A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
ELŐ MÚLT Irodalmi sétáh PALÓCORSZÁG SZÉKVÁROSÁBAN II. Gömöri és nógrádi barangolásai során Kazinczy Ferenc is megállt a városban. Az 1831-es útjáról, illetve itteni benyomásairól a Magyarországi utak című rajzában egyebek közt az alábbiakat olvashatjuk: "Kiérénk az örök dombok közül, s elterüle előttünk az Ipoly szép síkja. — Balassagyarmaton vágyánk látni a megye országszerte tisztelt alispánját. (...) Viceispán láttatá velünk, amivel Nógrád méltán kevélykedik; azt az épületet, ahol negyven rab gyapjat ecsetel és fon, s ezt pokróccá szövi." Akiket kevésbé ismerünk A Kossuth Lajos utca 29. számú házának falán Pajor Istvánnak is van emléktáblája. Ő a helybeliek költőfejedelme volt hajdan s állandó munkatársa a Nógrádi Lapoknak. Baráti köréhez tartozott Bérczy Károly, Ipolyi Arnold, Nagy István és Szontagh Pál. Publikált az Életképekben, a Honderűben, a Pesti Divatlapokban és a Vasárnapi Újságban. Részt vett a nemzetőrség szervezésében, harcolt a magyar nyelv ügyéért, szorgoskodott a Nógrád megyei Múzeum Társulat megalapításában. Igaz, mint művész, nem tartozott az élvonalba, ám nem biztos, hogy az ilyenek közreműködése nélkül sok más tehetség eljutott volna oda, ahol már babért is osztogatnak. Bérczy Károly (1821—1867) író, újságíró és műfordító, Balassagyarmat szülötte. 1847-től Széchenyi közvetlen munkatársa, majd a Pesti Napló külpolitikai rovatát vezette. Jó barátja és első életrajzírója volt Madách Imrének. A magyar irodalomtörténet mindenekelőtt Puskin Anyeginjének első fordítójaként ismeri őt. De sokat fordított Bérczy Dickenstől is. Sőt mással is foglalkozott: megindította az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és a vadászat köréből (1857) címmel. Gyarmat szülötte Luby Sándor (1855— 1905) költő, újságíró. A városban tanított, s Komjáthy Jenővel együtt lapot szerkesztett itt. A Pesti Hírlapnak is belső munkatársa volt. Komjáthy Jenő, irodalmunk ellentmondásokkal teli költője, aki bizonyos vonatkozásban "Adynak még Vajda Jánosnál is közvetlenebb előkészítője" volt. 1880-tól polgári iskolai tanárként működött Balassagyarmaton. Aránylag jól érezte itt magát, Röpke ívek címmel irodalmi lapot is indított. Barátaival — Reviczky Gyulával, Gáspár Imrével és Rudnyánszky Gyulával — "szembe akartak fordulni a Gyulai Pál dirigálta hivatalos magyar irodalmi értékrenddel", s az új irodalmat akarták "diadalra vinni". Sajnos, az akkori iskolaszék elüldözte Komjáthyt a polgári iskolából, így Gyarmatról is. Búcsú Abderától című versében a költő így idézi gyarmati emlékeit: "Isten veled! Az ifjú álmot / Itt álmodom át egykoron; / Közöttetek ti lanka halmok,/ Rohant el szép legénykorom! / Hisz itt szerettem, itt öleltem, / A szűzi szót, a szép arát / S itt él a drága, jó családi / Mindent a szív mégsem feled... / Emléklakom Isten veled!" Komjáthy Jenőnek a Bajcsy-Zsilinszky Utcai Általános iskola és a Balassi Bálint Gimnázium falán található emléktáblája. Nevét ma a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság viseli. Ez a kis közösség 1982-ben alakult azzal a céllal, hogy Balassagyarmat és környékének irodalmát képviselő költőket, prózaírókat és egyéb irodalmi műfajokban alkotókat, továbbá mindazokat, akik a helyi irodalom iránt érdeklődnek, összefogja. A Komjáthy kapcsán is emlegetett Gáspár Imre irodalmi