A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
HÍRMONDÓ az összetartozás jegyében Tanfolyam A nagyvilágban szétszórtan élő magyarok pedagógus közösségének képviselői az idén egy nyugat-dunántúli megyeszékhelyen, Szombathelyen adtak egymásnak randevút, hogy ismerkedjenek és ismereteket szerezzenek. A világ számos országából, Kanadától Erdélyig, Horvátországtól Svédországig, érkeztek a kollégák. A Felvidékről négyen voltunk. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége rendezésében megvalósított kilencnapos tanfolyamnak a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola adott otthont. Bokor József kollégiumigazgató és tanfolyamvezető mindent elkövetett, hogy a hallgatók jól érezzék magukat, s a tanfolyam teljesítse küldetését. A program három, egymástól jól elkülöníthető, mégis sok szállal kötődő foglalkozásból állott. Az előadások képezték az első nagyobb egységet. Ezek a mai magyar nyelvművelés, irodalomoktatás, az iskolarendszer, a tanszerellátás időszerű problémáit feszegették. Súlyt helyeztek a rendezők a nemzetiségi iskolák sajátos gondjaira és tapasztalataira, különös tekintettel a szerb és a horvát tanítási nyelvű órákra. “Élőben" tapasztalhattuk a magyarországi szellemi "testvérháború" eredményét Miszlivetz Ferenc tudományos kutató és Iker János tanár előadását hallgatva, akik szinte gúnyt űzve a magyar nemzeti tudatból az amerikai életstílust, a kozmopolitika eszményképét fennen hirdetve, általános megrökönyödést keltettek. Az előadásokat kiegészítő foglalkozások tarkították, amelyek sokkal kellemesebbek, élvezhetőbbek voltak. Holéczi Szilvia tanárnő és énekszakos hallgatóinak énektanítására, valamint Antal László adjunktus dunántúli táncokat bemutató foglalkozására gondolok. Élményt jelentett a Könyörtelen idők című új magyar film megtekintése, még inkább a rendezőjével, Sára Sándona\ való találkozás a filmvetítés után. A szombathelyi szabadtéri falumúzeumban tett látogatás sem felejthető el egykönnyen. A tanfolyam ideje alatt jutott idő a honismereti kirándulásokra is. A városnéző séta során egy lüktető, a tikkasztó meleg ellenére nyüzsgő, gazdag múltját példásan őrző, fiatalodó és tiszta, virágos megyeszékhelyet ismerhettünk meg. Sokan közülünk először jártak Vas megyében és közvetlen környékén. Az Alpok keleti nyúlványainak pompás panorámájával büszkélkedő Kőszeg, Árpád-kori templomáról nevezetes Sopronhorpács, a magyar szellemi élethez ezer szállal kötődő Sopron, valamint a viszonylagos épségben ránk maradt fertődi Esterházykastóly, és a Széchenyi István földi maradványait befogadó Nagycenk felkeresése mind-mind felejthetetlen élményként rögződik a résztvevőkben. Az együttlét a felszínre hozta azokat az ellentéteket is, amelyek nyilvánvalóan léteznek a Nyugaton és a Kárpát-medencében egymástól határokkal elszakított magyar nemzetrészek tagjainak gondolkodásában. A Svédországban élő és ott svédeket magyarul tanító kollégénak, valamint az Erdélyben magyar gyerekeket oktató kollégának az életről, az érvényesülésről f'lapításról"), helytállásról, küldetésről vallott nézeteiben alapvető véleménykülönbségek szintén felmerültek. Éppen arra valók a találkozások, az élénk vitaestek, hogy egymást jobban megismerve jól megértsük. Ezért tiszteletre méltó a 80. életévéhez közeledő Krisztics Ilona néni ragaszkodása a tanfolyamhoz, hiszen immáron tizennyolcadik alkalommal vett részt azon, vagyis a kezdetektől. Mindazonáltal nem ártana, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége szervezőinek azon is elgondolkodnia, hogy a megváltozott politikai körülmények között hogyan lehetne a tanfolyam szerkezetén változtatni úgy, hogy mind a Nyugatról érkezett, mind a szomszédos országokból részt vevő pedagógusok megtalálják a továbbképzésüket szolgáló foglalkozásokat, mind pedig sajátos problémáik kérdéseire adandó helyes válaszok felé vezető utat. Az előző tanfolyamokon ugyanis a nyugati szórványban élő, első, második, harmadik nemzedéket, sok esetben a befogadó ország, a választott haza őshonos fiait magyarra vagy magyarul oktató, kisebb hányadában képzett, többségében azonban csak "amatőr" pedagógusok vettek részt. Számukra minden bizonnyal sokat jelentett az évenkénti "hazaruccanás", az újbóli találkozás lehetősége, a neves vagy kevésbé neves előadók új ismereteket nyújtó előadása. Most, hogy az Európarengető változások után a Magyarország közvetlen határai mentén élő és oktató, képezett pedagógusok is a tanfolyam hallgatói lehetnek, természetes, hpgy differenciálni kell, illetve olyan közös programokat kell beiktatni, amelyek a mindkét féltekéről érkező kollégáknak érdekeset és újat tudnak nyújtani. Csökkenteni kellene az előadások számát, a megmaradókat alkotóvá formálni, gondoskodni személyiségek meghívásáról, több vitaestet szervezni, fakultatív programokról gondoskodni, s nagyobb mozgási (felfedezési, netán búvárkodási) lehetőséget biztosítani. Mert ahhoz semmi kétség sem férhet, hogy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége nyári pedagógiai tanfolyamára a jövőben is nagy szükség lesz. Urbán Aladár Kiállítás a magyarországi szlovákokról Jozef Márkus (balról) a Matica slovenská elnöke és Jakabová Mária, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke 1992.. szeptember 30. és október 2. között tudományos tanácskozást rendeztek Pozsonyban a magyarországi szlovákságról. A tanácskozás kezdetét megelőző napon a kisebbségben élő szlovákok múzeumában (Krajanské múzeum) ünnepélyesen megnyitották a magyarországi szlovákok történetével, életével és helyzetével foglalkozó kiállítást. A megnyitón ott volt a Matica slovenská elnöke, Jozef Márkus, vezetőségének egy része, a magyarországi szlovákok szervezeteinek és kulturális intézményeinek képviselői, de a pozsonyi magyar konzulátus és a pozsonyi Magyar Kulturális Központ is képviseltette magát. A főleg a Matica részéről meglepően józan hangvételű beszédek után a vendéglátók a kiállítás megtekintésére invitálták a közönséget. A több helyiségben elhelyezett értékes dokumentumok, festmények, könyvek, néprajzi, művelődéstörténeti stb. anyagok természetesen nem nyújthatnak átfogó képet a Magyarország mai területén több mint háromszáz évvel ezelőtt letelepedett szlovákok életéről, történetéről. Itt tulajdonképpen az a szándék a dicséretre méltó, hogy megpróbálják megismertetni a hazai szlováksággal a kisebbségben élő szlovákok életét. (-bet) Fotó: Gyökeres György A HÉT 9
