A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
SORSOK Margit néni "Volt egyszer egy életvidám, dalos ajkú, nótás leány..." — hangzik a nóta, Margit néni legkedvesebb nótája. Nem csoda, hogy épp ez a kedvence, hiszen minden egyes sora ráillik erre az idén immár 71 esztendős, mégis örökifjúnak tűnő, ősz hajú, jóságos arcú nénire. Bár az élet nem volt igazán kegyes hozzá, sok megpróbáltatásban volt része, ám optimizmusa megmaradt. Ma is élvezetes beszélgetőtárs, kiváló előadó. Humorérzéke apai örökség. A vers, a nóta, a színház és a vicc nélkül nem érdemes élni — vallja. Margit néni amolyan östehetsóg, csak a kor volt mostoha hozzá, nem adva lehetőséget neki a tanulásra, a művelődésre. Hiába fedezték fel benne a művészetek iránti fogékonyságot, sorsa másképp alakult. íme egy epizód gyermekkorából: Tanító nénije, a családot nem alapító Kozár Juliska korán észrevette a gyermekben rejlő sokoldalú tehetséget. Egy napon komoly lépésre szánta el magát, s meglátogatta a Leczo családot. "Szeretném örökbe fogadni ezt a gyereket" — mutatott a kis Margitkára. "ígérem, lehetőségeimhez képest mindent megteszek azért, hogy tanulhasson." Annyira azonban nem lehet szegény egy család, hogy lemondjon elsőszülött gyermekéről. A szeretetben élő Leczo szülők egy percet sem haboztak a válasszal. Szó sem lehet róla, hogy megváljanak nagylányuktól, aki továbbra is szegényesen, ugyanakkor szeretetteljes családi közegben élt, sóvárogva a zene, a költészet, a színház igazi világát. Közben amatőr szinten kipróbálhatta magát a színpadon. A tanító néni rendezésében A pénz olvasva, az asszony verve jó című darabban "debütált" a zétényi színpadon. De ő az élet más területein is kamatoztatni akarta képességeit. A tollfosztóban, a fonóban, kukoricahántáskor, amíg a többiek csöndben dolgoztak, ő versek, regények felolvasásával szórakoztatta "közönségét". — Bár az élet jóval kevesebb lehetőséget nyújtott akkor számunkra — emlékezik — a szeretet sok mindenért kárpótolt bennünket. A mi utcánkban mindössze tíz ház állt annak idején, s mi valamennyien egy nagy családot alkottunk. Együtt voltunk a munkában, együtt a pihenéskor. Kár, hogy ma már kihalt az emberekből ez az egymás iránti nagy szeretet. Alig múlt el olyan tél, amely Margit nénit ne a színpadon találta volna. 1943-ban azonban a háború miatt megszakadt ez a sorozat, s csak 1951 -ben, új otthonában, Királyhelmecen folytatódott. Az akkor még kiválóan működő Csemadok fedezi fel Margit néni sokoldalú tehetségét. Első szerepét Lovicsek Béla Húsz év után című darabjában kapja. Évente foglalkoztatják. Nem csak a hazai közönséget hódítják meg, sikerrel vendégszerepelnek másutt is. Még Somodiban és Krasznahorkán is fellépnek. Megsárgult plakátok, fotók, újságcikkek segítenek az emlékek felidézésében. Ez idő tájt a közönség körében nagyon népszerűek voltak a nótaestek is. Ö onnan sem hiányozhatott. Még akkor is "feldpelték" a színpadra, amikor ő nézőként érkezett a kultúra házába. Szólnunk kell még költői vénájáról is. Első versének apropója fia születésnapja volt, s azóta is rendszeresen tollat ragad, ha úgy érzi, egyszerű, de mégis aktuális gondolatait papírra kell vetnie. Versbe szedett gondolatai a családi ünnepségeket is rendszeresen színesítik. Leczo Margit életének 33 évét a vendéglátóiparban töltötte. Mivel nap mint nap számtalan emberrel került kapcsolatba, bizony jól jött a humora, színészi képessége. 