A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
EGTAJAK HŐSI SINICSľ A főnök háza Az osztályvezető hívatta. A fiatalember, a vállalat alkalmazottja, a fejét csóválta. Vajon mi lehet? Nem tudott semmiről, amiért kérdőre vonhatnák. A munka nagyját épp most végzik, a következő utasítás pedig még korai lenne. Ez járt a fejében, ahogy az osztályvezetőhöz ment. — Igazán mindig rendesen dolgozott nálunk — mondta a főnök. — Igen, igyekszem. — A felesége jól van? Lassan egy éve lesz már, hogy összeházasodtak. — Most egy éve és két hónapja. — Nem jönne el hozzánk a feleségével a következő szabadnapon? Vendégül látnám. Mit szól hozzá? Szeretnék nyugodtan beszélgetni magával. Alighanem ezentúl is nagyon fontos munkákat végez majd nálunk. Meg aztán az őszinte véleményét is szeretném hallani. — Nagyon köszönöm. Tiszteletemet fogom tenni. Az osztályvezető tekintélyes és megbecsült ember a vállalatnál. Az effajta meghívás nem rossz dolog. A fiatalembernek jókedve lett. Visszatérve az asztalához, a mellette ülő idősebb alkalmazottnak elmondta az esetet. — Meghívást kaptam az osztályvezetőtől. — Hát, ez aztán... Elmosolyodott. Úgy látszott, mintha akarna még valamit mondani, azután mégsem szólt többet Mindegy. Mindenesetre nem rossz. Hogy a főnök ennyire bizalmába fogadta, biztosan jó alkalom lesz, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön vele. A megbeszélt napon a fiatalember és a felesége elindult a főnökhöz. A helyet könnyen megtalálták. Elegáns, magában álló villa. Gyeppel borított kertje van, ha nem is éppen óriási. Megnyomták a bejárati csengőt. Az osztályvezető kijött, és bevezette őket. — Örülök, hogy eljöttek. Kerüljenek beljebb. Bekísérte őket a bejárat melletti szalonba. A sarokban népművészeti tárgyak díszelegtek — ízléssel berendezett szoba. Az osztályvezető hellyel kínálta őket, majd kiment, és kávét hozott. — Lehet, hogy nem elég erős, magam készítettem. Nescafe. Tessék, fogyasszák csak! — A kedves felesége? — Észrevette, hogy hiányzik valami fűszer, ami az ételhez kell, és leszaladt vásárolni. A nejem gyakran csinál ilyet. De azt hiszem, ha elkészül az étel, az íze megfelel majd minden várakozásnak. — Nagyon örülünk. — Most pedig, bár igazán nem illik... — kezdte az osztályvezető, mire a fiatalember megkérdezte: — Miről lenne szó? — Az igazság az, hogy ón is hasonlóképpen jártam. Elszaladnék cigarettáért. Várnának itt addig tíz percet? — Ha ez a probléma, majd ón.. — Itthon mi importszivart és cigarettát szívunk. Közönséges boltokban ilyesmi nem kapható. Gyorsabb, ha magam megyek, mintha megmagyaráznám, merre kell menni. Különben is maga a vendégem, nem volna szép, ha küldözgetném. Rögtön visszajövök, viszlát! Az osztályvezető elment. Velük meg mintha a házat őriztették volna. — Milyen csendes ez a negyedl — Hát a mi bérlakásunkhoz képest! Nyugodtan itták a kávéjukat. Mivel más dolga nem volt, a fiatalember rágyújtott. S ekkor a mennyezet belsejében megzörrent valami. — Mi ez? Egér? A fiatalember továbbra is a zajra figyelt, s a fejét rázta. — Nem. Az egér nem mászkál ilyen nyugodtan. — Hát akkor mi lehet? — Macska? — Hogyan kerülne a mennyezetbe macska? Az előbb láttam kívülről, hogy itt a szoba fölött van a tető. Az a rész, ahol a ház kétemeletes, beljebb kezdődik. Ha meg a tetőn járkál valaki, annak nem ilyen a hangja. Biztos, hogy a mennyezetből jön. Valami lehet ott. A nesz megszűnt. Mégis az volt az érzésük, hogy újrakezdődhet bármelyik pillanatban. — A régiek állítólag úgy tartották, hogy a gazdag ember házában kígyó ól. — Jaj, ne mondj ilyeneket! Még hogy a mennyezetben állat bujkál... rémes! De ez nem kígyó. Hiszen mintha járkált volna. Lehet, hogy óriásgyík? Az asszony szabadjára engedte a fantáziáját, és elsápadt. Hirtelen csecsemősírás hangzott fel. — Jó, hát gyerek is van? — Nem hallottam róla, hogy az osztályvezetőnek gyereke született volna. — Az is lehet, hogy a gyerek szülei megkérték őket, hogy vigyázzanak rá két-három napig. Eddig aludt, most ébredhetett fel. A csecsemő keserves sírása elfeledtette a mennyezet hangjait. — Én megyek, elringatom. Nem hagyhatom, hogy sírjon. A ház asszonya is csak úgy elmegy! — Nem tehet róla. Hisz épp csak kiszaladt vásárolni. Ezenkívül, az osztályvezetőnek itt kéne lennie. — Az igaz. Akkor viszont már csak az osztályvezető úr kedvéért sem hagyhatom. Az asszony felállt, és kiment a szobából. A fiatalember ügyetlen lévén az ilyesmihez, ott maradt. — Áááááá! Áááá! A felesége metsző hangon felsikoltott. Valami iszonyú történt. A fiatalember a szomszéd szobába rohant. — Mi van, mi történt? — Ott, ottl Ahová az ujjával mutatott, egy csecsemőfej hevert a padlón. Az asszony csaknem kiabálva mondta: — A-a-ahogy ide belépek, az ágyon hason fekve találom a csecsemőt. Mihelyt hozzáérek, hogy felvegyem, leválik a feje. Mi ez az egész? Hisz még mindig síri — Na, nyugodj megl 16 A HÉT !
