A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

HÍRMONDÓ az autentikus csoltói Hogyúr és a mezőkölpényi Szabó Viktor zene­karainak, illetve a budapesti Vav­­rinecz András vezette Bekecs és az ifj. Csoóri Sándor vezette Ádám István emlékzenekar Európa-hírű táncházzenekarok muzsikálását. A másik jelentős újítás az esti tánc­házak egy-egy tájegységhez köté­se volt. így került sor a gömöri és a széki táncházestekre. Az est folyamán a gömöri és széki tánc­­hagyományok mellett, az esti mu­latságokat gazadagabbá tevő, a faluhoz, illetve a tájegységhez kö­tődő szórakoztató játékokra, játé­kos táncokra és táncos vetélkedők­re is sor került. Pl. a gömöri esten megismerkedhettek a jelenlévők a kalapos tánccal, a vetélkedő pász­­torbotforgatással, a tréfás lakodal­mi verbunkkal, és versenyezhettek, vetélkedhettek a vasvári verbunk­­ban és vasvári csárdásban. Fentebb említettük, hogy a mint­egy 120 résztvevő táncos egy részét az együttesekben táncolok képezték, de örömmel konstatál­hatjuk, hogy egyre nő azoknak a fiataloknak a száma is, akik a táncot a mozgás szépségéért, az önkife­jezés elmélyítéséért akarják meg­ismerni. Az ez évi táborban több tíz olyan fiatal jelent meg, aki nem tartozott egyetlen együtteshez sem. Ok "csak" táncolni akartak megtanulni — bár nem jól mondom, mert táncolni már tudtak, hanem —, a meghirdetett tájegység táncos és zenei hagyományanyagából akartak alaposabb tudásra szert tenni. Sőt, volt egy középkorú német házaspár, aki Münchenből jött el e céllal. Az elképzelés sikerrel járt, és a sikert jelentősen előse­gítette a két csoportban való taní­tás, az esti táncházakban való együtt táncolás, a hagyományos anyag sokoldalú bemutatása-taní­­tása, és a helyiek által biztosított megfelelő körülmények. Ezért köszönet a nagyfödómesi­­eknek: a kultúrház, az étkeztetést, a szállást biztosító intézmények vezetőinek és dolgozóinak, és ma­gának a falu önkormányzatának. Kár, hogy a falu részére rendezett szombat esti nyitott táncházba nem jöttekel többen, hogy személyesen is meggyőződhessenek arról, mit vett birtokába a tábor fiatal serege. A szombat esti nyitott táncház műsorában együtt léptek fel a nemzetközi pódiumokon is nagy névnek örvendő Bekecs és Ádám István emlékzenekarok, Nagy Zol­tán József, Helbich Anna oktatók Budapestről, Richtarak Mihály, Čerťanská Dagmar, Péter Zsolt, Furik Rita hazai oktatók. A táncháztáborral párhuzamosan folyt az I. Országos Népzenei Tábor is. Erről majd egy másik alkalommal szólunk. TAKÁCS ANDRÁS NYÁRI EGYETEM DEÁKIBAN A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége (SZMPSZ) 1992. június 29-e és augusztus 7-e között Deákiban tovább­képző nyári egyetemet szervezett óvónők és álta­lános iskolai tanárok szá­mára. Pukkai László, az SZMPSZ elnöke, az akció egyik főszervezője, el­mondta, hogy hat ötnapos turnusban összesen 170- en vettek részt az előadá­sokon. A sort a magyar szakosok nyitották meg, s eredetileg hozzájuk csatla­kozott volna 20 erdélyi magyartanár is, ők azon­ban nem kaptak beutazási engedélyt. A magyar sza­kosok után a matematika szakosok, majd a kémia és fizika szakosok következ­tek, s a felső tagozatos tanárok sorát a történelem szakosok zárták. Ezt köve­tően két népesebb csoport: az alsó tagozatos tanítók és az óvónők látogattak