A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
FIGYELŐ beírják a hozzátartozók. Olvassuk el a Jókainak és Aranynak szóló leveleket: Hanva, 1868... "Kedves szeretett barátom! Midőn a levelet felbontod: a Tízek Társasága eggyel kevesebb. Ifjúságunk, a Petőfi kor, a barátságii! ezekre visszagondolni olyan jól esik lelkemnek. Éltessen az Isten nehéz pályádon, adjon erőt hazaszeretetet sugalló céljaid kivitelére! Isten veled, te magyar humor halhatatlan teremtője. Tarts meg emlékedben! Híven szerető Miskád." Hanva, 1868... "Kedves Jánosom! Lelkemnek híven és végig szeretett barátja. Végérámban, az élet határánál visszatekintek életemre: magas, nemes telkednek vonzalma, barátsága meghat. Fogadd búcsúra lankadó jobbomat! Kedveseiddel, mind négyeteket értve, legyen rajtad Isten áldásai Kifáradtam, pihenek. A lélek él: találkozunk. Ajánlom enyéimet! Végig híven szerető Mis kád." A búcsúlevelek közül az Aranyhoz írt a legbensőségesebb, és ez természetes, hiszen Tompa legjobb barátja is a Toldi költője volt. Arany nem volt könnyen barátkozó természetű. Első szeretve tisztelt barátja a ma már elfelejtett Szilágyi Sándor volt, aki fiatalságában szép írói-tudósi ígéretnek mutatkozott, de aztán egész élete nagy tette az tett, hogy a Nagyszalontán szellemileg tengődő Aranyt, sikeresen írásre serkentette. A legnagyobb, senkivel össze nem hasonlítható barát aztán Petőfi tett Arany számára. Pestre kerülése után igen jó viszonyban volt Jókaival, Gyulai Pállal, Csengery Antallal, de Petőfi halála óta a régi, harmadik triumvirátusi tag állt hozzá legközelebb. Tompa — feldúlt, összetört élete ellenére — sokakkal barátkozott, de az igazi, mély kapcsolat Aranyhoz fűzte. E kapcsolat nélkül talán engedett volna az öngyilkosság csábításának és nem szenvedte volna végig a sorstól kiszabott rettenetes életutat. Az a tudat azonban, hogy Magyarország akkori legjobb költője és költészeti műértője jelentős társának tartja őt, s leveleiben éveken keresztül megtárgyalja vele a költészeti problémákat és a nemzeti költészet helyzetét, erőt adott neki a mellékes étet elviseléséhez. Tompa Aranytól bizonyára sokat is tanult, de ő egyébként a maga költői házatáján kitűnő formai érzékű szuverén lírikus volt. Epikai költészetét viszont egy érzékeny fogyatékosság: a biztos kompozíciós érzék hiánya jellemezte. Tu rezei Lajos Julio Cortázar Argentin novellista, regényíró, költő, fordító, publicista. "Ha az írás egyhangúvá válik, nincs benne semmi szórakoztató." (Julio Cortázar) Cortázar a novella műfajának "fenegyereke" nem éppen kísérletező kedvű íróként kezdte pályáját. 30 éves múlt, s már jónevű írónak számított, mikor — nem kis feltűnést keltve — 1951-ben megjelentette Bestiario (Bestiárium) című novellagyűjteményét. A nagy sikert követően 1952-ben végleg elhagyta Buenos Airest, hogy Párizsban telepedjen le. A könyv címe Cortázar életművének egyik kulcsszava is, az emberi sorsokat irányító bestialitás iránti érdeklődését jelzi. Cortázar szereti a titokzatosságot, gyakran utal kimondatlanul hagyott szörnyűségekre, a rettegés, az undor, a félelmek ábrázolásával kelti fel az olvasó — esetenként kielégítetlenül hagyott — érdeklődését. Irracionális, különös helyzeteket emel a mindennapok szintjére. Az 1956-ban megjelent Final del juego (A játék vége) című kötetével egyebek közt azt is bizonyította, hogy — ha úgy akatja — a poén mestere is. Cortázar meghökkentő poénjainak jó példája a kötet Az összefüggő parkok című novellája is, melynek hőse az éppen olvasott krimi áldozatává válik, vagy az Axolotl című novella, melynek elbeszélője az állatkerti axolotlok egyikének hiszi magát. Rendszeresen figyeli az akváriumban élő állatot, s egyre megingathatatlanabbul hiszi, hogy az állat mozdulatlan tekintetéből ő, az elbeszélő néz ki az akvárium túlsó, külső oldalán álló önmagára. Cortázar előszeretettel szerepeltet állatokat novelláiban, de ezek fő témája nem az állat, hanem az állati szintre süllyedt emberi ábrázolása. Kísérletező kedvét nemcsak a témák tarkasága, hanem az írás technikáját érintő újításai is jelzik, melyek helyenként már-már a formalizmus határát súrolják. Ez a veszély főleg regényeit fenyegeti, melyek közül az 1963-ban megjelent Rayuela (Ugróiskola) a műfaj egyik figyelemreméltó alkotása (magyar fordítása máig sincs). A regény érdekessége, hogy a fejezetek sorrendjének megváltoztatásával 2 regény olvasható ki ugyanabból a szövegből. Olvashatjuk viszont az 1960-ban írt Los premios (A nyertesek) című regényét, egy különös, szerencsejátékon nyert hajóút történetét. Az említett regények az életművön belül, novellái színvonalával mérve is jelentős alkotások. További regényei (62, Kirakójáték, Manuel könyve) csupán a formai bravúr és a politikai aktualitás révén tarthatnak érdeklődésre számot. Novelláinak képisége és gondolatisága a társművészetek alkotóit is megihlette. Michelangelo Antoioni Nagyítás című híres filmje is Cortázar azonos című novellája alapján született. Ez a novella is olvasható abban az 1977-ben megjelent (azonos című) válogatásban, amelyik az író legjobb, ma már klasszikusnak számító novelláit tartalmazza (Bestiárium, A játék vége, Titkos fegyverek, Minden tűz: tűz, Oktaéder, Dulimanók és fámák című kötetei alapján készült válogatás). Julio Cortázar művészetéről az eddig elmondottakhoz képest a Dulimanók és fámák kötet írásai új színfoltot jelentenek. Ezek a szösszenésnyi, könnyed, szeretetteljes hangvételű, ironikus történetek modem tanmesék a dulimanókról és fámákról — az emberekről. Cortázar a valóságban gyökerező valószerűtlen fantasztikum írója. A valóság és a fantasztikum nála egy és ugyanazon érem két oldala (Kafka és a nagy példakép, E. A. Poe hatását szokás említeni). Cortázar egyike a novella XX. századi nagymestereinek. írásai sajátos hangvétele, a borgesi tömörségű nyelvezet, a témák sokasága, meghökkentő poénjai, kísérletező kedve, széles körű népszerűséget biztosítottak számára, s nem utolsósorban a halhatatlanok sorába emelték. W. A. D. A HÉT 15
