A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
SZÓL A RÁDIÓ Vajon mi indokolta... Gondolatok az új területi elrendezés kapcsán Ma, amikor már ismerjük a választások eredményét, nyugodt lelkiismerettel fogalmazhatunk így: a volt kormány, a volt parlament Miért van erre szükség? Azért, hogy ami a választási kampány, sőt, az egész választási időszak alatt felgyülemlett az emberben, azt végre ki lehessen üvölteni. Üvölteni bizony, mert egy értékrend és felismerés nélküli munkáról beszélni nem lehet csak üvölteni. Lássuk csak miről is van szó. A politikusok személyi jogairól szóló törvény helyett fizetésemelés, kisprivatizáció helyett nyelvtörvény, új adótörvény helyett függetlenségi deklaráció és a leköszönő kormány legutolsó "mazsolája" : a nagy privatizációra szánt üzemek jóváhagyása helyett új területi és közigazgatási rendszer. Tévedés ne essék, nem vagyok a fizetésemelés ellen, ha megérdemelt. Nem vagyok a nyelvtörvény ellen sem, ha nem diszkriminatív és nem vagyok a területi elrendezés ellen sem, csak ne lenne ennyire átlátszó. Hogy miért átlátszó? Azért, mert az eddigi járások helyett 16 terület, illetve megye jönne létre, persze a délvidéket észak-dél irányban foglalva magába. Érdekes módon ezt a megoldást északon, a Tátra alatt nem praktizálták a megyehatárt kanyarítók. A Túrócszentmárton székhelyű megyéhez a várostól keletre, észak-keletre fekvő területek csatlakoztak. Névszerinti Námestovo, Trstená, Dolný Kubín, Ružomberok és Liptovský Mikuláš. Térképre rajzolva egy majdnem szabályos kört kapunk. Összehasonlítás céljából nézzük meg, hogyan alakul a Pozsonyi megye-tervezet. Senica, Skalica, Malacky, Pezinok, Somoija és Dunaszerdahely. Ez is szabályos alakzat: egy élére állított kifli, vagy félholdnak is nézhetjük. El kell mondanom, hogy amikor a kezembe került ez a tervezet, megörültem, hogy hoppá, be lehet majd bizonyítani, hogy hogyan akarják 20 százalék alá nyomni számarányunkat. Miért éppen 20 százalék? Mert ez az a bűvös határszám, melyet 1990. október 25-én elfogadott hírhedt nyelvtörvény szab meg. Ez a határszám számunkra a hamleti monológ "lenni vagy nem lenni"-je. Számolgattam, szorozgattam, többször végiglapoztam Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek című kötetét, és rá kellett, hogy döbbenjek: nem ilyen egyértelmű ez az egész. Egy terület kivételével, mind a bűvös 20-as határ fölött maradt. Tény az viszont, hogy az eddigi 87,85 százalékában magyarok lakta Dunaszerdahelyi járás, beolvasztva a Pozsonyi megyébe, csupán 26 szálékában lesz magyarajkú. A 71,9 százalékos Komáromi járás, az Újvárival együtt a nyitraihoz csapva 33,47 százalék magyart mondhat majd magáénak. Folytathatnám a sort, hiszen mind a 16 megye adatait kiszámoltam, és mondom: nem az bánt, hogy a zsolnai, a privigyei, vagy az eperjesi részek 0,06; 0,28; 0,17 százalékosak. Nem tartom magam irredentának, sőt, kimondottan rosszul esik, ha fehér lónak néznek, de azért... Változott a politikai rendszer, de talán még a gondolkodásmód is. A többségi pozíció módszere viszont úgy tűnik: örök. Mit is mond V. I. Lenin elmélete a leggyengébb láncszemről? Na ez az, ami nem változott! Nagyszombat, Galgóc és Galánta fog alkotni egy új megyét. A Galántai járás 44,38 százalék magyarsága majd elmondhatja magáról, hogy az új területi elrendezésben 17,04 százalékban van jelen, pontosabban "je prítomný" mert itt már a nyelvtörvény "nem lenni" része lép érvénybe. Nagymihály, Nagykapos, Tőketerebes, hála a Medzilaborce, Humenné, Snina, Vranov nad Topfou és Sobrance társaságnak: 