A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
KAPCSOLATOK Érdemes belevágni Ismét megkezdődött a tanév, és ilyenkor a legtöbb osztályközösség szeretne szép tervet készíteni az új iskolai munkához. Gyakran a pedagógus is vállalja amúgy is fárasztó munkája mellett, hogy a tanításon, tanuláson kívül olyat Is nyújtson diákjainak, amiről feltehetően egy életen keresztül szívesen emlékeznek rá tanítványai. Ilyen volt az elmúlt iskolai óv munkája számunkra a Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola volt III.A osztályában. Tavaly októberben kaptam egy levelet Martényi Károlyné kolléganőtől, aki a magyarországi Gyál Ady Endre úti I. számú Általános Iskola harmadikosainak volt az osztályfőnöke. Ö kezdeményezte a két osztály közti ismerkedést. Bemutatta diákjait, akik írtak nekünk a munkájukról, évi terveikről, a tanulásban kitűzött feladataikról és a kapcsolatteremtés lehetőségéről. Mivel már mi is beszélgettünk az osztályban kis tanítványaimmal egy magyarországi kapcsolatfelvételről, megörültünk a felkérésnek, és szívesen próbáltunk szerencsét. Az óv folyamán többször váltottunk levelet: bemutattuk városunkat, képeslapokat küldtünk róla, osztályképet készíttettünk, és bemutatkoztak az egyes tanulók is, megírták, mivel foglalkoznak szívesen szabadidejükben. Az osztály elküldte az órarendet, és megírtuk, melyik tantárgyból mik a feladataink az iskolai évben, kicseréltük tankönyveinket, hogy ezáltal is bővíthessük tudásunkat. A tanulók megírták, melyik a kedvenc vagy kevésbé szeretett tantárgyuk és miért. Rendszeresen beszámoltunk egymásnak az elolvasott könyvekről és néhányat figyelmükbe ajánlottunk, majd később a tanulók egymás közt is kicserélték kedvenc könyveiket. Apró ajándékokat készítettünk, és elküldtük barátainknak. Felmerült az ötlet, hogy az iskolai óv végén személyesen is megismerkedhetnénk. Ezt a szülőkkel is meg kellett beszélnem, hiszen az utazás, vendéglátás pénzbe kerül. Közösen úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a kiadásokat, így januártól folyamatosan spóroltunk. Lázas készülődés kezdődött, hiszen útlevele sem volt minden tanulónak. Összeállítottuk kis ajándékainkat, és útnak indultunk Gyál felé. Ez a település Budapest tőszomszédságában található sok-sok kertes házzal, zöld növényzettel. Ottani pajtásaink finom ebéddel vártak bennünket, majd izgalmas pillanatok következtek — a személyes ismerkedés. A diákok kiválasztották, kinél fognak aludni. Az első nap délutánján egy kedves idegenvezető segítségével a Nemzeti Múzeumban megismerkedtünk a magyar történelem kiemelkedő alakjaival és eseményeivel. Este mindenki új barátja vendégszeretetét élvezte. Voltak, akik focimórkőzóst rendeztek, nóhányan a tábortűz körül játszottak, mások számítógépes játékokkal ismerkedtek és vetélkedtek. Egyszóval bő program jutott estére is. A második nap reggelén az egyik gyáli templomba látogattunk, ahol a tisztelendő úr szívesen beszélgetett a gyerekekkel, majd közös éneklés és a festmónygyűjtemóny megtekintése következett. A nap további részét a budai Várban töltöttük a magyarországi kolléganő, a gyerekek Kati nénije kalauzolásával. Megtekintettük a Budavári Panoptikum viaszfiguráit, megcsodáltuk a Mátyás-templom gyönyörű ikonjait. A Halászbástyáról elénk tárult egész Budapest lenyűgöző látképe. A délután fénypontját a Fővárosi Nagycirkusz előadása jelentette. A harmadik nap reggelén az egyik ottani kisfiú, Pap Attila családja fogadta a gyereksereget. Mint megtudtuk, édesapja minden szabadidejét a dóligyümölcsök termesztésének szenteli. Nem mindennapi élményt jelentett a banán-, narancs-, mandarin-, citromfa és sok más érdekes növény között sétálgatni. Az utolsó nap programjába még belefért egy őrségváltás a Hősök terén, a hét vezér története, és egy kiadós barangolás az állatkertben. Estére fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk vissza Pozsonyba. A következő héten mi vártuk nagy szeretettel kis barátainkat. Az első délután az idegenvezetővel közösen megnéztük fővárosunk nevezetességeit. A gyerekek tetszését leginkább a Bystrica kávóházból nyíló szép kilátás nyerte meg. Tanítványaim boldogan mutatták be családjukat újonnan szerzett pajtásaiknak. A következő napon felejthetetlen élményt jelentett a gulyásparti. Míg a szülők segítségével készült a finom ebéd, a diákok versenyeztek, számháborúztak, megismerkedtek a Tűcsők című gyereklap főszerkesztőjével, Balajti Árpáddal, és kíváncsian hallgatták Ozsvald Árpádot, aki gyerekkoráról mesélt történeteket. Az író szeretettel ajánlotta a tanulók figyelmébe ifjúsági regényét. Az utolsó nap reggelén meglátogattuk a Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítótermeit, majd hajókiránduláson vettünk részt. Sokan életükben először hajóztak a Dunán. Egy ilyen baráti kapcsolat kiépítése, a kirándulások megszervezése sok-sok szabadidőt elvesz a pedagógustól, de bátran merem ajánlani minden kollégának és kolléganőnek, dolgozzék az ország bármely területén — érdemes belevágni. A gyerekek arcáról tükröződő hálát, örömet egyetlen tanító sem tudja elfeledni, ha része volt benne. Remélem, a fenti élménybeszámoló többeket meggyőz arról, hogy az évi tervek készítésekor hasonló kapcsolatok felvételére is gondoljanak. GYÖKERES MÁRIA, pedagógus
