A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
HÍRMONDÓ Nemzeti kultúránk gazdagítása Gondolatok az V. Országos Táncháztábor kapcsán Kulturális és önművelődósi életünknek újabb értékes színfoltjait jelentik az immáron nálunk is meghonosodott nyári táborok: a népművelési, a művelődési, a honismereti, a képzőművészeti, a néprajzi, a népművészeti, a kézügyességi, a zenei és a táncháztáborok. Régi-új formái, fórumai ezek a táborozások életünknek. Régebben cserkész-, Kálót- stb. táboroknak, illetve népfőiskoláknak nevezték őket, ma a szakma, az érdekközösség megnevezéséhez kapcsolódnak. Közös bennük a szakmai érdeklődési körben való elmélyülés szándéka, valamint a terhek, a feltételek önként vállalása. Ilyen szándékkal jött létre öt évvel ezelőtt a néptáncot kedvelők, szeretők, a tökéletesebb elsajátításáért sok mindent áldozni tudók egyhetes tábora, a táncháztábor is. Akkor a kezdeményező szándék országunk vezető néptáncegyütteseitől indult ki: a Rozmaringtól, az Új Nemzedéktől, az llosvaitól, a Garam mentitől, a Hajóstól, az Ekeli Summásoktól, a Csallóközitől, a Csallótól, és nem utolsósorban a szervezői munkából is sokat magára vállaló Szőttestől. Társultak hozzá a többi együttes tagjai és a gyermekegyüttesekból éppen kinőtt fiatal táncosok is. A kezdeményezést a Csemadok karolta fel, s az első táncháztábor vezetőképző célzattal valósult meg. Itt formálódott aztán a táncháztábor gondolata, Zselizt választva törzshelyül. A kezdeményezéshez társul szegődött a város (kultúrház, gimnázium, autócamping, szabadtéri színpad, Csemadok-alapszervezet, Csenky Dezső és sokan mások), és a tábor négy évfolyamánál a házigazda volt. Utólag is köszönet érte. Az évek folyamán a táncháztábor tartalmában és szervezési felépítésében stabilizálódott. Évente jól elkülöníthető stílusában markánsan eltérő három nóptájegysóg (altájegység) hagyományos magyar néptáncainak tanítását vállalja fel, azt tartva szem előtt, hogy a magyar nyelvközösség néptánchagyománya egy tőről fakad, egységes nemzeti kultúra kincsét képezi. Megismerésünk teljességére törekedve az e század elején meghúzott politikai határok nem jelenthetnek akadályt. így évente a hazai tájegységek anyaga mellett egy magyarországi és egy erdélyi tájegység anyagának alaposabb tanítására kerül sor. így volt ez ebben az évben is, Gömör mellett Kartal (Magyarország) és Mezőkölpény (Erdély) hagyományos táncainak tanítására került sor. Tanításukat Gömör és Mezőkölpény parasztzenészeinek közreműködése tette hitelesebbé. Sajnos, a meghívott hagyományőrző táncosok az előzetes ígéret ellenére sem tudtak részt venni a táborban, így a tanított táncok hitelét az adott területeken készített néprajzi filmek segítségével kellett érzékeltetnünk. Az oktatás kezdő és haladó csoportokban folyt — ezt a tábor iránti hatalmas érdeklődés tette szükségessé. A többéves szorgalmas munka — mely az előző évek táncháztáborait jellemezte — eredményeképp az időközben felnőtt újabb generáció táncosai is nagy számban jelentkeztek a táborba. A kezdők számára könnyítésként csak két tájegység — Gömör és Mezőkölpény — táncainak a tanítását tűztük célul. A napi öt óra tánctanítást esténként háromórás szabad táncház egészítette ki. Ebben a kötetlen táncházban a két csoport összeolvadt, és a zenekarok is együtt, illetve egymást váltva muzsikáltak. A táncosok egyszerre élvezhették Vége a délelőtti foglalkozásnak Fotó: a szerző 8 A HÉT
