A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
Egy férfi mindig tudja, mit kell tenni. A fiatalember lehajolt, és óvatosan megnézte a fejet. Azután bólintott, és kézbe vette. — Mi a csoda! — Mi az? Mondd, mi az? Gyorsan állítsd el annak a fejnek a sírását! — Nincs már semmi baj. Nem kell félni. Nézd, egyszerűen csak erről van szó. A fiatalember visszahajtotta az ágytakarót, s mint sejtette, az ágyon egy kis magnó volt, bekapcsolva. Amint lenyomta a gombot, a síró hang megszűnt, csend lett. Ezt látva, végre az asszony is levegőhöz jutott. — JÓ...I — Nézd csak. A fej is műanyag. A hasrafektetés trükk volt. Ha a hátára fektetik, rögtön észre lehet venni, hogy az arca mozdulatlan, merev. Egy kis trükk az egész. — Szörnyen megrémültem. Még mindig úgy dobog a szívem. — Komisz egy ember az osztályvezető. Tényleg, most már értem. — Miről beszélsz? — Amikor a vállalatnál valakinek elmondtam, hogy meghívott az osztályvezető, csak nevetett magában. Szóval ezért. Persze, ha előre figyelmeztetik az embert, nem ugrik be, s elvész a mulatság. Ahogy megértették, mi történt, megnyugodtak. Jókedvük támadt. Visszamentek a szalonba. Az asszony megszólalt: — Akkor hát az a hang a mennyezetből... — Valami szerkezet lehetett. Ha valaki akarja, bármivel előidézhet ilyen hangot. Az osztályvezető is fura dolgokat szeret! Vendégségbe hívni az embert, és mindenfélékkel ijesztgetni! — Legközelebb találjunk ki mi is valamit! Hívjuk meg az osztályvezető urat, és adjuk vissza a kölcsöntl Ehhez például mit szólsz: cseng a telefon. Az osztályvezető urat kérik. Erre egy szalagra vett hang így szól: "Itt a központ, ez a szám jelenleg nem működik, legyen szíves, győződjék meg, hogy helyes számot tárcsázott-e, és ismételje meg a hívást!" És én akkor megkérdem, hogy ki kereste... — Nem rossz. Biztos zavarba jön. Tehát én átmennék a szomszéd szobába, felvenném a telefont, és bejátszanám a szalagot. Jót mulatna az osztályvezető. Az ijedelem — hisz az oka is kiderült — nem hagyott kellemetlen emléket. Kisvártatva az asszony a falra mutatott: — Nézz csak oda! Az előbb egyszerűen homályos piszokfoltnak látszott, most meg olyan, mintha emberi arc volna! — Aha, tényleg. Régi húzás. Az osztályvezetőmnek aztán vannak ötletei! A falban vezetéket helyeztek el. Ha áram vagy hő éri, rajzolat jelenik meg, ennyi az egész. Viszont jó sokba kerülhet! De hogy ennyire mániája a bűvészkedés, azt nem tudtam. — A vállalatnál állandóan üzleti ügyekkel van elfoglalva, kell neki valami kikapcsolódás. — Hát igen. Hiába, a vezető pozíció! A főnök hamarosan visszajött. — Megvárakoztattam magukat. Nem unatkoztak? — Ó, dehogy. Igazán jól elszórakoztunk. Ugye csak ürügy volt, hogy szivart venni megy, és a kedves felesége is valahol a lakásban tartózkodik? — Úgy valahogy. Szóval beugrottaki Ha túlságosan nagy ijedtséget okoztunk volna, bocsánatot kérhetek. — Szó sincs róla. Ami igaz, igaz, akkor megijedtem. Fejbe veri az embert, ha először van része ilyesmiben. Csak a magunk kárán okulhatunk — nyugtatta meg az osztályvezetőt az asszony. Ekkor jött be az osztályvezető felesége, üdvözölni a vendégeket. — Isten hozta önöket! Tálalva van. Erre tessék... Az ebédlőben az asztalon sokféle étel sorakozott. Mind ízlett, és a bor is nagyszerű volt. Máris élénkebbé vált a beszélgetés: vállalat, divat, napi események. Az idő kellemesen telt. Az étkezés végeztével az osztályvezető így szólt. — Szeretnénk, ha a történtekről nem nagyon beszélnének! — Hát persze, értjük. Elrontanánk a következő látogató szórakozását. Aztán remélem, legközelebb nálunk találkozunk. Jöjjenek el, mielőbbi A házaspár elbúcsúzott és hazament. Az osztályvezető és a felesége, miután kikísérték a vendégeket, bementek a szalonba. A férfi a falra mutatott: — Megint előjöttl Mindig ugyanaz! Minden egyes látogatónál. Nem lehet kiengesztelni. A falon ismét az eredeti piszokfolt látszott. — Nincs mit tennünk. Elköltözhetünk, vagy akárhányszor újrafesthetünk, semmi sem változik. — Ugye azért lett öngyilkos ez az alak, mert te hozzám jöttél feleségül? — Olyan komor volt, sehogy sem tudtam megszeretni. — Vajon azért jelenik meg így, mert gyűlöl engem? Vagy téged gyűlöl? — Milyen a férfiak lelkivilága! Hiába kérded tőlem, nem tudok felelni. Csak egy biztos, jó, hogy hozzád mentem. — Nekem is. Mégis, mit akarhat ez az alak, hogy minden látogatónak megjelenik? — Valószínűleg el akarja ijeszteni őket. De azért, ha először bajban voltunk is, csak kitaláltunk valamit, igaz? — Á, eszembe jutott valami! Hívjuk meg minél előbb az új szomszédunkat! Meg kell tudják, hogy ezt a házat olyanok lakják, akik szeretik az elvarázsolt kastélyt. — Meg azt is, hogy ez nem elátkozott kastély. De ha kényszerítenek, hogy tárjuk fel a titkot? — Ilyesmit nem kérhetnek, ez udvariasság dolga. Viszont az az érzésem, hogy még valamit ki kéne találnunk. A bűvészmutatványokban gyakran szerepel olyasmi, hogy dobozban levő állatok eltűnnek. Nem lenne jó? De nem, ez azért egy kicsit túlzás. Vagy nem lehetne olyan asztali öngyújtót csinálni, ami sikít, ha hozzányúlnak? így aztán végképp homály borítaná a fal különös jelenéseit. Székács Anna fordítása 'Kortárs japán író Balázs F. Attila két verse Sorsok pókhálón vergődő pók megrepedt márvány bimbójába fojtott virág patakkal nyelvelő kövek tükrök örök hűtlenségben megrészegedett ágak álmokkal táplált holnap bebútorozott koponyák közagyaktól kölcsönzött eszmék örökbe hagyott szavak illúziók az íróasztal fiókjában örökre elnapolt kapuállítás sorsunk: epilógus de túléljük ezt a csendes vihart Halállal rokon nem élek már meg sem haltam tanulok a füvek nyelvén tiltakozni kétszer halnék ha a halál is velem halna — halállal rokon hosszú álmom korán van még szerelmem ebben a világban mely érte megtöretett A HÉT 17
