A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
GONDOLKODÓ Szembenézés helyett -* egy irányba nézzünk! Érdeklődéssel olvastam dr. Nagy Géza Hivatalos medicina kontra természetgyógyászat? alcímű tanulmányát A Hét 40. számában. A témafelvetés nagyon aktuális, mégha egészségügyünknek pillanatnyilag nem is az a fő gondja, mi legyen a természetgyógyászokkal. Külön örömömre szolgált, hogy a cikkíró, a fitoterápia, a növényi anyagokkal való gyógyítás egyik hazai tekintélye korrekt véleményt mondott a természetgyógyászat egyik bibliájáról, Maria Treben könyvéről. A Treben-könyv ugyanis csupán az első fecskéje volt annak a "természetgyógyász" könyvdömpingnek, mely napjainkban elárasztja a könyvpiacot. Nagy dr. jól érzékeli a veszélyt: sokan egy-két ilyen "tudományos köntösbe* bújtatott "kézikönyv, kalauz, útmutató" elolvasása után úgy érzik: ez az egyetlen igazi út, mely Rómába vezet. Az ilyen "gyorstalpalávaló" módon megszerzett ismeretek talán elégségesek az öngyógyításhoz, ám semmiképpen sem jogosítanak fel mások "gyógyítására". A cikk szerzője jelezte, hogy a természetgyógyászat körüli gondoknak csupán a töredékét villantotta fel — érthető módon a saját, természetgyógyászi nézőpontjából. Bővítsük tehát e töredékek számát egy későbbi szintézis, a töredékekből egységes szemléletet kialakító összegezés reményében, mégpedig a "hivatalos medicina" szemszögéből. . Az (egyelőre csak képzeletbeli) kerekasztal-beszélgetéshez most egy, Nagy dr. szerint “konzervatív" orvos ül le, aki hozzászólását máris tiltakozással kezdi. Nem érti ugyanis, mitől lett ő "konzervatív"? Az Akadémiai Kislexikon 1989-ben így határozta meg a konzervativizmus fogalmát: "a maradiság, a régi állapotokhoz való ragaszkodás: szembenállás az újjal, a haladással". Úgy érzem, hogy az orvostudomány és a természetgyógyászat lényegének minősítéséhez a konzervatív — modern jelzőpár nem a legalkalmasabb. Már csak azért sem, hiszen a természetgyógyászat egyik legelismertebb ágazata, a már említett fitoterápia egyidős az orvostudománnyal, tehát semmiképpen sem tekinthető újnak, modernnek. Másrészt magában a fitoterápiában is keverednek a konzervatív, azaz az évszázadokon át felhalmozott tapasztalatok, megfigyelések a modern, új áramlatokkal — lásd a cikkben is említett pirozilidinek rákkeltő hatásának tudományos kísérletek során nyert bizonyítékát. A nemzetközi szakirodalom, beleértve az Egészségügyi Világszervezet, a WHO kiadványait is a hivatalos medicina szinonimájaként a tudományosan megalapozott medicina, a konvencionális, nyugati esetleg ortodox orvoslás szakkifejezéseket használja. Ugyanezen forrásokban a természetgyógyászat mint tradicionális, alternatív vagy paramedicinális gyógyászat szerepel. Jó lenne — ajánlja Nagy dr. — ha az orvosok is úgy gondolkodnának, mint a természetgyógyászok. Nem hiszem, hogy ez a jövő útja. A természetgyógyászat, az alternatív medicina ugyanis éppen a másként A A MPT gondolkozásnak egyik konkrét megnyilvánulása. (Erről bővebben lásd a Sárga Szamár ez évi 3. számában megjelent A másként gondolkodás az orvostudományban c. tanulmányt.) Az elmúlt évtizedek szocialista rendszere éppen a másként gondolkodóktól való félelme miatt is tiltotta a természetgyógyászok működését. Nem vezetne jóra, ha ismét "egységes" gondolkodásmódot kellene követnünk — sem a politikában, sem a gyógyításban. Nagy dr. a magyarországi példára hivatkozva állítja, hogy a természetgyógyászat csatát nyert a hivatalos medicinával szemben. Szerintem inkább arról van szó, hogy a politikai változások következtében módosult az alternatív medicinához való viszony. Az eddig monopolisztikus, csak a tudományos orvoslást elismerő rendszert egy toleráns szisztéma váltotta fel. Idézet az Egészségügyi Tudományos Tanács 1991 decemberi állásfoglalásából: “A toleráns szisztémában is a tudományosan megalapozott orvoslás az elismert, de bizonyos mértékű hagyományos gyógyítást, annak különböző formáit is tolerálja a törvény és a jogszabály." Tolerálja, azaz eltűri, megtűri. E felfogásnak megfelelően a Tudományos Tanács azt tartja helyesnek, ha a természetgyógyászat nem kólón stúdium az orvosi alapképzésben, mert "gondolati rendszere más és módszereinek a hatékonysága még nem bizonyított". Mint Nagy dr. is megjegyzi, a Treben