el Deákiba, hogy meghallgas­sák a hazai és a magyar­­országi szakemberek elmé­leti és módszertani előadá­sait. A rendezvényt sajnálatos módon a szlovák oktatás­ügyi tárca nem támogatta anyagilag, így a szükséges pénzt az SZMPSZ külön­böző magyarországi alapít­ványoktól (Illyés Alapít­vány, A Csehszlovákiai Ma­gyar Kultúráért Alapítvány stb.), illetve intézményektől (Magyarok Világszövetsé­ge, Magyar Közoktatási és Művelődési Minisztérium stb.) kapta meg. A hazai előadók — a Csehszlová­kiai Magyar Tudományos Társaság tagjai, a nyitrai pedagógiai kar magyar ta­nárai — ingyen vállalták az előadásokat, s neveket csak azért nem említek, nehogy valakit kifelejtsek. A magyarországi előadók kiadásait a magyarországi szponzorok fedezték. Puk­kai László kp lön is kiemelte a Soproni Óvóképző Főis­kola és a győri megyei oktatási módszertani köz­pont önzetlen segítségét, valamint Deáki község ven­dégszeretetét. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint hasznos volt ez a rendezvény, s nemcsak szakmailag, ha­nem lelkileg is sikerült fel­töltődniük. Nagyra értékel­ték azt, hogy a hazai előadók ugyanolyan szín­vonalasan és felkészülten adtak elő, mint a magyar­­országi szakemberek, a té­mák nemcsak érdekesek, hanem aktuálisak is voltak. A továbbiakban is szükség lesz az ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre, függetlenül attól, hogyan alakul az önálló magyar pedagógusképzés ügye Szlovákiában. -lamór-Érdekes program ok a verőfényes napsütésben A Magyar Ifjúság Érdekeit védő Szövetségnek eb­ben az évben húsz tábora volt. Közülük talán a leg­nagyobb tömeget meg­mozgató — a változatos programnak köszönhető­en — a Gimesi Nyári Egyetem volt. Az augusz­tus harmadika és tizen­ötödike között rendezett tábor százhuszonnyolc részvevője délelőttön­ként angol, illetve japán nyelvtanfolyamon vehe­tett részt, megismerked­hetett a fafaragás, a tűz­zománc készítésének mű­vészetével. Voltak pszi­chológiai foglalkozások, helytörténeti, történelmi előadások. Szappanos Tamás repülőmérnök, az amerikai légierő alezrede­se élménybeszámolót tar­tott a hadseregben eltöl­tött éveiről. Nagy érdeklő­dés kísérte Gaál Mátyás­nak, a Szlovákiai Barlang­­kutató Szövetség területi csoportvezetőjének a vi­lág nagy barlangjairól szó­ló. előadását. Hosszú lenne felsorolni valamennyi előadást, szakmai foglalkozást, amelyen a táborlakóknak lehetőségük volt részt venni. Én mindössze egy napot töltöttem Gimesen, meghallgattam Lépő To­­noko japán nyelvtanfolya­mának egy óráját, részt vettem Szappanos Tamás angol nyelvű foglalkozá­sán, és megnéztem ho­gyan készül a tűzzománc. Beszélgettem a részve­vőkkel, akik valamennyien dicsérték a tábort. Igaz ugyan, hogy szinte min­denki más-más előadást jelölt meg a legérdeke­sebbnek, de abban vala­mennyien megegyeztek, hogy a Gimesen töltött napok tartalmasak voltak. Még az időjárás is kedve­zett a táborlakóknak, hi­szen verőfényes, meleg napok voltak, még egy felhő sem vonult át az égen. így délutánonként jókat lehetett úszkálni a közeli tóban. Azok, akik a szabad perceket is a tá­boron belül kívánták tölte­ni, Vojtek János sportne­velő tanár segítségével megismerkedhettek a ju­do és egyéb sportágak titkaival. KAMONCZA MÁRTA A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents