A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
INTERJÚ alámenni. Ugyanazokat a szereplőket és elemeket használta, akik és amelyek szerepeltek a Frontátvonulásban. A színházi premier előtti napon be kellett mutatnom az anyagot három állami funkcionáriusnak, akik kissé sziszegve, de elfogadták a produkciót Pedig akkor még korai volt a szabadságról énekelni... — A "Jóslat “-hoz híven a 80-as/SW-es években tájainkra is “betoppant" a szabadság. Befolyásolták ezek az események azt a tényt, hogy ismét együttműködsz a régi alkotótárssal, Bereményivel? — Valószínűleg igen. Időközben sikerült megszabadulnunk a régi berögzöttségektől — megújultunk. Géza kezdeményezésére, 1989 nyarán került sor az újabb megmérettetésünkre, amelyből megszülettek az "Új dalok". — Milyen fogadtatásra találtak ezek a dalok? Ugyanannak a nemzedéknek énekelsz-e, mint a 70-es/80-as években ? — Ezek a dalok is meglepően kedvező fogadtatásra találtak, de nem az időközben kissé megöregedett nemzedékünknek dalolok, hanem a mai tizen-, húszon- és harmincéveseknek. Eleinte gyanakodtam, hogy vajon ez az új nemzedék értheti-e a mi belső világunkat? De úgy hiszem, hogy a fiatalok minden korban sejtenek — tudnak valamit a "titkokról" — érzékenységüknél, kíváncsiságuknál fogva, vagy a mérhetetlenül pontos ítéleteik alapján. Tehát nem divatból jönnek meghallgatni ezeket a dalokat, hanem valamit magukkal visznek belőlük. — Ezeknek a dalszövegeknek némelyike aktuális politikai eseményekhez — a közép-kelet-európai változásokhoz — kötődik. Manapság sokakat magával sodor a politika; talán meghazudtolva eddigi önmagotokat, már ti is valamiféle elvárásoknak akartok megfelelni? — Nem hiszem, hogy bármilyen új elvárásoknak szeretnénk megfelelni. Egyszerűen: ez egy felszabadított terület lett, és mi élünk a lehetőséggel, hogy lehet Európáról beszélni, lehet szemtelenkedni, lehet szabadnak lenni... Azelőtt ilyen dalokkal lehetetlen volt kiállni a nagyközönség elé. — Szerinted milyen hangulatúak ezek a dalok és bepréselhetők-e egy műfajba? — Hát, ezek olyan keserű magyar dalok, ennek ellenére próbálnak erőt sugározni. Dühösek, vicsorgók, kesernyések, de sosem pesszimista hangulatúak, sőt, néha vicce lődóek. Ember legyen a talpán, aki pontosan meg tudja határozni a műfajukat, stílusukat! Mi csak újuk a dalokat, s eközben jönnek a különféle "színek" — sok minden szóba kerül, éppen úgy, mint amikor két barát beszélget. Nem szükséges a műfajt élesen körülhatárolni. Mindig is utáltam a "polbeat" meghatározást. Inkább válasszuk szét a politikát és a művészeteket! — Alapjában véve lázadó vagy politikus alkatnak tartod magad? — Lázadónak olyan mértékben, amennyire minden normális ember lázadó. Politikus alkat nem vagyok, nem értek a nagypolitikához, bár az emberek többségéhez hasonlóan én is véleményt formálok minden politikai-társadalmi eseményről. A hazugságokra többnyire ráérzők, de a politikusoknak nem is az a dolguk, hogy igazat vagy hamisat szóljanak, hanem az, hogy előbbre vigyék az ország szekeret Sajnos, ez olyan dolgokkal járna együtt, amiket mi még nem tanultunk meg, mert nem demokráciában nőttünk fel. Ezért gyakran azt is igazság/i í^uJLl. í\ _ i v 1 —— tálán lépésnek minősítjük, ami a politikusoknak kötelességük. Bolond világot élünk, örülök, hogy nem vagyok politikus. Ám az nem közömbös számomra, hogy kelet-európai országaink merre tartanak. — Szakítottál a pedagógusi pályával, immár tizenegy saját nagylemez birtokosa-alkotója vagy, ezután még mi következik? — Úgy gondoltam, hogy a 70-es évek Magyarországában többet jelent énekelni, mint oktatni a nebulókat. Persze, nem biztos, hogy igazam volt. De ez a döntés akkor megszületett, és azóta csak énekelek, és szeretnék mindaddig, amíg úgy érzem, tapasztalom, hogy még szívesen látnak-hallgatnak az emberek. Már készülnek az újabb dalok. Nem tudom, Hogy még meddig él ez a műfaj, van-e jövője, de egy nagy erénye van, amit az emberek szerethetnek benne: az, hogy soha sem próbált alásimulni semminek, nem akart minden áron elérni valamit, szépeket hazudni. Sem Géza, sem én nem akartunk sztárokká válni általa, versengeni a szakmai babérokért. Egyszerű énekes vagyok, és nem a mi személyünk fontos, hanem a dalok... Miskó Ildikó Reprofotó: Prikler László Seriffek Szentpéteren A bűnözés ma már nemcsak a nagyvárosokra jellemző, hanem egyre inkább elterjedőben van az eddig meghitt hangulatot árasztó falvakban is. Szentpéter 2666 lelket számláló falu a Komáromi járásban. Több mint egy évvel ezelőtt, 1991. május 15-én alakult meg a községi hivatal mellett a helyi rendőrség. Jelenleg három fekete seriff ügyel a falu biztonságára. Az egyik "faluzsaru", Varga János Komáromból jár ki Szentpéterre. Most éppen a község művelődési házában van egy táncmulatság, melynek zökkenőmentes lefolyásáért ő a felelős. Elmondja, még csak három hónapja dolgozik a szentpéteri rendőrségen. A heti negyvenkét és fél órás szolgálat alatt leggyakrabban betörésekhez, kocsmai, néha utcai verekedésekhez hívják Egy-egy szolgálat alatt bejárják a falu valamennyi utcáját, ez egészen pontosan huszonkilenc kilométer gyaloglást tesz ki. Amíg Varga Jánossal beszélgetek, megjelenik a helyi seriffek vezetője, Kláris Árpád. Ó most szolgálaton kívül, "civilben" jött el a művelődési házba. Kikapcsolódni, szórakozni akar. Készségesen válaszol a kérdésemre a Prikler László felvételén a két "faluzsaru": Varga János és Kláris Árpád munkáját illetően. Sajnos, Szentpéteren is egyre gyakrabbak a törvényszegések. — A faluban jelenleg öt kocsma, egy borozó és egy NIMRÓD nevű csárda működik — mondja Kláris Árpád. — Az emberek, amikor felöntenek a garatra az egymás közötti nézeteltéréseiket durvább módon igyekeznek "tisztázni". Ilyen esetekkel találkozunk a leggyakrabban és betörésekkel. A múlt héten például megerőszakoltak egy nyolcvankét éves asszonyt. A tetteseket azóta elkapták. Három roma fiatalember volt az elkövető. — A statisztika szerint havonta hány bűneset történik Szentpéteren? — Statisztikai adatokkal, sajnos, nem szolgálhatok. A bűnesetek száma meglehetősen változó. Volt már olyan hónap, hogy hetente több betörést, kocsmai verekedést jegyeztünk fel. Aztán voltak persze "csendes időszakok" is, amikor rend és nyugalom honolt a községben. Kamoncza Márta A HÉT 7
