A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
INTERJÚ MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE FEJEZETEK AZ ANYASÁGRÓL — DR. RUMMER MÁRIA gyermekorvos harminc éve dolgozik a Dunaszerdahelyi Járási Kórház újszülött osztályán. E nem csekély idő alatt rengeteg tapasztalatot szerzett orvosként is, emberként is, bár a kettőt nemigen lehet különválasztani. A sok tapasztalat között számos meglepő akad, például a mai először szülő anyák egyre kevesebbet tudnak arról, hogyan kell bánni az újszülöttel. A többségük egyszerűen nem tud mit kezdeni elsőszülött gyermekével, nem tudja, hogyan nyúljon hozzá szakszerűen, hogyan vegye a kezébe, hogyan szoptassa, fürössze meg. Pedig ezek mind a gyermek, mind az anya számára nagyon fontos alapvető tudnivalók. Rummer Mária úgy gondolja, hogy ezeknek a fiatal anyáknak nem adatott meg ellesni még gyermekkorukban, mi a teendő egy kisbabával. Mindez valószínűleg összefüggésbe hozható a nagy családok végleges felbomlásával. Gondolom, mindezt az utóbbi tíz-tizenöt óv tapasztalataiból szűrte le... — Ez az észrevételem azóta vált szembeötlővé és nyilvánvalóvá, amióta az édesanyákat közös szobában helyezzük el az újszülöttekkel — mondja mosolyogva Mária. — Tudniillik, mivel nagyon féltünk a fertőzéstől, régebben az volt a szokás, hogy hazamenetelükig külön szobában ápoltuk őket. Ám mivel az egész világon nagyon jó eredményeket értek el, nálunk is bevezettük ezt a rendszert. Ennek lassan már nyolc éve. Mint említettem, az a lényege, hogy az első pillanattól kezdve együtt van anya és gyermeke. E néhány nap alatt főleg az először szülő nők tanulhatnak meg számos hasznos dolgot. A tudnivalókra óriási szükségük van. Meg kell tanulniuk a szoptatást, a pelenkázást, a fürdetést. Megismerik gyermeküket, azt, hogy annak mikor, mire van szüksége. S mivel mi orvosok, nővérek ott vagyunk velük, mindenféle tanáccsal el tudjuk látni őket. így aztán, mire hazakerülnek, óriási stressztől szabadulnak meg, mert van már némi gyakorlatuk abban, mit kell a gyermekkel csinálni. Az említett rendszer legalább arra jó, hogy az első hetek izgalmától, idegeskedésétől, a tanácstalanság roppant súlyától megszabadítsuk az anyukákat. — Nevetve mondta, hogy egy először szülő tizenöt éves oláhcigány lány ügyesebben bánt a gyermekével, mint egy diplomázott huszonnyolc éves anyuka. Mindez nyilván nem a tudásszint függvénye. Egyszerűen arról van szó, hogy az egyiknek volt hol megfigyelnie a gyakorlati 6 A HÉT teendőket, a másiknak nem, s talán szerepe van az ösztőnösségnek is. — Hosszú évtizedekkel mérhetjük azt az időt, amióta megszűnt az az életmód, mely szerint egy fedél alatt több nemzedék élt együtt. Régen ez természetesnek számított, bár rengeteg hátránya volt. Ám voltak előnyei is. Például bizonyos gyakorlati tudás átadásának a lehetősége. Ma mindenki igyekszik megteremteni a maga háztartását, külön fészkét, ráadásul nagyon sokáig tartott az az időszak, amikor a gyermekeket bölcsödébe vitték, így a nagyobb gyermek előtt nem volt példa, hogyan kell bánni a kicsivel. S most ez a korosztály kerül hozzánk, jönnek a fiatal anyukák szülni és nem tudják, hogyan fogják meg a pólyás babát, mert ők