A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
INTERJÚ hogy Szlovákiában egy európai szellemű alkotmányt fogadjanak el. • Tapasztalhatjuk, hogy a választások szlovákiai győztese, a DSZM nem elégszik meg azzal a hatalommal, amelyet a százalékarányok engedélyeznének neki, hanem egyre inkább totális hatalomra törekszik Természetesen ezzel megpróbálnak szembeszegülni bizonyos politikai erők, ezek sajnos többnyire a parlamenten kívül találhatók. Próbálkoznak egy jobboldali tömörülés kialakításával is, de azt is megfigyelhetjük, hogy a számunkra szimpatikusabb szlovák politikai erők sajnos továbbra is előítéletekkel vannak irántunk, bizalmatlanok a magyar koalícióval szemben. Te miként látod, lesz-e pozitív változás ezen a téren? — Úgy látom, hogy a szlovákság politikai kultúrájánál fogva sajnos még nem érett egy európai szellemiségű demokráciára. Éppen ezek az alaptalan félelmei mutatják, hogy nem tud demokratikusan építkezni. Van Bibó Istvánnak egy bölcs mondása: Aki fél, az nem lehet demokrata. Az a politika, amelyet bármilyen félelmek irányítanak, nem tud demokratikusan reagálni, ezért képtelenek az önmagukat demokratikusnak nevező pártok pozitívan viszonyulni a kisebbségekhez. Ez fokozottan érvényes a kormánypártra és a hozzá közel álló pártokra. A szlovák politikai színtéren megfigyelhető polarizálódás még nem jelenti a demokrácia irányába való elmozdulást, hiszen a parlamenten kívüli pártok gyengék, s együttműködési készségük a választások előtt csődöt mondott. Most sem tudták még eldönteni, hogy egy erős jobboldali pártot hozzanak-e létre vagy egy pártszövetséget. Az a kormányzati erő, amellyel szemben állnak, illetve szemben állunk, pillanatnyilag akkora túlsúlyban van, hogy sem demokratikus, sem antidemokratikus úton nem lehet megdönteni. Viszont a legnagyobb esélyt abban látom, hogy ebben a kormányzati blokkban a DSZM és a DBP szembekerül egymással, s akkor bekövetkezhet egy széthullás. • Mik lehetnek azok az ütközőpontok a DSZM és DBP között, amelyek mentén megkezdődhet a szakadás? — A Weiss-fóle DBP azon elképzelése, hogy egy modern nyugat-európai típusú baloldali párttá alakuljon át. Egy ilyen párt nem fogalmazhat és nem handabandázhat úgy, mint ma a kormánypárt, amelynek emiatt nincsenek nyugat-európai szövetségesei sem. De van más ütközőpont is. A DSZM és a DBP is ugyanazokra a választókra szeretne támaszkodni, hiszen hasonló elképzeléseket fogalmaznak meg mind a szociálpolitikában, mind a nemzetállam koncepcióját illetően. A DBP sohasem lesz hajlandó feladni szuverenitását más párt javára, ráadásul a két párt propaganda-eszköztára is szinte azonos, így törvényszerűen előbb-utóbb szembekerülnek egymással. Általában a nézeteikben és a propagandában egymáshoz közelálló pártok sohasem tudják békességben elviselni egymást. • Ezt értelmezhetem úgy is, hogy az MPP és az Együttélés között is hasonló okok miatt nehéz a közeledés? — Van ennek ilyen oka is. Ugyanis mind az MPP, mind az Együttélés ugyanarra a választói bázisra szeretne támaszkodni. Ennek következtében egy természetes versengés alakul ki. Viszont ami a közöttünk levő ellentéteket illeti, azok alapvetően módszerbeliek. Az MKDM és az Együttélés között ilyen módszerbeli különbségek nincsenek, elsősorban azért, mert az MKDM-nek nincsen olyan politikai aktivitása, amely miatt az Együttéléssel ütközhetne, ezért sikerült megegyezni. Az MPP-vel viszont éppen emiatt nem sikerült. • A kisebbségi autonómiával kapcsolatban a szlovák oldalon sok a félreértés, illetve a tudatos félremagyarázás. Mikorra készül el egy olyan tervezet, amelyet bátran lehetne a világ elé tárni, s amely nyilvánvalóvá tenné, hogy mit is szeretnénk? — Mivel az Együttélés valamennyi csehszlovákiai kisebbség, köztük a romák érdekképviseletét