A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
NAPJAINK Üssük csak egymást, gyerekek! "Én nem ilyennek képzeltem a rendet, lelkem nem ily honos..." (József Attila) Verik az embereket az arénában, gumibotokkal, ököllel, lelkesedéssel, mindennel, ami jön, ami az ütlegelni vágyó kezébe kerül. Ütik, verik az embereket. Természetesen a magyarokat ütik, hiszen már Ady megmondotta volt: "Ki egyet rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz..." De hát, miért verik őket, ó, istenem? Tényleg csak azért mert magyarok? Mert piros, meg fehér, meg zöld sportfelszerelést viselnek? Mert magyarul beszélnek? Nem azért bántják őket. Azért verik, püfölik őket, mert nekik verhetnékük van. Megérteném, ha azért volna ez a nagy püfölés, mert újra itt van, feltámadt a hírhedt misztikus gyűlölet (az a bizonyos, Mináč-féle), az ilyen gyűlölet ellen nincs mit tenni... Csakhogy nem erről van szó...! Arról van szó, hogy a tehetetlen ember, a tehetetlenségig megalázott ember, karmol és rúg és harap. És nem is azt rúgja mindig, aki megalázta őt, hanem aki éppen a közelében van. Itt él két nép, meglehetősen közel egymáshoz, s történelem által mindkettő alaposan megalázva, meggyalázva. Tényleg a történelem által? Már amennyire a történelemnek számít a politika, már amennyire történelmi személyiségek a politikusok. Például: Hitler. Például: Tiso. Például: Szálasi. Például: Rákosi. Például:... Tehát erről van szó: megérkezik Budapestről Pozsonyba néhány ezer kótyagos "pali", javarészük munkanélküli, szegény meggyötört alak, s azzal az ürüggyel, hogy kedvenc futballistáikat jöttek biztatni, támogatni, szamárfület mutatnak a pozsonyi szegénylegényeknek. "Drótostótok, piszok drótostótok!" — ordibálták végig a város legforgalmasabb utcáin. S a végén még csodálkoztak is, hogy a szlovák meggyötört szegénylegények zsebében kinyílott a bicska. De nagyobb baj mégsem történt volna, ha csak ők maradnak a porondon (azaz a két klub hevesvérű szurkolói, vagányok, kemény legények mindkét részről, akkor egy-kót pofon után rendbe jött volna az egész), csak hát a politika is megjelent. Helyesebben megjelent a politikus. Pillanatnyilag úgy hívják őt, hogy Tuchyňa, s jelenleg ő a belügyminiszter. Egy sajtóértekezleten, néhány nappal a nagy magyarverés után kijelentette, hogy ő adott parancsot a kommandósoknak az akcióra. S még büszke is volt a parancsára. S dicséretben részesítette az álarcos banditákat. Mert e sorok írója eddig csak televízióban látott ilyen álarcos, fölbuzdult fenegyerekeket, holmi chicagói bankrablásnál. S hiába láttunk viszonylag szép labdarúgó-mérkőzést, hiába győzött a Slovan (győzött, mert jobb volt), a politika, amely oly sűrűn meri demokratikusnak nevezni magát, elízélt mindent. Elizáit mondom, mert nem találok rá szavakat. Mint ahogy az egész közép-kelet-európai politikára sincs szavam... Zs. Nagy Lajos Cúth János r r A HIVŐ JEL MAGYARUL SZÓL A sors is tévedhet olykor. Bizonyára ez történt akkor is, amikor a tőle megszokott csapások unalmas egyhangúságában, egyszer csak — nyilvánvaló tévedésből — lehetővé tett számomra egy amerikai utazást. Természetesen nem rólam es nem az utazásról van szó, illetve annak mindössze egyetlen mozzanatáról. Nevezetesen, hogy a salinasi rodeón, egy alkalmi ismerősöm minden átmenet nélkül azzal folytatta a bemutatkozást, hogy tudom-c, miszerint indián nem találtatik mindenütt, de magyar az. igen?... Bevallom, néhány másodpercig azon tana kod tam, megsértődjem-e vagy sem. Hamarosan kiderült azonban, hogy többek között olyan magyarokra keli gondolnom, mint Haroszthy Ágoston, aki a szőlő amerikai meghonosítója, továbbá Zúgomt Károly, az. Észak-Dél elleni háború legendás hőse, Springfield város felszabadítója (!) volt; Asbóth Sándor, aki ugyancsak a polgárháborúban tüntette ki magát, s ma sem tudni pontosan, hogy kinek szerzett nagyobb dicsőségét a hős tábornok, Amerikának-e vagy Magyarországnak?... Valóban: magyarok mindenütt vannak. széles e világon. Kötelességünk lenne minél inkább feltérképezni, számon tartani, mi több, kapcsolatok szintjén erősíteni bennük hovatarozásuk érzését. A minap egy befolyásos nyugati lap befolyásos szerkesztőjétől levelet kaptam. A levél eredetije Ukrajnából érkezett, íme: Magyarok Kijevi Egyesülete 252021, Kijev Janvarszkoho Vosztanija 47. Tel.: 290-97-69, 290-02-11 Kedves Barátaink, Kedves Testvéreink! Tisztelettel tudomásukra hozzuk, hogy Kijevben, Ukrajna fővárosában megalakult a Magyarok Kijevi Egyesülete. Nagy terveink vannak; újságkiadas, vasárnapi magyar iskola beindítása, konferenciák szervezése, az itt elpusztult magyar katonák tiszteletere emlékmű állítása stb. Az itteni katasztrofális gazdasági helyzet azonban megnehezít minden ilyen jellegű tevékenységet. így azzal a kérelemmel fordulunk Önökhöz —- ha lehetséges —, szerény mértekben támogassák egyesületünket. A támogatók nevet megjelentetjük a "Kárpátalja című újságban. Az esetleges támogatást a miskolci bejegyzésű Kárpátalja Alapítvány címere, illetve számlájára sziveskedjenek továbbítani, feltüntetve, hogy az a Magyarok Kijevi Egyesületének szól. Hálásán köszönjük együttműködésüket, tisztelettel Bárány Sándor elnökségi tag Kazahsztán mind a tizenkilenc — Magyarországnál jóval nagyobb területű —- megyéjében élnek magyarok. Az 1982-es népszámlálás tízezer magyart tart nyilván. Számuk azonban ennél valószínűleg jóval nagyobb. A magyarok többsége a "hősi idők" deportálásai folytán, illetve hadifogolyként került Kazahsztánba, avagy "málenkij robotra" mentek "önként", láncra fűzve, az első és a második világháború után,szénbányákba,szűzföldeket feltörni, olombányákba, tekintet nélkül, arra, hogy férfi vagy nő volt-e az illető hadifogoly". 1956-ban is sok embert hurcoltak ide. Időközben pedig már második generációs magyarokról is beszelhetünk. Hungária néven Magyar Kulturális Szövetség alakult Kazahsztánban, amely az idén márciusban tagja lett a Magyarok Világszövetségének.