ezt sehol sem látták. Itt még azt is meg kell jegyeznem, hogy nemcsak az a hiba, hogy nem volt példa, hanem az utóbbi időben kevesen vállalnak kettőnél több gyereket, tehát a mai anyukáknak valóban kevés lehetőségük adódott gyermekkorukban megfigyelni mi a teendő egy babával. Az előttük járó nemzedékeknek inkább volt erre alkalmuk. Az az ón meglátásom és szomorú tapasztalatom, hogy nagyon sok fiatal mama, elsőszülő nő (s ón itt most nem szeretnék általánosítani) lelkileg, érzelmileg sincs felkészülve az anyaságra. Nem úgy jön szülni, hogy teljesen nyilvánvaló, ő már sok mindent elolvasott, megkérdezett. Sokszor még azzal sincsenek tisztában, hogy szoptatni kell. Nagyon kívánatos lenne, ha a jövendő mama a terhesség idejét arra is felhasználná, hogy egy kissé gyarapítaná tudását, s néhány gyakorlati dolgot is megkérdezne idősebb, tapasztaltabb asszonyoktól a szülésre és a gyermek ellátására vonatkozóan. Rengeteg tájékoztató, ismeretterjesztő kiadvány, könyv jelent meg ebben a témakörben, a terhes nők tanácsadójában is érdeklődni lehet. Van mindenkinek édesanyja, anyósa, esetleg nővére, kérdezni kell. Ebből mi is — akik "hivatalból" vagyunk mellettük — rögtön látnánk, éreznénk, hogy ezeket a síró-rívó kis emberkéket várták, hogy rájuk már előre gondoltak. Ennek az lenne a legkézenfekvőbb megnyilvánulása, ha a kismamák nemcsak divatos babakelengyóvel, hanem némi "tudással" is érkeznének a szülészetre. — Érdekes lehet a hivatása abból a szempontból is, hogy Ön azok közé a kevesek közé tartozik, akik figyelemmel kísérhetik az anyává lett nők kapcsolatteremtését gyermekükkel. Harminc év gyakorlata után bizonyára másként szemléli az egészet, mint hajdanán, pályája kezdetén. Mindenesetre érdekes megfigyelésekre tehetett szert... — Ez egy érdekes kérdés... A pszichológusok régen rájöttek arra, hogy az igazi édesanyák már a terhességük idején "beszélgetnek" magzatukkal, s ennek bizony van jelentősége. Bizonyítást nyert, hogy az édesanya hangjára a néhány órás újszülött rögtön elcsendesedik. Ha munkám során ezt tapasztalom, számomra most is pont olyan csodát jelent, mint pályám kezdetén. A kívülállónak talán nevetségesnek tűnhet, hogy mi — értem ezalatt az orvosokat, nővéreket — mindig beszélünk az újszülöttekhez. Ezzel az anyukáknak is jelezni szeretnénk, hogy a gyermekhez akkor is beszélni kell, ha ő nem tud válaszolni, sőt, még reagálni sem igen. A már az előbb említett rendszer olyan megfigyelésekre is lehetőséget adott, amely a kívülállók számára talán hihetetlenül hangzik. Például ha az édesanya rövid időre elhagyja a szobát, a kisbaba, aki néhány napja mellette van, elkezd sírni. Hiába van a szobában még két másik gyerek az anyjával, ez az egy, aki mellől az édesanya elment, sírni kezd, j. és addig sír, amíg vissza nem jön .az g anyja, vagy fel nem veszi valaki és meg o nem simogatja, beszólni nem kezd hozzá, o A baba érzi, hogy nincs elveszve. Én [3 azokat a nővérkéimet szeretem a legjob- 5 ban, akik állandóan beszélnek az újszü;g lötthöz. Hiszen emberek ők, akiket már > ebben a stádiumban el kell kezdeni Q. nevelni. Hiszek benne, hogy ezt a munkát 2 csak így, s nagy szeretettel lehet csinálni. £ L DUSIK ÉVA
