A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
MINERVA MAGYAROK AMERIKÁBAN A szuperszonikus repülés atyja: K á rm á n T ó d o r Ha napjainkban egy csúcsteljesítményre képes, tehetséges mérnökember a lopakodó bombázó vagy az űrrepülőgép új generációjának kifejlesztését tűzné ki célul, aligha tehetné ezt meg Magyarországon, ahol még csak álmodni sem lehet arról, hogy elegendő mennyiségű pénzt, műszert, berendezést, jól felkészült szakembergárdát lehet keríteni egy ilyen terv megvalósításához. Szedhetné a sátorfáját, hogy ott valósítsa meg elképzeléseit, ahol a hozzávalók biztosítása nem ütközik leküzdhetetlen akadályokba. Tehát ugyanazt kellene tennie, mint Kármán Tódornak, aki a század elején korának legjelentősebb repüléstechnikai szakembereként vette nyakába a világot. Bár a kutatóintézeteknek és az ipari üzemeknek nem volt pénzük, napjainkhoz hasonlóan a budapesti műegyetem a századfordulón is Európa legszínvolasabb oktatási intézményei közé tartozott, ahol 1902-ben Kármán Tódor gépészmérnöki oklevelet szerzett. A tudományos színvonalat nem kisebb egyéniségek fémjelezték, mint Schimanek Emil, az áramláselmélet világhírű művelője, a gázturbinák megalkotója, valamint Bánki Donát, akinek nevéhez fűződik a gépkocsik úszókás üzemanyagporlasztójának — karburátorának — a feltalálása. A fiatalember kiugró tehetsége már tanulmányai alatt megmutatkozott, így oklevele megszerzése után Kármán Tódor a két világhírű tudós tanársegédjeként folytatja tevékenységét, a folyadékok és a gázok áramlástanát választva kutatási területéül. Négy évvel később, 1906-ban meghívják a göttingai egyetem tanársegédének. Itt kezd foglalkozni a hajócsavar keltette áramlásokkal, melynek törvényszerűségeit meghatározva azt matematikai formába önti. Ez irányú felfedezéseinek elismeréseképpen a szakirodalom Kármán-féle áramlásokként tárgyalja a hajó mögött keletkező örvénysort. A század tízes évei a repüléstechnika hőskora. A világ minden táján lázasan szerkesztik a különféle, vászon borítású repülőgépeket, döntögetik a távolsági rekordokat, és zuhannak le tucatszám a bátor pilóták. E sajátos helyzet elsődleges oka, hogy a gőzgéphez hasonlóan a repülőt is lelkes ezermesterek serege kísérletezi ki, s legtöbb esetben tapasztalati úton jutva az új ismeretekhez, a téma elméletét szinte nem is ismerve, így aligha csodálható a szokatlanul sok halálos baleset. Ezek hatására egyre sürgetőbbé válik egy olyan kutatóintézet felállítása, amely tudományos alapokra helyezi a repülőtechnika kérdéseit. Kármán Tódor 1912-től az aacheni műegyetem tanára, amikor — mint e kérdés legismertebb szakemberét — megbízzák az Aerodinamikai Kutató Intézet megszervezésével és vezetésével. Az első világháború kitörése óriási lökést ad a repüléstechnikai kutatásoknak, amelynek az eredménye hamarosan meg is mutatkozik: a háború igazi "csodafegyvere" lesz a repülőgép. Kármán a háború ideje alatt kerül kapcsolatba a tíz évvel fiatalabb magyar repüléstechnikai zsenivel, Asbóth Oszkárral, a Fischamendi Légcsavarkísórleti Intézet kutatójával, akivel közösen végzik kísérleteiket a fischamendi katonai repülőtéren. Figyelmük elsősorban a helyből felszálló repülő szerkezetek felé fordul. Kármán Tódor vezetésével elkészítik a kötéllel rögzíthető helikoptert, amelynek továbbfejlesztett változata lesz egy évtizeddel későb a világ első, Asbófh-féle helikoptere. Tulajdonképpen már ekkor eljutottak a megoldás küszöbére, szerkezetük a levegőbe is emelkedett, csupán állandóan fennállt annak a veszélye, hogy nem a légcsavar fog a helikopter körül forogni, hanem az álló légcsavar körül maga a géptest, tehát a szerkezet lezuhan. A gép testének stabilizálására volt szükség a tartókötelekre. Az már Asbóth érdeme, hogy rájött a függőleges tengely körül forgó fő légcsavart ki kell egészíteni egy vízszintes tengely körül forgó segédlégcsavarral, ez stabilizálja a helikoptert a levegőben. A háború után újult erővel folytatja elméleti kutatásait, melynek eredményeképpen szakkönyvek és folyóiratcikkek egész garmadáját publikálja. Neve egyre szélesebb körben válik ismertté, így a kaliforniai műegyetem keresve sem találna megfelelőbb jelöltet a Pasadenában létesítendő Guggenheim Aeronautical Laboratory megszervezésére. Kármán Tódor vezetése alatt ez a repüléskutató intézet a világ legjelentősebb ilyen jellegű laboratóriumává válik, oroszlánrésze van abban, hogy az Egyesült Államok a második világháborúban a levegő korlátlan urává válik. Kármán kutatási területe ez idő tájt a légáramlás vizsgálata nagy sebességen és az ezzel összefüggő repüléstechnikai problémák. Áz ma már iskolai tananyag, hogy nagy sebességű becsapódás esetén a folyadék szilárd anyag módjára viselkedik, tehát ha száz—-kétszáz méter magasságból fejest ugrunk a vízbe, ugyanúgy járunk, mintha a repülőtér betonján landoltunk volna. Ez a jelenség a folyadékrészecskék tehetetlenségének következménye. Arra viszont sokáig még a szakemberek sem gondoltak, hogy a levegő atomjainak, molekuláinak tehetetlensége is hasonló problémát okozhat. Haladás közben — még a legtökéletesebb aerodinamikai tulajdonságok mellett is — kénytelen a repülőgép bizonyos mennyiségű légoszlopot maga előtt nyomni. A sebesség növelésével párhuzamosan exponenciális mértékben nő a légellenállás, míg a hangsebesség közelében a levegő egy része a repülő teste mellett erős örvényeket keltve elsüvít. E két hatás egybeesése komoly megterhelést jelent a géptest számára, a szárnyak iszonyatos igénybevételéről nem is beszélve. Az ötvenes évek folyamán jópár berepülő pilóta vesztette életét, 20 A HÉT
