A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-11 / 37. szám

SOKFÉLE Meddig élhetnek? Bostoni orvosok egy csoportja érdekes vizsgálódásba kezdett. Komputerrel kiszá­molták például Bush, Jelcin, Kohl, Ma­donna, Liz Taylor, Beckenbauer, Lendl, Graf és Becker várható életkorát. Ösz­­szevetettók az életvezetési sajátosságok pozitív és negatív tényezőit, s ennek eredménye adja meg a várható életkort. George Bush: a 67 éves amerikai elnök rizikói közé tartozik többek között előre­haladott egészségi állapota, rosszullétei, valamint az időzavarok okozta stressz. Pozitív tényezők: a világ legjobb orvosai vigyázzák, tenisz, kocogás, nemdohány­zás. A várható életkor 72 év. Borisz Jelcin (61): szívesen és gyakran iszik vodkát, nem sportol (igaz, hogy ez a matuzsálemi kort megért Churchillre is érvényes volt), infarktusos állás. A pozitív tényezők közé tartozik kiegyensúlyozott házassága, szívós és harcias természete, népszerűsége. A várható életkor: 69 év. Helmuth Kohl (61): Nagyon kedveli a zsíros ételeket (disznósajt és májas hurka), negatív tényező továbbá a német egység problematikája és az ellenséges­kedés saját táborában. A pozitív tényezők között meg kell említeni állóképességét és türelmét. A várható életkor: 80 év. Madonna (33): Negatív tényezők — kábítószer, alkohol, szexmánia, karrier­vágy. A pozitívak között szerepel az egészséges táplálkozás, a sport (tánc, kocogás), a temérdek energia, az önbi­zalom és a gazdagság. A várható életkor: 55 év. Liz Taylor: nemrégiben ünnepelte 60. születésnapját. Sajnos, a számítógépes program nem előlegezte meg neki a hetedik X elérését. Az okok az alkohol- és gyógyszerfogyasztásban, a drasztikus fogyókúrákban és a nyolc házasságba torkolló görcsös szerelemkutatásban ke­resendők. Élethosszabbító lehet viszont, hogy most egy fiatal férjet szeret... Természetesen a sport nagyjai számít­hatnak a leghosszabb életre. Közülük is kiemelkedik a ma 46 éves Franz Becken­bauer (képünkön), aki 102 esztendőre számíthat! Ivan Lendl 89, Steffi Graf 84, Boris Becker pedig 82 esztendős kort érhet meg. Szék, melyből nincs többé felállás "A villamosszék a középkor szellemiségét egyesíti az újkor legnagyobb felfedezésé­vel, az elektromossággar — Irta e komor bútordarabról Egon Erwin Kisch, a szá­guldó riporter. Az újvilági kivégzőeszköz csakugyan "modem" dolog, hiszen 1890. augusztus 6-án használták először. Azóta viszont többször előfordult, hogy gyors, "humánus" vég helyett irtózatos kínhalál lett az elítélt osztályrésze — amúgy középkoriasan. Az utóbbi oka elsősorban az, hogy nem létezik "villamosszékszabvány", az ame­rikai büntetés-végrehajtási intézmények onnan elégítik ki efféle szükségleteiket, ahonnan tudják. Például az atmore-i (Alabama állam) Holman börtönben egé­szen a múlt év nyaráig olyan villa­mosszéket használtak, amelyet 1926-ban az egyik ott raboskodó fegyenc barkácsolt össze. Ebben a fegyintézetben a "har­mincnyolc másodperces halált’ rend­szeresítették: ennyi idő alatt bűnhődik meg a halálraítélt. Az első huszonhárom másodpercben 1850 voltos áramot vezet­nek a testébe, a következő hétben kilencszáz voltosat, majd újabb nyolc másodpercig ismét 1850 volt következik. A világ egyetlen villamosszókgyártója, bizonyos Fred A. Leuchter szerint a dolog az elítélt számára teljesen fájdalommen­tes, mert agya, úgymond, egy ezredmá­­sodperc alatt halott, és amit a jelenlévők látnak, csupán fiziológiai jelenség, a székben ülő semmit sem érez Hogy mit látnak? Először még csak a halálraítéltet, szorosan a székbe szíjazva, ezért aztán az utolsó előtti pillanatban legföljebb a szemét és kezének ujjait tudja mozgatni. Egy-egy kivégzés zökkenőmentes lebo­nyolításához tekintélyes létszámú, tíz-ti­­zenkét fős csapatra van szükség. A villamosszéket kiszolgáló személyzetre egészen a halál beálltáig hatalmas lelki teher nehezedik: sikerül-e műhiba nélkül eleget tenniük feladatuknak? Néha egy­­egy kivégzés előtt napokon át gyakorol­nak. A kivégzéshez a testnek a lehető legmerevebben kell ülnie a székben. A fejen és az alsó lábszáron lévő elektródák semmi körülmények közt nem csúszhat­nak el, akkor sem, ha a halálraítélt később az áramütésektől rángatózik Ha a fém és a bőr közt az érintkezés rossz, szikrák képződnek, és súlyos égési sérüléseket okoznak A hóhér segédei ezután függönyt húz­nak a figyelóablak elé, majd fémburát, aztán pedig egy fekete maszkot illeszte­nek a halálra ítélt ember fejére. A függönyt ismét félrehúzzák. Az ítéletvégrehajtó bekapcsolja az áramot, az elítélt teste megfeszül, és a harmincnyolc másodperc folyamán végig görcsök rángatják. Ennek elteltével áramtalanltják a berendezést, a test pedig elemyed. Jönnek az orvosok, megállapítják, beállt-e a halál. A kivégzett arca ekkorra megkékül és feldagad. A helyiségben ilyenkor már égett hús szaga terjeng... A fentebb említett 1926-os évjáratú villamosszóket sorozatos üzemzavarok miatt cserélték újabbra. 1983. április 22-én a fehér bőrű Louis Evanst ölelte magához. "Az első áramütés után szikrák és lángok csaptak ki a lábára rögzített elektródából" — mondta utóbb jegyző­könyvbe az egyik jelenlévő. "Az elektróda ezután leszakadt a tartóhevederéról, és tüzet fogott A fejre illesztett bura alól szikrák csaptak ki, és füst szivárgott. Két orvos lépett be a kamrába, és megálla­pították, hogy a szív még ver. Az elektródát ismét Evans lábára erősítették A kivégzés tizennégy percig tartott, s végül egy elszenesedett holttest maradt a helyszí­nen." 1989 júliusában a fekete Horace F. Dunkinsszal szintén csak második neki­futásra sikerült végezni. Vizsgálatot ren­deltek el, s megállapították, hogy az első kísérletkor az áramkör nem is záródott, és bár az elitéit eszméletét veszítette, ez alighanem csak rettegésének következ­ménye volt. Az ódon villamosszék ezután nyugállo­mányba vonult, helyét egy új vette át, de arról nincs hír, hogy sor került-e már az első kivégzésre. A HÉT 19

Next

/
Thumbnails
Contents