hogy 54 év után ismét megrendezték a Magya­rok Világkongresszusát? L.Z.: — Nagy örömmel tölt el, hogy több mint öt évtizedes törekvésünk és küzdelmünk látható for­mában is megvalósult A békés pár­beszéd hívei Az "UNY" a Magyarok III. Világ­­kongresszusán ezen a kongresszuson. Szervezetünk nevében mély tisztelettel hajlok meg a szervezés csodája előtt, ugyanis alig két hónap állt a találkozó szervezőinek a rendelke­zésére, mégis vállalták ezt a sziszifuszi munkát. Ez 3—4 éves előkészítést igényelt volna, ezért amit tettek, az emberfeletti, csodával határos teljesít­mény! Azon pedig ne háborodjon fel senki, ha egy kongresszuson el­hangzanak egy nemzet­nek a fájdalmai is, ez természetes dolog! A fáj­dalom nem szűnik meg azáltal, hogy esetleg nem veszünk róla tudomást; ki kell mondani a bajokat és a lehetséges legjobb-leg­­hatásosabb módszerek­kel kell orvosolni a sebe­ket! Ugyanígy elismerem más nemzetek fájdalmait is. Viszont senki se fe­ledkezzen meg az ’56-os magyarországi esemé­nyekről vagy arról az áldozatkészségről, ami­vel a magyarok szétbon­tották kelet és nyugat határait a közelmúltban, és még sorolhatnám nemzetünk érdemeit. — Önnek valamilyen konkrét megbízatásnak is eleget kell tennie ezen a kongresszuson? L.Z.: — Feladatom, hogy e kongresszus esemé­nyeiről egy ötszáz szavas jelentést küldjék az ENSZ-nek. Szorgalmazni szeretném, hogy más nemzetek is tartsanak ilyen világkongresszuso­kat, mivel jelenleg az emberiség a szóródás ál­lapotában (pl. népvándor­lások) van. Az országha­tárok már nem bizonyítják azt, hogy azokon belül csak egy bizonyos nem­zet fiai élnek. Például a románoknak is óriási né­­páradata él az öt konti­nensen; magyarok, zsi­dók pedig szinte a világ minden táján élnek. Tehát egyrészt a belső harmó­nia kiépítése érdekében, másrészt pedig a szen­vedélyes — nemzetek közti — ellentétek felol­dódása végett szerveze­tünk nevében javaslom az említett nemzeti világ­­kongresszusok — lehető­ség szerint — évenkénti megtartását. Még egy­szer hangsúlyozom: egy­más véleményének a megismerése — a békés párbeszéd — ez az egyik oldó hatás ebben a fe­szültségekkel teli világ­ban. — Végül mit üzen olva­sóinknak és a forrongó Kárpát-medence népei­nek? L.Z.: — E kérdés hallatán arra az öreg nénire gon­dolok, aki 1990 telén szegényes ruhatárának a felét cipelte be az MDF egyik gyűjtőhelyére, hogy — szavaival élve — se­gítsen a demokráciáért harcoló román testvérei­nek. (Hangsúlyozom: nemcsak az erdélyi ma­gyarokért aggódott!) Ez a bajtársiasság, együttér­zés és segítőkészség az, amiért az "UNY" is küzd. Jó cserkész módjára örü­lünk, ha bárhol bárkinek — nemzeti hovatartozás­ra való tekintet nélkül — segíthetünk. Ebből az a­­lapállásból kiindulva mély tisztelettel köszöntöm a Kárpát-medence vala­mennyi népét, és azt üzenem mindnyájuknak, hogy ha ez a testvéries­ség és emberiesség fogja áthatni minden cseleke­detünket, akkor az ezred­fordulóra FÖLDI PARA­DICSOMMÁ változtathat­juk a Kárpát-térséget... de csak akkor! MISKÓ ILDIKÓ GONDOLKODÓ A HÉT 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents