A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
INTERJÚ VISSZASZÁMLÁLÁS • Az utóbbi hetekben a magyar politikai pártok képviselői a megszokottnál jóval gyakrabban szerepelnek a cseh és a szlovák sajtóban, valamint az elektronikus médiákban. Szerinted mivel magyarázható ez a megnövekedett érdeklődés? És mennyire őszinte? — Nem az őszinteség felől közelíteném meg a dolgot, mert azt nehéz eldönteni, hogy az újságíró érdeklődésében mennyi az őszinteség és mennyi a rosszhiszeműség. A megnövekedett érdeklődést én annak tudom be, hogy a választásokon jól szerepeltünk, ráadásul azon kevesek közé tartozunk a Szlovákiában megválasztott képviselők között, akik egyértelműen a civiltársadalom, a jogállam és a pluralizmus hívei vagyunk, s persze az sem mellékes, hogy mind az SZNT-ben, mind a Szövetségi Gyűlésben mi vagyunk az egyetlen olyan képviselői csoport, amely felvállalta a nemzeti kisebbségek képviseletét, s ugye tudjuk, hogy a nemzetiségi kérdés az európai politikai életben is egyre nagyobb hangsúlyt kap. • Azt is mondhatnánk, hogy a kisebbségek közérzete egyfajta lakmuszpapírja lehet a társadalomban végbemenő folyamatoknak, mégis akadnak vezető politikusok, akik mintha alábecsülnék ezt, sót, a kisebbségek képviselőit is lekezelik. Mit qondolsz, meddig tarthat ez a furcsa állapot? — Nem is furcsa állapotnak nevezném, inkább rossz állapotnak. Ami pedig a kisebbségek közérzetét illeti, az egy-egy ország, politikai rendszer minőségjelzője, de mondhatnám úgy is, hogy a demokrácia fokmérője. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk meg a szlovákiai helyzetet, akkor sajnos azt kell megállapítanunk, hogy csökkent mértékű demokráciáról van szó. Az a kemény és egyértelmű ellenállás a kisebbség törekvéseivel szemben, amelyek egyáltalán nem ellentétesek az Európában elfogadott normákkal, nos ez mutatja, hogy Szlovákiában a politika irányvonala másfelé tart, mint az európai politika fő sodrása. • Az ország lényegében kettészakadt, a föderáció már működésképtelen, noha tény, hogy a csehszlovák kormány a szövetségi parlamentben, a szlovák kormány pedig az SZNT-ben annak rendje és módja szerint meghirdette a maga programját. Az Együttélés azonban egyik kormány programját sem szavazta meg. Miért? — Én személy szerint a szövetségi kormány programjának a bírálatában vagyok illetékes, többek között azért is, mert azt nem szavaztam meg. A szövetségi Interjú dr. Duray Miklóssal kormány programjával kapcsolatban azt kifogásoltuk, hogy bizonyos értelemben figyelmen kívül hagyta az alkotmányt és a Szövetségi Gyűlés jogkörét. Mind a kormányfőt, mind a kormány néhány miniszterét, például a pénzügyminisztert nagyon jó szakembernek tartjuk, tehát nem az ő irányukban kifejezett bizalmatlanság volt ez, hanem azzal a politikával szemben fejeztük ki nemtetszésünket, amely egy ilyen program megfogalmazására kónyszerítette a kormányt. Ami viszont a szlovák kormány programját illeti, ott alapvetően szakmai kifogások merültek fel. Egy nagyon zavaros program ez, tele rengeteg ellentmondással és homályos megfogalmazással. Helyenként az volt az érzésem, hogy a megszövegezői nem voltak mindig tisztában az alapvető fogalmakkal. Ahogy például a polgári vagy civiltársadalmat meghatározták, abból azt szűrtem le, hogy egyszerűen a polgárok társadalmának tekintik és nem egy elvi-gyakorlati intézményrendszerből felépülő szerkezetnek, amelynek működéséhez elengedhetetlen az intézményrendszer minősége és főképpen az önigazgatás és az önkormányzat, vagyis az emberi és a társadalmi autonómia tiszteletben tartása. Mi azért javasoltuk képviselőinknek a kormányprogram elutasítását, mert szakmailag nagyon rossznak tartjuk. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek elfogadható részei. Nagyon szimpatikus például, hogy meghirdeti a szociális piacgazdaságot, elvégre abban a helyzetben, amelyben a mai szlovákiai társadalom van, nagy szükség van egy erős és szilárdan álló szociális programra, és ezt a kormánynak kell a kezében tartania. Viszont kétségeink vannak a megvalósítását illetően, hiszen nincsen olyan gazdasági programja, amelyről feltételezhető, hogy működőképes gazdaságot hoz létre. Ami a kormány kisebbségi politikáját illeti, nos azt a néhány mondatot nem is tudjuk minősíteni, annyira rossz. • Épp most tették közzé a lapok a szlovák alkotmány tervezetét, nem tudom volt-e már alkalmad tanulmányozni. Mi a véleményed róla? — Egyelőre csak nagyon felületesen ismerem. Szellemében hasonlít a korábbi tervezetekhez, és szeretném remélni, hogy mielőtt elfogadásra kerül a parlamentben, még átalakul. Mi is megtesszük az észrevételeinket és a javaslatainkat. Szakértőink már dolgoznak rajta. A tervezetet jelenlegi formájában nem tudnánk támogatni. • Peter Tatár, a PDU egyik vezető személyisége azt nyilatkozta, hogy ennek a készülő alkotmánynak számos ellentmondásos pontja van, többek között az, hogy a többséget védelmezi a nemzeti kisebbségekkel szemben. — Ez nem újdonság és nem is nevezném ellentmondásnak, mivel tudatos megfogalmazásról van szó. A hírhedt nyelvtörvény is a többségi nyelvet védelmezi a kisebbségivel szemben. Az Emberjogi Alkotmánylevélbe is be akartak építeni a szlovák fél, többek között Peter Tatár pártja részéről egy olyan tételt, amely szintén a többséget és az államot védelmezte volna a kisebbséggel szemben. Tény az, hogy nemzetközileg elfogadott egy olyan elv, amely szerint a nemzeti kisebbségek jogköre nem lehet oly mértékű, hogy veszélyeztesse az állam egységét. Hogy ez nemzetközileg elfogadott elvvé vált, annak az a magyarázata, hogy számos európai országban van olyan nemzeti kisebbség, amely mind a mai napig nem integrálódott az adott államba, mert történelmileg nem tartozik oda, csupán erőszakkal kényszerítették bele. Ezért én teljesen érthetőnek, de számunkra elfogadhatatlannak tartom, hogy a szlovák politikai vezetés a nemzetállamot helyezi előtérbe a polgárok államával szemben. Nekünk minden törvényes eszközzel fel kell ez ellen lépnünk, mert ha mi Szlovákia állampolgáraiként akarjuk megélni az Európába történő integrálódást, akkor alapvető érdekünk, 6 A HÉT
