A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-16 / 42. szám
KRONIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN — ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁS BÉNY (Bíňa) A Garam parti Bény nagyközség már a római uralom idejében nevezetes hely volt, mintegy előőrse Pannóniának a barbárokkal szemben. Marcus Aurelius császár rendeletére e helyen táborerődöt emeltek, melynek nyomai napjainkig fennmaradtak. Szent István király Hunt fia Bónynek adományozta e területet, akitől a helység nevét vette. Az 1531. évi összeírás szerint két különálló helység volt: Felső-Bóny, mely Erdődy István földesurasága alatt állott, és Alsó-Bóny, mely az ottani préposté volt. Ősi, kéttornyú bazilikáját 1722-ben kezdték helyreállítani. A XIX. században a Pálffy-család lett a község birtokosa. A község nevezetes műemlékei az említett templom és a mellette lévő kör alakú kápolna. A községet félkörben a Garamig kétsoros őskori sánc övezi. A környék búcsújáró helye a "Szentkúti dűlőben" van, ahol a nép hite szerint Szűz Mária megjelent, s a kút vizét gyógyító erővel ruházta fel. Bény a kurtaszoknyás hatfalu központja. Jellegzetes viseletűket ma is megcsodálhatjuk az egyházi ünnepeken és kulturális rendezvényeken. A Csemadok-szervezet a legjobbak közé tartozik, s egy-egy műsor alkalmával 120 szereplőjük is van a színpadon, minden generációt képviselve. Hagyományőrző műsoraikkal a folklórcsoport már határainkon túl, s a TV-ben is több alkalommal bemutatkozott. Csókás Feri bácsi neve mindenütt ismertté vált, ahol magyarok élnek határon innen és • A jellegzetes bényi viselet túl. A Csemadok elnöke Kovács Ferenc. Az EPM és az MKDM működik a faluban. A polgármester dr. Szurdi Miklós. A falunak magyar óvodája és 1—4. évfolyamú alapiskolája van (egyetlen község, ahol nem szüntették meg annak idején a kisiskolát). A felső tagozatosok Kéméndre járnak. Népszámlálási adatok: 1980: 1735 lakosból 1613 magyar (93,0 %) 1991: 1456 lakosból 1371 magyar (94,2 %) CSÚZ (Dubník) Egyike a legősibb településeknek. A népvándorlás századaiból sok lelet maradt fenn arra vonatkozólag, hogy a helység állandó és népes település színhelye volt. A honfoglaló magyarok is hamar megvetik itt a lábukat, s a határában földvárakat emelnek. A századok folyamán mindig az egyházat találjuk legfőbb birtokosai között. A múlt században tűz pusztította, de lakossága szorgalma nyomán újjáépült. A községben a 70-es évek elején megszűnt a magyar iskola. A gyerekek Kürtre járnak iskolába, de a magyar szülők inkább szlovák nyelvű iskolába adják gyermekeiket. A szlovák igazgatású óvodában magyar nyelvű osztályban foglalkoznak a magyar anyanyelvű gyerekekkel. A községben nincsenek magyar mozgalmak, pártok. A község polgármestere a szlovák származású Kováč Július. A Csemadok elnöke Kajtár Antal. Népszámlálási adatok: 1980: 2103 lakosból 1375 magyar (65,4 %) 1991: 1817 lakosból 1308 magyar (71,98 %) EBED (Štúrovo-Obid) Nem sokkal a honfoglalás után keletkezhetett, a galgóct vár tartozéka volt. II. Endre király az esztergomi káptalannak adományozta. A XIII. század derekán birtoka volt itt a Muzslai-családnak, de részben vétel, részben ajándék útján ez a birtok is a káptalan kezére került. Az 1609. évi összeírásban Nagy-Ebed néven jegyzik fel, mint az Esztergomi Érsekség tulajdonát. 1696-ban a falu elpusztult. 1701-ben már állott iskolája, templomát 1732-ben építették. A faluhoz tartozott az Ebedi puszta is. A plébániát 1783-ban állították. 1848-ig az esztergomi káptalan földesurasága alá tartozott. A községet közigazgatásilag az 1970-es években Párkányhoz csatolták. Azóta önálló iskolája sincs, a párkányi magyar iskola kihelyezett 4 évfolyama tanul itt az iskola épületeiben (köztük a helyi kisiskolások is). A jól működő éneklő-, és színjátszócsoport, a öterazenekar már közel tíz éve megszűnt. Sem Csemadok, sem egyéb kulturális rendezvény nincs a községben. A 70-es években nagy volt az elköltözési láz, mert a tervezett vegyi üzem építése miatt elterjedt a falu megszüntetésének a híre. (Az egészből nem lett semmi.) A községről sajnos külön statisztikai kimutatás nem létezik; a lakosság lélekszáma kb. 1200. ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky) Érsekújvár már az újkorban keletkezett. Miután a török bevette Esztergomot, Várdai Pál érsek a Nyitra völgyében, a Komárom megyei Lök határában épített palánk-várat, melyet Újvárnak, s később Oláh Miklós érsekről, aki erősítését befejezte, Oláh-Újvárnak nevezte. Az építést 1571-ben kezdték, s 1581-ben fejezték be. Ez a vár volt az alapja a mai Érsekújvárnak. A vár jelentékeny támaszpontja volt több mint száz éven át a török terjeszkedését gátló királyi seregnek. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el. 1663-ig a királyi sereg őrizte a várat; de 1663-ban gr. Forgách Ádám, hősies védelem után kénytelen volt átadni a töröknek. A török egész 1685. augusztus 10-ig maradt a vár ura. Akkor vette vissza tőle Károly lotharingiai herceg. 1691-ben Érsekújvárt Széchenyi György esztergomi érsek városi rangra emelte. 1704-ben Rákóczi Ferenc, Bottyán Jánossal minden nehézség nélkül hatalmába kerítette a várat, melyet Bercsényi Miklós 1705-ben kijavíttatott. A Rákóczi-szabadságharc után védőműveit 1725-ben — III. Károly parancsára — lerombolták. Az erődnek ma már nincs maradványa. A városban 12 A HÉT
