A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK H. László, párkányi olvasónk azt írja, hogy szüleinek 1947-ben, a Csehországba való kitelepítés során ki kellett költözniük a saját házukból, és a földjeiket a termés betakarítása előtt elvették. A házukba egy szlovák családot helyeztek el, ez a megbízott a három év alatt, amíg a házban lakott, rengeteg kárt okozott (kivágta és eltüzelte a gyümölcsfákat, a kerítést stb.), s a lakásuk is csaknem lakhatatlanná vált. Szülei 1950-ben az okozott károkat bejelentették az akkori járási hivatalban, de még választ sem kaptak. Azt kérdezi, hogy nincs-e most joga a szüleinek okozott kár megtérítését követelni. HARAPÓS A kutyaharapást meg kell előzni, mint minden egyéb bajt. Ehhez persze meg kell tudni különböztetni a jó- és a rosszindulatú ebeket. Mivel ez már a kinológiai szaktudomány része, és magatartás-vizsgálatnak is hívják, nem kívánhatjuk gyermekeinktől, hogy ebben mélyedjenek el iskolai feladataik helyett. De a kutyák természetével, alapösztöneivel mindenképpen tisztában kell lennünk, végül is mindannyiunkat köteleznek az együttélés íratlan szabályai. E hétköznapi kis tanácsadáshoz az adta az apropót, hogy mind gyakrabban hallunk balesetről, és mindig a gyerekekkel történik a baj, noha köztudott, hogy a kutya sohasem bántja a gyermekeket. Nem ritka, hogy hatalmas komondorok és bernáthegyik békésen tűrik, hogy a kisdedek fülüket-farkukat húzzák, kivegyék szájukból a csontot, és lovagoljanak a hátukon. Ez a vonzódás, természetesen kölcsönös. De mértéket tartani az embernek kell. Mi az, amit ilyen vonatkozásban a kutyáról tudni kell? A kutya egyetlen védekezése a támadás. Az állatvilágban a túléléshez bizonyos agresszivitás kell, és ez alól a kutya sem kivétel. Csakhogy háziasítása következtében nem a vadonban kell életfeltételeit, biztonságát megteremtenie, hanem a családi falkában kell elfoglalt státuszát megőriznie. Igyekszik a falkán belül fontossá és használhatóvá tenni magát, bizonyítva, hogy megérdemli a koszt-kvártély-t és a jó szót. Nemcsak gazdáit és a házat védi, hanem a saját kis birodalmát, amelyet vizeletével gondosan megjelölt. Erre a területre hasonnemű idegen kutyát az esetek túlnyomó többségében nem Édesapja már meghalt, s olvasónk az egyetlen leszármazottja. Olvasónk levele és az annak idején beadott kérvény tartalma szerint is a kárt a vagyonúkba beültetett "megbízott" okozta. Tehát olvasónk esetében nem a hatóságilag elvett vagyon (ingatlan, föld, ingóságok) visszaköveteléséről vagy visszaadásáról van szó, hanem harmadik személy (magánember) által okozott anyagi kár esetleges megtérítéséről. A restitúciós törvények szerint kártérítési igények az annak idején hatóságilag — jogtalanul elvett ingatlanok (esetleg ingóságok) visszaadására esetleg az ezekért járó pénzbeli kártalanításra vagy bizonyos jogtalan (törvényellenes) hatósági intézkedésekkel (elítélés, szabadságtól való megfosztás stb.) okozott kár megtérítésére irányul-KUTYA ereszt be, ha ilyen megy el a kerítés túloldalán, félelmetes hörgő ugatással fogadja. Ha viszont kinyitjuk a kaput, és kieresztjük az utcára, a gyilkos indulatok lecsillapodnak. Az úgynevezett kemény kutyák — mint a kuvasz, a doberman, sokszor a német juhász és az óriássnaucer — ugyanis fogadják a számukra idegen embert is. Fontos tudni, hogy a fólős, gyáva kutya a legveszélyesebb. A védekező agresszivitást a félelem váltja ki. Ha nincs módja a menekülésre, azonnal támad. Első számú szabály: kikötött, szabadságában korlátozott idegen kutyához ne nak. Nem terjednek ki a magánszemélyek (fizikai személyek) cselekedeteivel okozott károkra, mert ezekért csak a magánjogi (polgári jogi) előírások alapján lehetett volna annak idején is kártérítést követelni a károkozótól. Erre a restitúciós törvények szerint ma nincs lehetőség. Dr. B.G. tudja, simogatni vagy ütni akarjuk, netán el akarjuk rabolni szeretett tálkájától. Ugyanez vonatkozik a kerítéseken kívülbelül élő kutyákra még akkor is, ha barátságosan csóválják a farkukat. Kerítésen benyúlni veszélyesl A legveszélyesebbek azok a szerencsétlen ebek, amelyeket örökké megkötve, láncon tartanak. A mozgáshiány, a magáramaradottság, a passzivitásra kárhoztatás, a rossz bánásmód ugyanúgy felőrli az állat idegeit, mint a rabságba vetett emberét. Az ilyen rabságba vetett magánzárkás kutya teljesen magába fordul, és a külvilágot ellenségként kezeli. Nem ritka, hogy az élelmet hozó kezet is megmarja. Második számú szabály: az ilyen látszólag biztonságos kutyatartás elsősorban az emberi környezetre veszélyes, tehát a gazdának kötelessége a kutya természetes igényeit kielégítenie. Az emberi környezethez, társasághoz szokott állat hamarább megszelídíthető. Harmadik alapszabály: a leghatározottabban tiltsuk meg gyerekeinknek, hogy az utcán idegen kutya felé nyúlkáljanak, akár pórázon vezetik őket, akár helytelenül — szabadon futkároznak. Mivel a simogatás kellemes érzése minden gyereket csábít — de ez egy másik izgalmas téma, kérdezze meg a kutya gazdáját, megteheti-e. Aki pedig fél az állattól, ne hadonásszon, ne visítson, álljon meg, és várja ki, míg a kutya és gazdája elmegy mellette. Ha veszteg marad, nem lesz semmi baja. Idősek figyelem: a kutya fél a bottól, és a nagy csomagtól. Tessék mozdulatlanul kivárni, amíg eltűnik a láthatárról. A kutyatulajdonosok pedig jól teszik, ha nem várják meg a büntetést: fogják pórázra kedvenceiket az utcán. Nekik sem árt, ha megdicsérik őket. A HÉT 23