1980-ban nyugdíjba vonult. Hihetetlen törés volt ez életében. A nyüzsgő élet után megrázta a hirtelen váltás. A kézimunkázás és az olvasás lett a vigasztalója. Ma is büszkén mutatja meg vendégeinek az azóta készített mezőkövesdi és kalotaszegi térítők tömkelegét, a jó ízlés és a precíz munka eredményeit. Élete eléggé eseménytelenül pereg. Különösen az estéi magányosak. Kiérzem szavaiból, ha a kulturális élet ismét pezsgőbb lenne, ő ma is boldogan részt venne a közönség szórakoztatásában. Margit néni most is kitűnő egészségnek örvend, s ha egy jó tündér teljesítené kívánságait, ó a következőket kémé: soha ne ismétlődjenek meg a háború borzalmai, soha ne tudják meg az unokák, milyen rettenetes az öldöklés. Zsebik Ildikó f-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Ajándék, amely nem kerül pénzbe! Emelkednek az árak. romlik az életszínvonal, egyre nehezebben lehet megélni. Ez a napi beszédtéma fiatalok és idősek között egyaránt. Nem csodálkoztam hát, amikor egyik ismerősöm is ezzel kezdte mondanivalóját a minap. Amikor könnyes lett a szeme, és megjegyezte, hogy már semmit sem tud adni a gyermekeinek, azzal vigasztaltam: adott már éppen eleget az élétben. Beszélgetésünk után azon gondolkodtam, milyen ajándékot is adhatnánk szeretteinknek, amely nem kerül sokba, mégis értékes. Egyszer csak mintha valami megvilágosította volna elmémet, az jutott eszembe: tulajdonképpen mindannyiunknak rengeteg rejtett kincse van, csak megfeledkezünk róla, vagy nagyon mélyre elástuk. Ezek az aranynál, gyémántnál is értékesebb kincsek a következők: a szeretet, a jóság, a barátság, az önzetlenség, a megbocsátás, az áldozatvállalás, a segitőkész.ség, a részvét, a megértés, a béketűrés, a tolerancia, a szerető simogatás, egy jóságos tekintet, egy elnéző mosoly, az ölelésre széttárt kar, a barátian nyújtott jobb, a vigasztaló. biztató szó, szívünk melegének, szereidének átsugárzása a másikra stb. Ezek a világ legértékesebb kincsei, és bármennyire is tékozoljuk őket, nem leszünk szegényebbek. Ha valakinek szereidet adunk, nemcsak őt gazdagítjuk vele, hanem magunkat is. Ha minden ember kinyitná rejtett kincseinek tárházát, és egy napon kölcsönösen elkezdenénk osztogatni egymásnak lelki javainkat, minden anyagi gond, infláció ellenére csak gazdagodni kezdene az ország, a világ! Kérem, vegyék a fáradságot, próbálják ki egyszer! Mosolyogjanak mindenkire, a családban, a munkahelyen, a boltban az elárusítóra, a villamoson tülekedő szomszédunkra. Ne nézzünk mindenkire szúrós tekintettel, hanem emberséges, simogató szemmel! A vélt vagy szándékos sérelmet ne akarjuk azonnal lángoló bosszúvággyal megtorolni, hanem próbáljunk megbocsátani. Ha valaki ideges, türelmetlen velünk szemben, gondoljunk arra, hogy valójában mindnyájan egy cipőben járunk és a másikat ugyanúgy szoríthatja mint engem, neki is hasonló vagy talán még súlyosabb problémái lehetnek, mint nekem. Ha férjünk később jön haza, ne támadjunk rá azzal, hogy hol a fenében jártál mostanáig? Inkább mondjuk azt: de jó, hogy itthon vagy már, nagyon vártalak. Biztosan hálásan mosolyog majd ránk, és ezzel elkerültük a lelket mérgező parázs veszekedést. A gyerekeinknek se tegyünk szemrehányást, amiért elhanyagolnak bennünket Gondoljunk arra, milyen rettenetes rohanás az élet, szegényeknek úgyszólván semmire sincs idejük. Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetükbe, akkor sok mindent más szemmel látunk majd. Fel kell élesztenünk a szivünk mélyén szunnyadó szeretet lángját! Hiszen olyan nagyon jó szeretni, szeretetet adni és kapni. Azt tartják, egy fecske nem csinál nyarat. Én azonban azt hiszem, ha egyelőre kevesen is, de elkezdjük gyakorolni a szeretetet, a kis patak idővel folyóvá dagad, s végül beomlik a hatalmas Óceánba, amely az Emberséget jelképezi! Leczo Margit ______________________________________/ A HÉT 7