kísérletei Balassagyarmaton, az Ipoly és a Nógrádi Lapok hasábjain jelentek meg. Gáspár 1874-ben a Pestről kiszorult, polgári törekvésű nemzedéktársai számára keresett Gyarmaton megnyilatkozási lehetőséget. A balassagyarmati Nógrádi Lapokban a hetvenes években egy emlékezetes polémiára is sor került. A Csalomjai-Gáspár féle "töklinc" vitáról van szó. A heves "irodalmi" konfliktusokban két életszemlélet csapott össze: a nemesi és a nemességből kiválni akaró, írásaiból megélni kész polgáré. Gáspár természetesen az utóbbit képviselte. Az irodalomtörténeti értékű polémiában maga Mikszáth is részt vett. Szabó Lőrinc és Balassagyarmat Irodalmi nagyjaink Szabó Lőrinc Kossuthdíjas költő és műfordító a következő, akit kapcsolatok fűztek a városhoz. A róla elnevezett utca 10. számú épületének falán emléktábla áll, ezzel a szöveggel: "E házban lakott 1905—1908-ig Szabó Lőrinc (1900—1975) költő és műfordító, a XX. századi magyar lírai költészet kiemelkedő alakja." A költő élete végéig nosztalgiával emlékeztet "Tündórvárosára". A Tücsökzene című kötet III. fejezetének valamennyi verse gyarmati emlékeket idéz. Az Ipoly fűzei címűben például ilyen csodálatosan ír a város alatt kanyargó kis folyóról: "Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, / s ti, öregek, roskadtak, görcsösek, / teljes friss hajtásokkal, szeretem / nézni: sok forgó leveleteken, / mely kócos fürtökben a vízig ér, / hogy villózik egymásba zöld-fehér- / -szürke fényetek." Egy másik versben a túlsó partot is felvillantja. A jobb oldalt, ahonnan mi is elindultunk irodalmi túránkra. A költő később is vissza-visszatér Gyarmathoz. Gyakran meditált az Erzsébet-liget (ma Palócliget) fái alatt, ahol ma szobra áll. Van ennek a városnak a jelenkori magyar irodalom nagyjai közül is szülötte, mégpedig Jobbágy Károly József Attiladijas költő. Balassagyarmathoz való ragaszkodásáról és szülőföldszeretetéről több versében vall meggyőzően. Szlovák és cseh irodalmi vonatkozások A szlovák irodalomtörténet kutatója szintén talál magának balassagyarmati vonatkozású emlékeket. Az egykori Rák Szállóban (ma Ipoly) lakott 1850-ben Janko Kráľ. Ót 1849 végén helyezték ide a megyéhez beosztott tisztviselőnek. 1854 végéig tartózkodott itt családjával együtt. Két fia is Gyarmaton született. A városban ismerkedett meg Božena Némcovával, akivel szinte naponta találkozott. Janko Kráľnak egyébként Balassagyarmaton figyelnie kellett a szabadságharc utóhangját; jelentéseket kértek tőle a széles néprétegek esetleges újabb forradalmi programjáról. Božena Némcová két ízben töltött hosszabb időt hivatalnok férjénél a városban. Emlékeit többek közt az Uhorské mesto Ďarmoty című útiképeiben örökítette meg. Balassagyarmaton tevékenykedett Fridrich Baltik evangélikus püspök, a szlovák nemzeti mozgalmak képviselője, aki tagja volt a Matica slovenskának is. 1869-ben megírta a magyarországi evangélikus egyházak történetét. A városban utcát neveztek el róla. Volt a városnak egy olyan szülötte is, aki a cseh irodalmi életben jeleskedett. Ladislav Hradský kiváló irodalmárról van szó (1911—1987), akinek nagy érdemei voltak a magyar-cseh kulturális kapcsolatok ápolásában. Ő ültette át cseh nyelvre Illyés Petőfijét, Petőfi legszebb verseit, de az ő tolmácsolásában olvasható csehül Az ember tragédiája is, s a cseh Mikszáth-sorozatnak szintén ő az elindítója. CSAKY KAROLY
