A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
GONDOLKODÓ de csak egy viszonylag kis létszámú csoportnak. A többség akarva-akaratlanul kimarad ebből, mondhatnám magára marad nemcsak a problémáival, hanem a szórakozási vágyaival is. Meggyőződésem, hogy sok gyerek nem lődörögne céltalanul az utcán, nem keresne megértő társakat galerikben vagy a rockerek körében, ha időben akadna valaki, aki megfogná a kezét, és rádöbbentené azokra a szépségekre és értékekre, amelyek körülötte, a tájban, a természetben találhatók. Elmondhatom, hiszen e téren már sikerült némi tapasztalatra szert tennem, hogy a gyerekeket igenis érdekli a növény- és állatvilág, a természet megannyi csodája és természetesen a múlt, a történelem is. Ha a látni- és tudnivalókat észszerűen adagoljuk, ha az új ismeretek megszerzéséhez alkalmas formát találunk, akkor igazán nem gond a gyermekek figyelmét lekötni. Egy tíz—tizenkét napos tábor megszervezése nem megoldhatatlan feladat, s egy kis leleményességgel, egy kis szülői segítséggel még a költségek is mórsékelhetőek. A lényeg az, hogy a gyerek egy kicsit kiruccanjon otthonról, idegen tájakkal és emberekkel ismerkedjen, legyen állandóan friss levegőn, játsszék és szórakozzék kedvére, s közben szinte észrevétlenül sok új ismeretnek jut a birtokába. Egy-egy ilyen — most már akár nevén is nevezném — Csemadok-gyermektábor nemcsak hasznos időtöltés és hosszan tartó élményforrás a gyerekek számára, hanem egyik lehetséges módja annak, hogy már a legfiatalabbakkal megértessük a Csemadok küldetését, s ha a későbbiekben, már érettebb korban ismét kapcsolatba kerülnek vele, ne idegenkedve, vagy éppen előítéletekkel viszonyuljanak hozzá. Sajnos a Csemadoknak nincs kiforrott ifjúsági programja, pontosabban olyan generációspecifikus programja nincs, amely figyelembe venné az egyes korosztályok igényeit és elvárásait is. Egy vonzó ifjúsági program kidolgozása a szövetség jövője szempontjából létfontosságú. Nagy hibát követnénk el viszont, ha csak a pedagógusok véleményére hagyatkoznánk, ha nem kérdeznénk meg a legérdekeltebbeket, magukat a fiatalokat, hogy mit várnak a Csemadoktól, pontosabban attól a lehetőségtől, hogy a Csemadokban tevékenykedhetnek. Hangsúlyoznám a párbeszéd fontosságát, a korrekt partneri viszonyt. Sok gyerek és diák eddig csak statisztaként, közönségimitációként került kapcsolatba a Csemadokkal, s érthető, ha nincs nagy véleménnyel róla. De ha azt is látná, hogy a szövetségben olyasmivel is foglalkozhat, ami őt érdekelheti, netán elképzeléseinek megvalósításában segítheti, akkor talán nem berzenkedne az időnkénti statisztaszerep ellen sem. LACZA TIHAMÉR Nyárvégi (tájbordal 55 Hát kérem, tapasztalt táborlakóként jelenthetem: nem lehet okunk panaszra. Az idén nyáron is ifjúsági, művelődési és szaktáborok garmadája közül választhattuk ki a számunkra legvonzóbbat, ahol azután napokig tá-borozgathattunk meg miegymás. Bár egyes szervezők hónapokon át energiájukat és torkukat nem kímélve kiáltoztak "Szezám, tárulj!"-ot az államkassza felé, végül mégis kénytelenek voltak a mindenható szponzorokhoz fohászkodni néhány baksisórt. Tény, hogy ismét több regiment lány és fiú ismerkedhetett meg a táborok néhány fajtájával, mint például: a tá-bordóllyal, tá-borzadállyal, NYIT (Nyerészkedő Ifik Tábora)-tel, Roxeszmisszióval, Pegizével, (Mi)Észcsiszoló Szabadegyetemmel stb. E táborok többsége az ifjúsági szervezetekben (sajnos!) már évek óta alkalmazott módszer szerint működött. íme, a recept: 1. Találjunk egy-két közösségfejlesztésben hívő és szervezői vénával megáldott, kultúrbarát mániákust! 