A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-16 / 42. szám
RGVELO kritika első olvasásakor éppen a "támadások" voltak számomra a legkellemetlenebbek, de végül azok segítettek a legtöbbet. Az olvasói vélemények is segítenek, de a kritikus egy fejlett olvasó, s még ha tévedne is, a szerzőnek figyelmesen át kell tanulmányoznia a véleményét. S bármilyen rosszhiszemű volna Is a kritikus, állásfoglalásában mindig található egy szemernyi igazság, s a prózaírónak éppen ezt kell örömmel fogadnia. A kritika — bármilyen kritika — elfogadásának képessége nem velünk született képesség — azt meg kell tanulni. (Az egészen kicsi gyerekek például nagyon nehezen fogadják el a kritikát, s ha meg akarjuk valamire tanítani, akkor inkább dicsérnünk, buzdítanunk kell őket — az érett embernek, az írónak viszont a kemény szavakat is el kell fogadnia.) — A Krv című regény a hős gondolatvilágát is megjeleníti. A hős világnézete itt nemcsak "képekben", hanem szavakban is kifejezésre jut. Mennyiben azonosul Ön ezekkel a filozófiai-eszszéisztikus részekkel? Vagy fordítva: vannak ebben a könyvben olyan gondolatok is, amelyekkel Ön nem ért egyet? — A hős egyes gondolataival ma nem értek egyet, máshogy fogalmaznám meg őket. A könyv írásakor azonban a saját politikai vagy vallási nézeteim voltak. Számossal ma azért sem értek egyet, mert rosszul írtam meg — nyilván valami mást akartam mondani, úgyhogy elég lenne világosabban megírni a szöveget. — Mivel napjainkban tanúi vagyunk az ország kettészakadásának, sőt tehetetlenül nézzük a dolgok alakulását, nem kerülhetem meg a kérdést: Törvényszerűnek tartja-e, ha egy nemzet identitásának kicsúcsosodását a nemzetállam megalakításában látja? — Ez egyáltalán nem törvényszerű. Nincs a világon terület, ahol egyetlen tiszta nemzet élne, példával ezért gyakorlatilag nem is érvelhetünk. Szlovákiában egy sereg nemzetiség él, s a legproblematikusabb közülük éppen a szlovák nemzetiség. Hiszen a szlovákok még csak nem is egy nyelven beszélnek! A szlovák irodalmi nyelv mesterséges nyelv, amely nem lehet alapja a nemzetiség meghatározásának, mint ahogy nem lehet az az eszperantó sem. Amikor a mi szlovák politikusainkat hallgatom, szörnyűlködve állapítom meg, hogy egyáltalán nem ismerik a "hivatalos" nyelvet, sőt a helyes szóalakokat sem ismerik — a mondattanról meg a stilisztikáról már nem is beszélve —, az irodalmi-nyelvi kiejtés pedig tabu. (Mečiar úr "Vladymír"-nak ejti a saját keresztnevét.) A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság felbomlása tragikus dolog. Sokat fogunk még siránkozni. Vagy, amennyiben optimisták vagyunk, idővel majd egy új, jobb köztársaságot hozunk létre a csehekkel. — Megbízik az emberekben? — Nem mindenkiben. Globálisan mindenkinek hinni kell, de ha valaki egyfolytában becsap bennünket, határozott álláspontra kell helyezkednünk, s bizalmatlanságunkat nyíltan a tudtára kell adnunk. Vannak emberek, akik azért hazudnak, mert nem ismerik az igazságot, s vannak, akik olyasmit állítanak, amiben maguk sem hisznek — a kapcsolattartás során ezt is figyelembe kell vennünk. Az embereknek mindenképpen szükségük van egymásra, nem élhetnek egymás nélkül, s az írónak az a kötelessége, hogy mindig és mindenütt a kapcsolatteremtés meg az együttműködés lehetőségét keresse, háttérbe szorítsa az ember biológiai lényegét stb. — Hisz-e a lélekvándorlásban? Ha igen, mit gondol, mi lehetett az előző életében? Ha nem, miben hisz? — Drága szerkesztőnő, nem tudom, miből gondolja, hogy hinnék a reinkarnációban. 