is felvállalta, nem a magyar specifikumokból indul ki, hanem olyan megoldást keres, amely mindegyik minoritásnak megfelel. Ezt mi a politizálásunk alaptételének tartjuk, s ezért eléggé rossznéven vettük az MKDM-től, hogy vezetői olyan kijelentéseket tettek az autonómiával kapcsolatban, amelyeket nem tudtak kellőképpen megvédeni. Mi most egy olyan tervezeten dolgozunk, amely elsősorban a művelődési önkormányzatot érinti és ehhez szeretnénk megnyerni a többi kisebbség képviselőit is. Valószínűleg augusztus közepéig sikerül velük megállapodnunk, és ezt egyrészt mint deklarációt szeretnénk nyilvánosságra hozni, másrészt olyan téziseket szeretnénk rögzíteni, amelyek alapján az alkotmányhoz benyújtandó javaslatainkat kidolgoznánk. • Fóthy János, az MKDM vezetőségi tagja, parlamenti képviselő a dél-tiroli nemzetiségi modellt hozta fel olyan elképzelésként, amely itt megvalósítható lehetne. Te is elképzelhetőnek tartod ezt a dél-tiroli megoldást? — A területi autonómiával kapcsolatban számunkra a dél-tiroli modell ideális lenne. Viszont van ennek egy érdekes mozzanata, amely túlmutat a belpolitikai aspektusokon, mégpedig az, hogy Dél-Tirol esetében Ausztriának védőhatalmi státusza van az ott élő németeket illetően, s ezt nemzetközileg is kodifikálták. A mi esetünkben egy ilyen megoldás egy szlovák—magyar egyezményt igényelne, amelyet Európa Tanács-i szinten kellene megtámogatni, sőt, legitimálni. Ebben az irányban kellene elindulni, de nem úgy, hogy mi felkérjük Magyarországot, hogy segítsen nekünk. Több oldalról kell elkezdeni az előkészítést, ráadásul a szlovák politikai vezetés részéről is meg kell lennie a hajlandóságnak ehhez, illetve az európai államok közössége részéről kellene jelezni Szlovákia felé egy ilyen elvárást. Tehát egy nagyon széles körű diplomáciai előkészítésre van szükség. • Te pillanatnyilag a Szövetségi Gyűlés képviselője vagy. Mit gondolsz, meddig még? — Gondolom, úgy az év végéig még képviselők leszünk, de könnyen meglehet, hogy még azután is egy ideig, mert a szövetségi állam gazdasági felosztása nem fog máról holnapra menni. Valószínűtlennek tűnik, hogy szeptember végéig meg lehessen alkotni a gazdasági elválást szabályozó törvényeket. Ráadásul dönteni kell a közös beruházások sorsa felől, és a külföldi csehszlovák vagyon elosztása sem lesz egyszerű feladat. • Felvetődik a jogutódlás kérdése is. Némelyek szerint ez nem olyan bonyolult probléma, hiszen csak megegyezés dolga az egész. Tekintettel arra, hogy több mint 2800 különböző szerződés és egyezmény köti Csehszlovákiát a világhoz én kételkednék ebben. Mi a te véleményed erről? — Van egy bécsi konvenció, amely a nemzetközi szerződések további sorsát szabályozza olyan esetekben, amikor egy állam megszűnik. Csupán az a szépséghibája, hogy eddig még nem lépett hatályba, így nem lehet nemzetközi jogi ereje. Ami most Közóp-Európában történik, az egy teljesen új helyzet, az 1918-as fordulathoz hasonlítható, ezért egy teljesen új forgatókönyvre van szükség. • Az önálló Szlovákia immár karnyújtásnyi közelségbe került Vajon milyenek a gazdasági kilátásai? — Sajnos nincsenek nagy perspektívái, s értelemszerűen Dél-Szlovákiának sem. Ez persze önmagában még semmit nem jelent. Amennyiben engedik fejlődni a piacgazdaságot és a nemzetközi kereskedelmet, lehetővé teszik a külföldi tőke beáramlását, akkor Dél-Szlovákia helyzete kedvezően alakulhat, meri a magyarok által lakott régiók közvetlenül kapcsolódnak a magyarországi gazdasági életre, amely sok problémával küszködik ugyan, de már egyértelműen jellemző rá a működő piacgazdaság. Ha élni tudunk ezzel a lehetőséggel, akkor nincs okunk az aggodalomra. Feltéve persze, hogy az állam nem gördít akadályokat a kapcsolatok útjába. LACZA TIHAMÉR FOTÓ: PRANDL SÁNDOR A HÉT 7