2. Gyanútlanul hagyjuk, hogy befurakodhasson közéjük néhány haszonleső és/vagy szájhős karrierista is! 3. Közösen szervezzünk valamilyen rendezvényt — esetünkben tábort, majd éberen figyeljük a visszajelzéseket! 4. Negatív kritika esetén varrjunk minden hiányosságot az 1. pontban felsorolt széplelkek nyakába; pozitív kritika esetén pedig engedjük át a babérokat a 2. pontban jellemzett alakoknak! Nos, akadnak-e olvasóink soraiban újabb vevők e félresikerült receptre? Mindenesetre maradjunk még a szervezőknél, hiszen csöppet sincsenek könnyű helyzetben! Például el kell dönteniük, hogy — megalomániájuknak engedve — több száz "szabadság vándorának" adnak-e szálláshelyet (talán ekképp bekerülnek a Rekordok Könyvébe), vagy inkább néhány tucat vakációzónak próbálnak-e — emberi körülmények (pl.: megfelelő higiéniai feltételek stb.) között — maradandó élményeket és tudásmorzsákat nyújtani? Az első esetben majdnem fegyenctelepre emlékeztető módszerek (pl. adóvevös-kutyás járőrök bevetése, állandó igazoltatások, narkósok és egyéb totálkáros elemek kiiktatása a forgalomból, sorozatos lopások kinyomozása stb.) hatására időnként kulturált nyaralókra emlékeztethet a siserehad. Csakhát egyesek így is a programbóseg zavarával küszködnek, mások pedig akkor zúgolódnak, ha sok az üresjárat. Nos, az első esetre tipikus példa, ha egy szabadvedeljenek minél több sört, hiszen két órán keresztül mindenkinek ő fizeti a nyelvoldó nedűt. Micsoda gesztus! (Ezek után nem is nagyon értem, hogy miért nevezték el az említett DH-bulit "Drága Helynek"... talán a hatvan koronás napijegyek miatt?!) Tulajdonképpen demokratikus megoldás: az adagok elfogyasztása után szinte mindenki egyformán nézett ki... (Állítólag az alkoholszint(Ta)borozgatók alkonyaikor egyetemen kötelező az előadásokon való részvétel (ilyen is előfordult); a másik esetre pedig az, ha egy műsor a következőtől alternatív: vagy megtartják, vagy elmarad (az illetékeseknek itt lehet önkritikát gyakorolni). Apropó, a műsorösszeállítás! Egyik ismerősöm naivnak titulált, amikor kijelentettem, hogy azért sokaknak az sem mellékes, sőt...! Szerinte nem a műsorkínálat végett, nem is közösségimádatból (hja, a klikkeződés!) gyülekeznek a sátorverők nyaranta, csupán — kiröppenve a családi fészekből — (tá)borozgatnak, sörözgetnek, (tá)borókázgatnak... (Ejnye, ezt állítani — minő rosszindulat!) A verebek azt is csiripelték, hogy akadtak szakelőadók, akik a szervétéi egyenes arányban szöktek fel az árak is a "büfettben" — ezt az írásmódot a helyszínen lestem el.) Ja, a műsoroknál tartottam — azok többnyire változatosak voltak: néhány zenész, illetve diszkós a káromkodás színes skálájával próbálta elkápráztatni a publikumot. (Vajon ez a siker NYITja?) Voltak olyan előadók is, akik beNYITottak a táborba, majd magyarázkodás nélkül továbbálltak. Már csak remélni merem, hogy a gázsit nem markolták fel (bár nem az ón zsebem bánja). No, de nem folytatom tovább (tá)bordalomat, mert még javasolnak a TBC-be, azaz a Tábori Boszorkányok Clubjába. Ha pedig e sorok elolvasása után valakinek zökkel csak olyan feltétellel . kötöttek szerződést, ha azok * (ta)borsodzna a háta, az garantálták: lesz a tábor te- üj jövőre személyesen járja körrületén szeszcentrum. Az x he a táborokat, hátha másegyik banzájon pedig egy o fajta benyomásokat szerez... "ötletgazdag" szponzor — mert ízlések és pofonok kümikrofon segítségével — arra É- lönbözók. buzdította az ifiket, hogy £ MISKÓ ILDIKÓ A HÉT 5