1938. április 16-án születtem, korábban nem léteztem soha. Ha meghalok, megintcsak nem leszek. Az embernek nincs lelke, az ember test, annak lett teremtve. Születik és meghal, porból porrá lesz. A mai kereszténység átvette a lélek halhatatlanságáról szóló tanokat, a Biblia azonban ezt nem támasztja alá. Az első keresztények nem hittek a halál utáni életben. Más dolog, hogy a mindenható Isten egyszer majd feltámaszthatja lényeinket, s újra élőkké, testi emberekké, s talán halhatatlanokká tehet bennünket. Ám ez csupán a mi reményünk; keményen meg kell mondani, hogy csak a kis számú kiválasztottra vonatkozik. A többiek örökre halottak maradnak. Nem lesznek sem a pokolban, sem a mennyországban, egyszerűen nem fognak létezni. (A pokol sem a Biblia elmélete, hanem pogány és más teóriák találmánya, amely ellentmond az Isten könyörületességének. A bűnbánatot nem ismerő bűnös egyetlen büntetése a halál — a természetes halálra, nem a kivégzésre gondolok.) — Milyen tervei vannak? Dolgozik-e új regényen? — Most a pozsonyi Korzo Színháznak írok egy színdarabot. Nehéz egy munka, korábban nem foglalkoztam színházzal. Óriási bizonytalanságom is ebből fakad. Elégedetlenkedem az elkészült szöveggel, attól tartok ugyanis, hogy a színpadon majd másképp néz ki minden. Az olvasók reakcióit már megszoktam, a színházi közönségtől azonban kimondottan rettegek. A darabot persze most már befejezem, bármi is történik. Aztán talán majd regénybe kezdek, de még nem tudom, miről fog szólni. A kérdéseket feltette: Melaj Erzsébet Fotó: Hevi A Madách Kiadó új könyvei Fábry Zoltán A vádlott megszólal című esszéjét, melyet a csehszlovákiai magyarság háború utáni jogfosztottságának idején juttatott el a cseh és szlovák értelmiség kiemelkedő képviselőihez s amely először a Stószi délelőttök című kötetben jelent meg, most külön kis könyvecskében, az "Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára" sorozatban adta ki a Madách. "Nincs nemzet, mely elmondhatná magáról, hogy a fasizmus bűnében ártatlan. Minden nemzetben, országban, népben megvolt a fasiszta árnyalat, de a büntetés, a bűnhődés szelekciós alapon bonyolódott le. Miért bűnhődik a szlovenszkói magyarság mégis egyetemlegesen?" — szólal fel szenvedélyesen Fábry a kollektív bűnösség elve ellen. Az annak idején válasz és visszhang nélkül maradt, immár kordokumentummá lett mű tanulságai kétségtelenül ma is megszívlelendők Géczi Lajos Civilek hadifogságban című könyve ugyancsak a második világháborút követő emberpróbáló évekbe kalauzolja az olvasót, Géczi azonban nem a korabeli hazai eseményeket elemzi, hanem a kollektív bűnösség elvének egy másfajta érvényesítéséről számol be: a szovjet lágerek világáról. A szerző tizennyolc éves diák volt, amikor "malenykij robot"-ra, háromnapi munkára vitték, s huszonhárom éves férfiként kerül vissza szülőfalujába. Az életéből "kiesett", pontosabban: elrabolt öt esztendő történetét beszéli el most megjelent könyvében. A szlovák irodalom figyelemre méltó alkotásai közül Július Balco A hattyúnyakú hegedű című kisregénye jelent meg a közelmúltban, mégpedig legavatottabb műfordítóink, Mayer Judit és Hubik István fordításában. A kisregény tragikus elemekkel teljes cselekménye cigány környezetben játszódik. A Madách Könyvkiadó nem feledkezett meg a legkisebb olvasókról sem: legújabb gyermekekhez szóló kiadványai az Ősz című mesegyűjtemény (a "Négy évszak meséi" sorozatból), valamint Zdenék Miler és Varga Erzsébet közös műve, A vakond és a vízözön című lapozó.- ver -_________________________________________ A HÉT 15