által felhozott példa — a szomszédasszonya álmatlanságát a kankalintea "elmulasztotta" — nem a kankalintea hatékonyságának a bizonyítéka. Egyszerű placebó-hatásról lehetett szó. Arról a hatásról, melyet Mátyus István 18. századvégi veretes szövege így mutat be: "Bartholinus dániai archiater (orvos) azt írja, hogy ő sok parasztokat esmér, akik holmi cikornyás figurákkal megjegyzett cédulákat nyelvén le, a hideglelésből, nyavalyatörésből, tagjainak eleséséből s több ezekhez hasonló nyavalyákból meggyógyultanak. Pechlinus is említ olyan személyt, kinek csak tiszta kenyérből gombolyított pilulákat adván be a doktor purgatio (hashajtó) gyanánt keményen purgáltatott... Ki nem látja, hogy mindezeknek csak a tiszta képzelődésből kellett következnie! És én el merem mondani, hogy nagyobb része a több aranyhegyeket ígérő arcanumoknak (titkos szereknek) is, ha használnak, éppen csak ez okból használnak a könnyen hívó embereknek." Természetesen sem Mátyus doktor, sem a késői utódja nem akarja azt állítani, hogy a (természet)gyógyászat valamennyi gyógyhatását placebó-hatásnak kell tekintenünk. Már csak azért sem, mivel a hivatalos medicina által tudományos alapokon folytatott kezelés sem mentes a placebótól. E kezelésben is jelentős szerepet játszik a beteg "pozitív gondolkodása", azaz a gyógyulásba, a gyógyítóba vetett hite. S ha a hivatalos medicina "csatát vesztett", akkor éppen e téren maradt alul a természetgyógyászattal szemben. A huszadik század orvostudománya túlságosan specializálódott, maholnap minden szervünknek, szervrendszerünknek külön tudós orvosa lehet — ám a "sok bába közt elvész a gyerek". Különösen a kórházban fekvő beteg érezheti magát úgy, mint aki egy nagyüzemi futószalagra kerül, ahol nem érző, szenvedő embertársként kezelik, hanem megoldandó egészségügyi, orvosi problémaként. "A tudományos orvoslás sokhelyt óhatatlanul elszemélytelenedett, s fokozódott az igény az emberi kapcsolatot jelentő, holisztikus megközelítést ígérő természetgyógyászatra" — ismeri el az Egészségügyi Tudományos Tanács idézett állásfoglalása is. A holisztikus, azaz az embert mindig testi-lelki-szociális egységként, s nem egy-egy beteg szerv hordozójaként tekintő szemlélet kerül kifejezésre az alapellátás átszervezésében is — a háziorvosi, családorvosi rendszer támogatásában. Nagy dr. másik javaslatával, ti., hogy az is jó lenne, ha az orvosok is belátnák: orvoskézzel a természet gyógyít, nyitott kapukat dönget. Régi orvosi szólás: "Medicus curat, natura sanať' (az orvos gyógykezel, a természet gyógyít). Mint már utaltam rá, a természet ajándékaival, a gyógyfüvekkel való kezelés egyidős az orvostudománnyal. Sőt a botanika, a növénytani ismeretek s ezen belül a gyógynövények alapos ismerete a 19. század közepéig az orvosi oktatás szerves részét képezte. Gyakorló orvosaink ma is foglalkoznak fitoterápiával, hadd utaljak csupán a besztercebányai Mika doktorra, kinek Fytoterápia c. könyvét 1988-ban napok alatt szétkapkodták. Napjainkban kerül a boltokba a könyv második, kibővített kiadása. Az eddig elmondottakból számomra az következik, hogy az orvostudomány és a természetgyógyászat között nincs merev elválasztó fal, nincs köztük tűzvonal. Szembenézés, "csatanyerés" igényes helyett az egy irányba, a közös cél felé tekintést ajánlanám. E célpont pedig a Hippokratészkorabeli "Salus aegroti — suprema lex" (A beteg egészsége a legfőbb törvény) legyen. Egyetértek Nagy dr. végkövetkeztetésével: a természetgyógyászatnak van jövője, de csak akkor, ha szakszerűen alkalmazzák. Óvakodnunk kell s — ami talán még fontosabb — óvnunk kell betegeinket a hamis prófétáktól, a hiszékenység vámszedőitöl, akik szeme előtt nem a salus aegroti, hanem saját zsebük haszna lebeg. A javasolt kerekasztal-beszélgetésnek minél előbb létre kellene jönnie, hogy a természetgyógyászati működés határait jogilag szabályozza. E jogi szabályozás egyik sarkalatos pontja mondja ki, hogy felelős gyógyítást csak az a természetgyógyász vállalhat, aki a jogszabály előírta módon s formában arra képesítést szerzett. Kívánatos lenne az is, hogy a gyógyászati eredményeit az alternatív medicina is tudományos módszerekkel bizonyítsa — nem elégséges az induktív (az egyes megfigyelésből az általánosra következtető) módszer. Dr. KISS LÁSZLÓ
