A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
A dalok intellektuális fegyverek... Beszélgetés CSEH TAMÁSSAL A közelmúltban — az I. Komáromi Napok nyitó rendezvényeként — a Jókai Színházban került sor Cseh Tamás Új dalok című estjére, a MISZ szervezésében. Ez alkalommal nyilatkozott az előadóművész csaknem két évtizedes pályafutásáról és az új nemzedék körében is népszerű, "életízű" dalokról: — Miért éppen erre a "társadalmiszonda-szerepre " vállalkoztatok Bereményi Gézával együtt a "hallgatás és tiltás éveiben " ? — Találkozásunk a véletlennek köszönhető, mivel a 70-es évek közepén közös albérletbe kerültünk Gézával. Bár rajzművészettörténet-geometria szakos tanár voltam, már évek óta gitározgattam, és angol szövegű dalokat írogattam. Ez egy játék volt számomra, és amikor Géza tudomást szerzett erről, majd személyesen is megismert, felajánlotta, hogy dallamaimhoz ima magyar nyelvű szövegeket. Közös dalaink a mi világunkról, érzéseinkről szóltak, néhány történetnek valóságmagva is volt, a szereplők pedig egy-egy embertípust személyesítettek meg. Persze szondázásnak is nevezhetnénk ezt, mert a körülöttünk tapasztalt problémákat is megénekeltük. Ám sosem akartunk fenegyerekeknek látszani, ellátni egy bizonyos kultúrréteget, megfelelni bizonyos elvárásoknak. Több mint száz dalt írtunk, és egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy főleg a saját korosztályunkbelieknek tetszik az, amit csinálunk. Később, ahogy öregedtünk, újabb és újabb témák akadtak szűkebb-tágabb magyar környezetünkben, tehát folytattuk a dalszerzést, de kijelentettük, hogy rögvest abbahagyjuk, ha úgy tűnik, hogy már nem érzünk kedvet hozzá, illetve csökkennének képességeink. — Mikor és hol került sor az első nyilvános fellépésedre? — Három év elteltével Baksa Sós János, a KEX együttes vezetője kínált fellépési lehetőséget a Visegrád környékén cirkáló hajójukon és a Citadellán található klubjukban. Akkoriban még eléggé korlátozták a fiatalok szórakozási lehetőségeit, csak néhány említésre méltó klub működött (pl.: a Párizsi kert és a Citadella). Tehát igény volt mindarra, ami különbözött a felnőttek kötött, görcsös világától, így dalaink is nyitott fülű hallgatóságra találtak. Egy szörnyű világba szabadon csöppentek bele ezek a dalok, amelyek később Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjébe is bekerültek. Azután színházi fellépéseket is ajánlottak számunkra, de mi akkor nem fogadtuk el az efféle ajánlatokat. Ugyanis a ’68-as csehszlovákiai eseményekbe való magyar beavatkozás után nagyon megvetettük a felnőtteket. Nem értettük, hogy az ’56-os forradalmárok 68-ban miért mocskolták be a magyar nemzet nevét. Akkoriban azon töprengtem, hogy visszamegyek tanítani, vagy végleg elhagyom Magyarországot. Végül is azért maradtunk hűek a dalokhoz, mert a "szellemi krém" — a bátor, a külvilág történéseire érzékenyen reagáló fiatalok igényelték a jelenlétünket. Pedig a belügyesek még azt is ellenőrizték, hogy ki hová jár szórakozni-művelődni. — A talponmaradás érdekében kényszerültetek-e kisebb-nagyobb kompromisszumokra, illetve sor került-e incidensekre a fellépéseiden ? — Talán furcsának tűnik, de nem kerültünk összetűzésbe a hatalmi szervekkel. Ennek az okát mi sem tudjuk biztosan, de vagy Jancsó Miklós vagy Gyurkó László "védőszárnyainak" köszönhető, hogy nem tiltottak le minket a színpadtól. Kompromisszumok? Igaz, hogy a leadott lemezanyagunkból időnként kihúztak dalokat, ezért mindig többet adtunk le a szükségesnél. Azután ügyesen kibuliztuk, hogy a fontosabbak kerüljenek fel egy-egy korongra. De ne feledjük, hogy ezekben a szövegekben sosem mondtuk ki szó szerint a problémákat, csak árnyaltan célozgattunk, tehát ez egy finom intellektuális fegyver volt. Talán a "hatalmasok" észre sem vették, hogy valójában miről is szólnak ezek a dalok... Később pedig már hiába "kapcsoltak", akkor már ismertek bennünket, ezért nem lehetett olyan könnyűszerrel leradírozni minket a színről. — Tehát elmondható, hogy az 1976- ban megjelent első nagylemezetek egy sikersorozat nyitánya volt? — Úgy érzem, hogy igen, hiszen lett egy klubunk is, amellett jártam az egyetemi városokat, ahol a fiatalok mindig telt házzal vártak és várnak ma is. Egyszóval: boldog voltam és vagyok, hogy énekelhetem ezeket a dalokat, mert a közönségnek is tetszenek. Bár a boldogságom szenvedéssel is párosul, ami a belső felkészülésből, várakozásból fakad. Talán mindig attól félek, hogy nem felelek meg önmagámnak és a közönségnek. Az a dolgom, hogy a dalokat bemutassam, és úgy érzem, hogy nem hibázhatok. — A nagylemezeiteken közreműködnek további előadók is, akik koncertjeidről hiányoznak. Nem csökken ezáltal az élőben bemutatott produkció színvonala ? — Három évvel ezelőtt Novák Jancsival és Mártha Pistával színpadon is együttjátszottam, ami nekem borzasztó nagy örömet okozott Ugyanis én belül hallom a hiányt, tehát némelyik dal sokkal szebben szól további hangszerek kíséretével. De olyankor nem tudom elég kötetlenül énekelni a dalokat Figyelnem kell a belépésekre, felütésekre stb., holott ennél a műfajnál az a lényegesebb, hogy kihozod a dalból az elrejtett szavakat! Ha pedig közben a negyedekre, nyolcadokra figyelsz, elfelejtesz a szívedből énekelni. Mégis szívesen hallgatom vissza a lemezeinket, mert azokon szebb hangzásban hallom vissza a dalainkat. A koncerteken sokszor nagyon magányosnak érzem magam... — 1982-ben szakmailag szakítottatok Gézával, azután Csengey Dénes lett az új alkotótársad. Miként befolyásolta pályafutásodat ez a változás? — Mi Gézával még a kezdet kezdetén leszögeztük, hogy csak addig csináljuk ezt amíg a szívünk diktálja. Viszont fokozatosan rájöttünk, hogy már nem magunktól írtuk a dalokat, hanem bizonyos elvárásoknak próbáltunk megfelelni, rutinszerűen alkottunk. Géza mondta ki, hogy nem ír több szöveget Én továbbra is felléptem, szinte mutattam Gézának, hogy élve maradtam. Ez egyébként elég nehéz párviadal volt amely során barátságunkért is küzdöttem, és az meg is maradt csak a dalokról nem beszéltünk többé. Majd két évig tusakodtam-ismerkedtem Csengey Dénessel, nagyon jó barátok voltunk, de mint író — stílusban, témákban is nagyon különbözött Gézától. Politikus alkat volt tnégis az 1985—86- ban megírt Mélyrepülés egy jól sikerült, felemelően becsületes, egyszerű dolog lett Nem próbálta meghazudtolni Bereményit nem próbált sem fölé-, sem pedig 6 A HÉT
