A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE (Fejezetek az anyaságról II.) Az élet, a sors gyakran előre nem várt nehéz helyzeteket produkál, és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy bizony nem úgy zajlanak az események, amint azt elképzeltük, megálmodtuk. Ilyenkor vajmi kevés értelme van a miérteken gondolkodni, mert dönteni, cselekedni kell. A nehéz helyzetekben való helytállásunk nagyon sokat elárul rólunk. Találkoztam egy negyven-valahány éves asszonnyal, akivel egy szép napon különös, előre nem látott, még csak nem is sejtett dolog történt, amely egész addigi életét megváltoztatta. Ami meglepett — ismerve az embereket — az a teljes nyíltság, ahogyan erről a dologról minden köntörfalazás nélkül beszélt Telefonon képtelen voltam ót felhívni, így váratlanul állítottam be hozzá, hozzájuk. A panellakásban gyönyörű rend fogadott, mintha tényleg vendéget vártak volna. A jóképű és rokonszenves tizenöt—tizenhat éves forma papa meglepő ügyességgel foglalatoskodott a fél év körüli kislánnyal. Aztán megjelent az ugyan olyan fiatal szemrevaló mama, s indultak ki — sétálni. Meglepett ez a szokatlan idill. — Más nagymamának lenni, mint édesanyának?— kérdezem miután letelepedtünk az ebédlőben a süppedő fotelekbe. — Persze, nagyon sokban más — feleli kisjányos hangján. Érdeklődésemnek némi személyes motivációja is van... Én is anya vagyok, s beszélgetőtársam alig idősebb nálam. — Miért más? Árulja már el. — Nem is tudom azt így elmondani, teljesen más. Más az egész életem most már, hogy megvan a kisbaba. Egészen másképp veszem a dolgokat, mint azelőtt. Nagyon szeretjük mindannyian. Mamának a csillagja vagy, ugye drágám? — szól még utána, mielőtt csapódik a bejárati ajtó. — Nem véletlenül jöttem ám ón ide. Legalább öt helyen emlegették az ön nevét a városban. Mindenki mosolygott, amikor szóba került, s azt mondták, hogy ilyen nagymama előtt le a kalappal... — Hála istennek, tartom magam. Sportos alkat vagyok, átugrom még a kerítést is, túlteszek talán még a fiatalokon is. Hála istennek megbirkóztam a nehézségekkel, a tényekkel. — Azt hiszem sok családban nagyon nehezen birkóztak volna meg egy ilyen helyzettel... — Először nekünk sem volt mindegy, amikor megtudtuk. Majdnem beleőrültünk, de amikor megláttuk a picit, megváltozott az a nem is tudom...milyen érzés. — Elég volt meglátni, ugye? — Nagyon aranyos volt. Mi láttuk meg először. Három kiló hót deka volt, amikor megszületett. Szépen fejlett baba volt. — Hadd kérdezzem meg öntől azt, hogy ha hamarabb tudja, nagymama lesz, ha elmondja a lánya... lebeszélte volna róla? — Talán nem. Lehet hogy aztán a későbbiek során gondok jelentkeztek volna, nem lett volna gyermekáldás, család... De mégis... olyan hirtelen jött. Az utolsó pillanatban... Nem láttam rajta semmi változást. Én általában este hétig dolgoztam, jószerivel csak a vacsoránál találkoztunk, vagy még ott sem, mert örökké tanult. A három legjobb között volt az osztályban... Hát ez olyan volt, mint a villámcsapás. Még jó, hogy aznap éppen otthon voltam. — Nem is sejtette? — Nem, még a súlya sem változott. —Amikor én ilyen hirtelen betoppantam magukhoz, az volt a benyomásom, hogy családi id ill be csöppentem... — Nagyon szeretjük a gyereket. A másik mamáék is minden héten viszik, szombat, vasárnap ott van. Apuka mindennap jön, iskolából egyenesen ide szalad, aztán hazamegy, estére megint megjön a fürdetéshez. Csak még nem kerültek hivatalosan össze. Az még egy picikét ráér, még be kell fejezniük a középiskolát. Addig várni kell, aztán összeházasodnak. Reménykedünk, hogy a legjobbak történnek velük ezek után. — Talán sokan elcsodálkoznak, hogy nem lehet ilyesmit észrevenni, pedig hasonló helyzet számos esetben előfordult már. — Semmit sem vettem észre. Mint utóbb kiderült, az iskolában látták, hogy egy kicsit furcsább, de ők sem gyanítottak semmit. Visszatérve ahhoz a naphoz... Azt hiszem nem akart nekem fájdalmat okozni, nem akarta korábban a tudtomra adni, hogy mi történt... csak az utolsó percben. Majdnem idegösszeroppanást kaptam. Még szerencse, hogy az apja otthon volt. Bevittük a kórházba, s 6 A HÉT
