A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-11 / 37. szám

KRONIKA

TELEPÜLÉSLEXIKON

MAGYAROK NYOMÁBAN — TÖKETEREBESI JÁRÁS

Lelesz (Leles)

Az egyik leggazdagabb múltó Bodrogközi település. Nevét már a XII. századtól jegyzik a krónikák, hisz itt épült meg az a premontrei rendház, amely a középkorban hiteleshelyként működött és igen sokáig a környék szellemi központja volt. A várszerűen megerősített kolostor tömbje szinte uralja a környéket, és bár már a XII. században megvolt, mai formáját a többszöri átépítésnek köszönheti, és a XVIII. században nyeri el. Önálló magyar tanítási nyelvű alapiskolája a 70-es évek végén szűnt meg, de az integrált intézményben összevont alsó tagozat még működik. A község polgármestere Papp Barna, a jól működő Csemadok-szervezet munkáját pedig Fedák Zoltán irányítja. Népszámlálási adatok:

1980: 2075 lakosból 1857 magyar (89,5

%)

1991: 1922 lakosból 1776 magyar (92,4

%)

Matyóé és Vajkóc

(Maťovce Vojkovce)

Két községből összevont, Ung-vidéki település az ukrán határon. Neveiket a XIII—XIV. században említik az okiratok. Matyóé a kora középkorban jelentős település lehetett, hisz saját plébániája volt már a XIV. században, később egy időre elnéptelenedik, majd a rutén betelepülés második hullámában, a XVIII. században, újranépesül, és ekkor épül meg a görög katolikus temploma. A község jelentős szülöttei közül említést érdemel Banovics Kajetán, a MÁV első vezérigazgatója és Bodnár Lajos amatőr néprajzos, aki saját költségén tájházat rendezett be, és számos írásában feldolgozta az Ung-vidék e csücskének hagyományait. A szomszédos kisebb Vajkóc református temploma a múlt század végén épült. Az összevont község alsó tagozatos magyar iskolája 1978-ban szűnt meg, utolsó pedagógusai Smajda János és felesége Rigasz Ida voltak. Matyóé—Vajkóc polgármestere Jáger Pál, a Csemadok munkáját Füzessy Elemér irányítja. Népszámlálási adatok:

1980: 635 lakosból 583 magyar (91,8 %) 1991: 596 lakosból 545 magyar (91,4 %)

Mokcsakerész—Mogyorós

(Krišovská Liesková)

Mint a neve is mutatja, összevont község, az Ung folyó balpartján. Mokcsa, Kérész és Mogyorós települések nevének Írásos nyomait a XIV. századig tudjuk visszamenőleg követni. Mokcsa és Kérész már régebben egybenőtt, Mogyoróst csak a XX. század második felében csatolták hozzájuk. Mokcsa református temploma 1821-ben épült, de volt egy talán fából készült elődje még a XVIII. századból.

Mogyorós ugyancsak református temploma eredetileg 1828-ban épült, és 1908- ban lett átépítve. A községben évtizedek óta magyar tanítási nyelvű, alsó tagozatos, jelenleg összevont, kétosztályos alapiskola működik. A falu polgármestere Sándor Borbála, a Csemadok élén Bálint Katalin és Szűcs Klára áll. Népszámlálási adatok:

1980: 863 lakosból 796 magyar (92,2 %) 1991: 820 lakosból 639 magyar (77,9 %) és 119 roma

Nagygéres (Velký Horeš)

Meglétének első nyomait a már sokat idézett leleszi alapítólevélben leljük — még nem megkülönböztetve a szomszédos Kisgérestől — "Gerus" formában, 1214-ből. Később, 1438-ban már "Naghgerez’-ként emlegetik. A XVI. századig több család birtokolja, később jellegzetes kisnemesi település, amelynek nyomait még itt-ott őrzik a kúriák vagy kapuik maradványai. Középkori templomának a létét csak feltételezzük, a ma is meglévő református istenháza 1765 körül épült, a kisebbik római katolikus pedig 1801 — 1814 között. Nagygéresen évtizedek óta nyolcosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, viszonylag korszerű épületben. A község polgármestere Tarr Lajos, a Csemadok alapszervezetét Blága Viola vezeti.

