A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
KRONIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — GARAMKÖVESD (Kamenica nad Hronom) Ősi birtoka az esztergomi érsekségnek. A török megjelenéséig népes, virágzó község. A hódoltság alatt népessége erősen megfogyatkozott, s ez okból az eredetileg színmagyar községet az esztergomi érsekség szlovák telepesekkel népesíti be. A község templomát 1734-ben emelték. A község kültérii letileg lakott helyei: Erdószlak, Garamkövesdi puszta, Kovácspatak (ma népszerű üdülőközpont), Vasúttelep. A községben az 1970-es években megszüntették a magyar és szlovák iskolát, majd több évig volt itt a párkányi alapiskolának kihelyezett osztálya. Magyar és szlovák óvoda van a községben. Az iskola megszűnése után a falu kulturális téren (és egyébként is) igen visszafejlődött. A helyzet azóta változott, amióta dr. Varga János lett a Csemadok-alapszervezet elnöke. Nagy létszámú egyházi ifjúsági zenekaruk járásszerte népszerű. A falu polgármester asszonya Szilva Judit. A község temetőjében nyugszik Gyurcsó István költő. Népszámlálási adatok: 1980: 1581 lakosból 1304 magyar (82,5 %) 1991: 1391 lakosból 1133 magyar (81,45 %) GARAMPÁLD (Pavlová) A bozóki prépostság 1135-i alapító oklevele Pauli néven említi, III. Endre király 1297-i adományozólevele szerint Pauld, egy 1395-i feljegyzés szerint Paldfalva. A XV. században már Páld néven szerepel a község. Páld a Hunt-Pázmán nemzetség birtokaképón szerepel az első feljegyzésekben. Később a bozóki prépostság, majd a nagyszombati Szent-Klára apácák az urai. Iskoláját a 70-es években megszüntették, a tanulók Kéméndre járnak. 1983-ban közigazgatásilag Kisgyarmathoz csatolták, ekkor zárták be az óvodát is a községben, s az apró gyermekeket is Kisgyarmatra (kb. 3 km) utaztatják még ma is. Az 1990-es helyhatósági választásokkor helyi önkormányzatot választott a falu népe, Kiss Tibor polgármesterrel az élen. Az egykor aktív Csemadok-alapszervezet most nem működik a községben. Népszámlálási adatok: 1991: 343 lakosból 331 magyar (96,50 %) ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁS GYIVA (Diva) Már az Árpád házi királyok alatt benépesült, 1304-ben a Zovárd nemzetségbeli Zovárd a földesura. 1439- ben Pogányteleki István két fia, Tamás és Bálint, valamint ezek rokonai: Tatai Pál, Gyivai Dömjén fia, Jakab és Belegi Domokos fia, Jakab kapnak rá donációt. A török alatt nyilván elpusztult, s 1720-ban is csak pusztaként említik. 1753-ban Terstyánszky József alispán volt a birtokosa. Hozzátartozik: Alsó- és Felsőmacskáspuszta. Lakóinak száma 1938-ban 248 volt. A községet 1970-es években közigazgatásilag Sárkányhoz csatolták. Ónálló iskolája ekkor megszűnt, óvoda sem létezik. Sem kulturális szervezet, sem politikai párt nem működik a kis településen, melynek a legutóbbi népszámlálás szerint 89 magyar nemzetiségű lakója volt. A gyerekek Köbölkútra járnak iskolába. HELEMBA (Chl'aba) A község első Árpád-házi királyaink idején keletkezhetett. Nevét egy 1124- beli oklevél említi először. A XIII. század elején nagy gyümölcsöskertjéről híres, mely mint Róbert érsek tulajdona, kivételes királyi oltalomban részesült; II. Endre halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg a helembai halásznépségnek az érseki gyümölcsös dézsmálását. A későbbi századok folyamán is az Esztergomi Érsekség, majd a főkáptalan birtokában volt a község. A festői szépségű környezetben fekvő falucska az alapiskola megszűnése után (70-es évek végén) teljes csendéletet élt. A Csemadok-szervezetet a 80-as évek elején sikerült újraalapítani, elnöke Klinec Márta lett. A község jellegzetességei a XIV—XV. században keletkezett, földbe mélyített borospincék. A faluban még ma is él a régi népi szokás, a "farsangi maskarázás". Á községben van magyar óvoda, az iskolások naponta a párkányi szlovák és magyar iskolába ingáznak. Politikai pártok nem jöttek létre. A község polgármestere Bogdányi Ferenc. Népszámlálási adatok: 1980: 990 lakosból 880 magyar (88,9 %) 1991: 757 lakosból 686 magyar (90,62 %) KISKESZI (Maié Kosihy) A falu Hont vármegye legrégibb községei közé tartozik. A történelmi monda szerint, mely a Pogányvár nevű dűlőjéhez fűződik, azt a hagyományt örökíti meg, hogy a pogány magyarok itt várat emeltek, s abban hosszú ideig védekeztek a kereszténység térítő munkája ellen. IV. Béla király 1248-ban István ötvösmesternek harmadfél ekényi földet adott itt adományul. Ugyancsak Béla királytól nyertek itt birtokrészt a szálkái vendégek 1252-ben, cserébe más földekért. 1439-ben Kezew alakban akadunk a község említésére, s akkor már az esztergomi káptalan birtokaként szerepelt. A községnek ősi román stílusú temploma van. Kiskeszi határában van a Káptalan puszta. A községben a 70-es évek végén megszűnt az alapiskola. Félnapos óvoda működik itt. Fél éve polgármester nélkül van a község. Csemadok nem működik, csupán minimális létszámú tagsága van. Népszámlálási adatok: 1980: 590 lakosból 572 magyar (96,9 %) 1991: 454 lakosból 444 magyar (97,79 %) IPOLYSZALKA (Salka) Neve először egy 1252. évi dokumentumban szerepel. 1274-től az Esztergomi Érsekség birtokához tartozik. A község Mária Terézia korában emelkedik jelentőségének csúcspontjára, amikor a királynő által adományozott kiváltságok révén úgyszólván a vármegye középpontjává válik. 1544-ben a török hódoltság idejében, véres ütközet színhelye a község. A csata hőse Nyáry Ferenc főispán, aki maroknyi csapatával a jóval nagyobb török hadat futamította meg. Jelenlegi temploma a XVI-XVII. században épülhetett. 1929- ben készült a templom mellett lévő lourdesi barlang, melyet Molnár József szálkái munkás készített. A faluban született (1842-ben) Csepreghy Ferenc népszínműíró. A község régi iskolája egykor zárda volt. Magyar óvoda és 1—8. évfolyamos alapiskola van a községben. Az impozáns modern, és korszerűen berendezett új iskola a hetvenes évek végén épült. Két éve adták át a hatalmas sportcsarnokot, melyben a kulturális rendezvények is helyet kapnak. "Az Ipolyparti randevú" néven rendszeresen megtartják a kulturális rendezvényt, ahol a szalkaiak szép népviseletüket büszkén viselik. A Csemadok alapszervezetének elnöke Kovács Mária. A polgármester Ziman Vilmos. Népszámlálási adatok: 1980: 1314 lakosból 1253 magyar (95,4 %) 1991: 1148 lakosból 1102 magyar (95,99 %) Összeállította: Dániel Erzsébet (Folytatjuk) A HÉT 13
