A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
A MAJÁK BIRODALMA Ha az európai ember az indiánokról hall, akkor többnyire Kari May vagy Fenimore Cooper regényeinek hősei elevenednek meg előtte, esetleg a többezres szériában forgatott bugyuta vadnyugati filmek szereplői, akikből a film végére általában hulla les;;, a forgatókönyv intenciói értelmében. Én még egyetlen olyan kalandregényről vagy játékfilmről sem hallottam, amely mondjuk az inkákról vagy az aztékokról szólt volna, de ha netán léteznének is ilyenek, aligha tartoznak a sikerdarabok közé. Pedig lenne miről írni, filmezni, s még csak a fantáziát sem kellene túlságosan megerőltetni, elvégre ezeknek a derék indióknak a történelme — sajnos a fehér emberek "jóvoltából" is — meglehetősen mozgalmas volt. Reménykedjünk, hogy ez a mostani ötszázadik évforduló nemcsak Kolumbuszra irányítja majd rá a figyelmet, hanem azokra a népekre is, amelyeket az ő felfedező útja nyomán spanyol honfitársai dicstelenül leigáztak és nyomorba döntöttek. Mai ismereteink szerint a Kolumbusz előtti Amerikában három jelentősebb indián civilizáció jött létre: a maja, az azték és az inka birodalom. A prekolumbián kultúrákat bemutató sorozatunk természetesen egyáltalán nem törekedhet a teljességre, sőt még a félvállait témát is csupán nagy körvonalakban vázolhatja fel, hiszen könyvtárnyi kötet dolgozta fel már eddig is, és várhatóan még több mű foglalkozik majd vele a jövőben. A városok konföderációja A maják birodalma bizonyos értelemben a görög városállamok szövetségére emlékeztetett, s talán ezzel is magyarázható, hogy a legfejlettebb civilizáció volt az amerikai magaskultúrák között. Minden városnak megvolt a maga vezetője és irányító testületé, papsága és nemessége, és persze a munkás- és földművesrétege is. Ezt a közösséget jelentősen felduzzasztottá a háborúskodások során foglyul ejtett rabszolgák serege, s a szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy egy-egy maja városban ötven-százezer, esetleg kétszázezer ember is ólt. Ekkora tömeget persze nemcsak bölcsen kellett kormányozni, hanem táplálni is, ezért aligha meglepő, hogy a mezőgazdaság viszonylag magas szintre emelkedett. A majak az állattartásban és a növénytermesztésben egyaránt jeleskedtek. A kedvenc növény a kukorica volt — még tudományos neve is utal a majákra: Zea mays. Meglepő viszont, hogy az ekét nem ismertek, sőt, a kereket sem, így mindent két kézzel végeztek, az állati erőt sem hasznosították. Elképzelhetjük, micsoda erőfeszítésre volt szükségük a hatalmas paloták és lépcsőzetes piramisok építésekor, hiszen még az egyszerű gépeket sem ismerték. Ennek ellenére a maja építészet emlékei ma is lenyűgezőek, Chichen Itza, Tikal, Copán, Mayapan, Amerika Kolumbusz előtt Uxmal, Palenque stb. építményeit még a buján terjeszkedő őserdő sem tudta teljesen elnyelni. Az inkákkal ellentétben a maják tudtak boltívet készíteni. A legpontosabb naptár A maják egészen sajátos módon viszonyultak az időhöz. Mintha csak tudatosították volna, hogy az élet múló pillanat, de az idő rabul ejthető, ha az egymást követő napokat feljegyezzük. A régészeti emlékek alapján tudjuk, hogy már jóval időszámításunk előtt létezett a maja birodalom (kb. Kr.e. 2000-től), de az első tudatosan rögzített időpont csak Kr.u. 327-ből való: a leideni lemeznek nevezett A társadalmi piramist remekül ábrázolja ez a részlet A győztesek a rabszolgákon taposnak dombormű örökítette meg az utókor számára. A maják szinte minden szoborra, épületre, domborműre odavésték a dátumot. Tulajdonképpen csak ezeket a sajátos piktogramokat tudjuk elolvasni mindabból, amit maja írásbeliségnek neveznek. Nincs helyem rá, hogy a maja időszámítást részleteiben bemutassam, de biztosíthatom a kedves olvasókat, hogy a maga nemében mesterműről van szó. A maja papok — akik egyszerre voltak csillagászok, írnokok, orvosok és matematikusok, azon kívül természetesen, hogy az isteneknek szánt áldozatokat is ők mutatták be — pontosan ismerték a napév hosszát, és ennek megfelelően alakították ki haab-nak nevezett "polgári évet", amely 18 húsznapos és egy ötnapos hónapból állt. Volt egy "ünnepi" naptáruk is, a tzolkin, amely 260 napból állt. Húsz különböző nevű nap volt benne, ezek állandóan ismétlődtek, de hogy még se legyen olyan egyszerű a dolog, 1 -tol 13-ig sorszámmal is ellátták a napokat. Mivel mind a húsz napnak nem jutott saját szám, így voltak napok, amelyeknek ugyanolyan számuk volt. Am a név és a szám ugyanazon kombinációja 260 naponként csak egyszer fordult elő, így tulajdonképpen minden napnak külön jelölése volt. Mivel bizonyos munkálatokat mindig ugyanabban az időben kellett elvégezni, a papok nagyon ötletesen ötvözték a két naptárat, s ezzel nagyobb ciklusokat is ki tudtak alakítani. A húszas számnak úgy látszik mágikus ereje lehetett, mert ez lett a maja számrendszer alapja. A maják csillagászati megfigyeléseiket egy erre a célra létesített épületben végezték. Szinte minden maja városban megtalálták a csillagászati obszervatóriumot. Ha valaki netán ezek után azt képzelné, hogy mindez a sok tudomány gyakorlati célokat szolgált, akkor sajnos ki kell ábrándítanom. Az istenek kultusza, a vallás és a hit volt a maja társadalom igazi mozgató ereje, s mind az a sok kiváló szellemi alkotás, amelyre méltán lehetett ez a nép büszke, tulajdonképpen ezt szolgálta. Megválaszolatlan kérdések A kutatók szerint a maják a Mississippi alsó folyásától vándoroltak az i.e. évszázadokban későbbi lakóhelyükre, a Yucatan-fólszigetre. Ez a vidék arról nevezetes, hogy folyója alig van, legfeljebb tavak találhatók itt. Az egykori maja városok is egy-egy nagyobb tó közelében létesültek. Ezeknek a tavaknak a vizét öntözésre is használták, de ha a szükség úgy hozta, különböző áldozati szertartások színhelyévé is váltak. A maják lényegében jámbor és bókeszerető emberek voltak, olykor azonban iszonyatos emberáldozatokat mutattak be, hogy isteneiket kiengeszteljék. Ha huzamosabb ideig nem esett, vagy gyenge termés mutatkozott, fiatal lányokat vetettek a városi tavakba és ráadásként még drágaköveket és 14 A HÉT