Népszámlálási adatok:

1980: 1107 lakosból 950 magyar (86 %) 1991: 972 lakosból 862 magyar (89 %)

Nagykapos (Veiké Kapušany)

Az Ung-vidék természetes és közigazgatási (körzeti székhely) központja. "Kopus" néven szerepel az 1214-re datált leleszi alapítólevélben mint a rendház birtoka. A mai Nagykapos négy egykori községből egyesült — Nagykapos, Kiskapos, Csepely és Veskóc. Nagykaposnak már a kora középkorban volt temploma, ma ez a reformátusoké. Kiskapos későbbi eredetű, itt áll az 1814-ben épült római katolikus templom, és itt született 1814- ben Erdélyi János. Csepely ugyancsak régi település, a középkor végén és az újkorban nemesi falu. A XVIII. századból származó református temploma a II. világháború végén megsemmisült. Ugyancsak nemesi faluként ismert a legutoljára Nagykaposhoz csatolt Veskóc; bár régebben ez is főúri családok birtoka volt. Református temploma a XIX. század közepén épült. Nagykaposon több párhuzamos osztállyal nyolcosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. Polgármestere Bodnár Tibor, a Csemadokszervezetet Kozsár Miklós irányítja. Népszámlálási adatok:

1980: 8459 lakosból 4729 magyar (55,9

%)

1991: 9430 lakosból 6097 magyar (64,7

%>

Nagykövesd (Velký Kamenec) Bodrogköz nyugati szögletében, a Tarbucka szőlőtermő vulkáni kúpjának alján, egy festői várrom tövében fekszik Nagykövesd, melynek vára "Kuezd" néven az 1270—80-as években épült. Az első birtokosok nevei körül bizonytalanság van, csupán 1323-ban szerzik meg a várat a Soós- és Szerdahelyi-családok. A pápai adószedők tíz év múlva már virágzó parókiás egyházat találnak, kőtemplommal, de "Naghkövesdként" csak 1438-ban említik. 1451-ben a környéken portyázó rabló husziták kezére kerül a vár, ahonnan Mátyás király hadai csak nyolc évvel később űzik ki őket. Az igazságos Mátyás ittlétének állítólagos emlékét egy helyi legenda ma is őrzi. Száz évvel később Nómethy Ferenc, Szapolyai-párti főúr szádja meg és ezt követi Telekessy Imre felsőmagyarországi főkapitány hadainak véres ostroma. Mivel a XVII. század vége felé Soós György bekapcsolódik a Wesselényi-féle összeesküvésbe, Coob császári tábornok 1673-ban a várat felrobbantana, később köveiből épül fel a tövében álló kastély — ma iskola. A falu református temploma 1807-ben épül, mivel a római katolikusok 1770-ben visszaveszik az időközben reformátussá lett régi templomukat. A községben alsó tagozatos magyar iskola működik. Nagykövesd polgármestere Jakus Péter, a Csemadok munkáját Biacsko János irányítja.

Népszámlálási adatok:

1980: 1121 lakosból 1020 magyar (91 %) 1991: 907 lakosból 854 magyar (94 %)

Nagyráska (Veiké Raškovce)

Az egykor Zemplén megyei, majd Ungvidéki község a Labore jobb partján fekszik. Létéről már a XII. századból vannak utalások, nevét — "Rasca" — 1332—1337 körül jegyzik fel az adószedők, később "Eghazasrasca", majd 1478- ban "Naghraska" néven ismert. Fő birtokosa a Ráskay-család volt, amely itt a

XV. században várkastélyt építtetett. Ez már a XVI. században elpusztul, helyén áll a református parókia. 1600 körül az átvonuló császári hadak feldúlják. Református temploma 1751-ben épült, a római katolikus csak néhány éve. Alsó tagozatos magyar tanítási nyelvű alapiskolája körzetesítéssel szűnt meg 1976-ban, utolsó tanítója Jesso Mária volt. Nagyráska polgármestere Kovalík István, a Csemadok-alapszervezet elnöke Fekete Éva. Népszámlálási adatok:

1980 : 400 lakosból 379 magyar (95 %) 1991: 358 lakosból 329 magyar (92 %)

Összeállította: BOGOLY JÁNOS (Folytatjuk)

A HÉT 13