11,61 százalékra esik vissza. Egyszóval a leggyengébb láncszem ebben az esetben azt jelenti, hogy Bodrogközt és Galánta környékét kiütötték. Nem árulok tovább zsákbamacskát. A 16 megyéből 4 lesz olyan, ahol 20 százalék fölött van a számarányunk. Ezek: a Pozsonyi (26%), a Nyitrai (33,47%), a Losonci (26,46%) és a Rimaszombati (37,60%) terület vagy megye. Ma, már ismerve a választások eredményét, csak reménykedhetünk. Mégpedig abban, hogy az új kormány és az új parlament nem fogja kitalálni, hogy a 16 megyéből 8 vármegyét, vagy akármit hozzon létre. Reméljük, hogy nem fogja érvényesíteni az "előbb a regölést, előbb a regölést, asztán a regét" költői gondolatsort. Bízzunk benne, hogy az államalkotó bár, de kínos és nem többségi tényezőt az "új király" nem fogja lehetetlenné tenni sem saját kultúrájában, sem saját nyelvének használatában. Nem teszi lehetetlenné, mert vagy túl okos lesz hozzá és akkor minek, vagy túl primitív és akkor nem tudja, hogy hogyan? Az Illyés Gyula-i gondolatot, hogy: "patrióta az, aki jogokat véd, és nacionalista az, aki jogokat sért, elfogadva, merem remélni, hogy fölösleges volt oly. sokaknak oly sokszor jugoszláviai párhuzamot húzni. Ha mégsem, akkor csak egy biztos: az, hogy mi csak visszaütni tudunk! (Uj Hullámhossz, 1992. június 6.) Somogyi Alfréd-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------j Koldulni nem szégyen! Elhatároztam, hogy koldus leszek! Vagyis, hogy koldulni fogok, de nem afféle szegény koldus módjára, szerényen meghúzódva valami elhagyatott kis utcácskában, és várni, hogy majd csak arra téved valami jólelkű egyén, és megszán egy kis alamizsnával. Nem kérem, a koldulásnak ez a módja már nem divatos! Bátran kiülök a város legforgalmasabb helyére, és kiteszem a kalapomat (ha majd lesz) a járdára, és várok. Addig míg gyűlik a pénzecske, beülhetek egy fa alá, hogy ne tűzzön a fejemre a nap, és kiolvashatom a napilapokat. Közben nem gyötörnek munkahelyi gondok, nem kell a főnökömnek fizetésemelésért könyörögnöm, nem kell sorba állnom a munkaügyi hivatalban segélyért, szóval csak várok türelmesen, míg összegyűlik a napi betevő falatra való. Aztán veszem a kalapom, s már ott sem vagyok. Jutott eszembe mindez a minap, miközben éppen családi tanácsot ültem két serdülőkorú gyermekemmel, éppen arról lévén szó, hogy miből fizessünk ki (fizetés előtt pár nappal) maradék száz koronánkból háromszázat a szokásos iskolai akciókra. A végeredmény természetesen általános depresszió és anyagi válság lett. Csemetéim szokásukhoz híven elvonultak külön birodalmukba, ón pedig ott maradtam egyedül, önmarcangoló vádaskodásaimmal. — Hát micsoda egy pipogya alak vagy te, micsoda gyáva lólekl Itt a könnyű pénzszerzési lehetőségek időszaka, s te még mindig a becsületesen megkeresett munkabéredből élsz? Még koldulással is többre mennél! — Igen, ez a megoldás! Villant az agyamba a gondolat. Koldulni fogok! Egy koldus napi bevétele körülbelül kétszerese vagy esetleg háromszorosa a tiédnek. Es még csak az ujját sem kell megmozdítania érte. Ráadásul jót is cselekednek a társadalomnak. Hiszen hogy’ nézne ki a demokrácia koldusok nélkül? Kinek adakoznának a járókelők az utcákon, kinek osztogatnák felesleges pénzecskéjüket az újgazdagok, ezzel is bizonyítva a világ (vagy talán saját maguk?) előtt, hogy ők milyen nagylelkűek. Szóval elhatározásom végleges, nem tántorít el semmi ettől! Annyit viszont bevallhatok, hogy még némi gyakorlatra van szükségem. Sajnos még nem elég vastag a bőr az arcomon. Papp Mária ______________________________ A HÉT 5
