A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
NYÁRI EEES CO - IMPEX TOT O politikus? Elsősorban — figyelembe véve a számunkra rosszabbnak tűnő kilátásokat — még nagyobb igyekezettel, és tudása teljes latbavetésével kell munkálkodnia érdekünkben. A nehezebb viszonyok nagyobb odaadást követelnek képviselőinktől, szükséges, hogy minél mélyebb és szélesebb körű tárgyi tudás birtokába jussanak a kisebbségi lét témakörében. Tudatosítanunk kell, hogy nem elegendő csak jelenlegi jogállásunk megőrzésén fáradozni, mert ez az állapot lassú felmorzsolódásunkhoz vezet. Nekünk állandóan a kisebbségvédelem jogi garanciáinak kiszélesítésén kell munkálkodnunk. Érzésem szerint megkülönböztetett figyelemmel kell kezelnünk az iskolaügy, a nyelvhasználat és a tanítóképzés területeit. Fontos eleme a hatékony kisebbségi politizálásnak a megfelelő külkapcsolatok kiépítése. A külföldi ne csak kormányszerveink tájékoztatása alapján jusson információkhoz nemzetiségi ügyekben, a mi pártjaink, képviselőink is jól megalapozott információkat nyújtsanak külföldi pártoknak, parlamenteknek, kormányhivataloknak, nemzetközi szerveknek, szervezeteknek és más fórumoknak. Nélkülözhetetlen előfeltétele eredményes tevékenységünknek, hogy pontosan tudjuk, mit szeretnének elérni. Az utóbbi időben néhány politikusunk részéről hangoztatott autonómiaigény esetében nem világos, mit is értünk ez alatt. Sok szó esik mostanában kulturális, oktatásügyi, területi, személyi autonómiáról, esetleg az egyes autonómiaformák kombinációjáról, anélkül, hogy tisztában lennénk a fogalmak gyakorlati tartalmával. Nem állnak össze képzeletünkben szerves egésszé, nem látjuk a követendő modell tiszta formáit. Erős a gyanúm, nem is rendelkezik még egyetlen pártunk és mozgalmunk sem szakmailag elfogadható, gyakorlati kivitelezésre alkalmas, részleteiben is kidolgozott autonómiatervezettel. Senkitől sem várhatjuk el, hogy hajlandó legyen érdemben tárgyalni velünk, amennyiben nem vagyunk képesek megfogalmazni elképzeléseinket. Végezetül szólnom kell politikai képviseletünk működésének egy igen negatív vonásáról, az egységes cselekvés hiányáról. Képviselőink egy részét lekötik a mozgalmukon belüli, illetve a mozgalmak közötti rivalizálások, kicsinyes presztízsügyek. A legkevesebb, amit elvárhatunk tőlük, hogy a jövőnket meghatározó alapproblémák megoldásában fogjanak össze, és szolgálják megmaradásunk szent ügyét. Több mint két éven át hőn óhajtotta ezt a szlovákiai magyarság. Ezért úgy találom, eljött az ideje, hogy végre kimondjuk: nem méltók képviseletünkre azok a személyek, akik nem tudnak felülemelkedni egyéni és pártérdekeiken, és nem vállalják fel egységesen és rendíthetetlen hittel nemzetiségünk sorsdöntő ügyeinek képviseletét. EGYÜD LÁSZLÓ (Feled) Az A Hét szerkesztősége és a CO-IMPEX Kft. nyári versenye öt héten át tartja izgalomban az olvasókat. Minden héten egy-egy érdekes témáról közlünk anyagot, és ezzel kapcsolatos a kérdés is. Mai számunkban a vulkánokról lesz szó. Azok között, akik helyesen tippeltek a feltett kérdésre, minden héten három díjat sorsolunk ki. A díjakat a komáromi CO-IMPEX Kft. ajánlotta fel. Akik mind az öt szelvényt beküldik, és legalább három jó találatot érnek el, azok között a verseny végén további öt értékes tárgyat sorsolunk ki. Várjuk a helyes tippeket a kivágott szelvénnyel együtt. Jó szórakozást kívánunk! CO-IMPEX Kft. és az A Hét szerkesztősége KOVÁCSMŰHELY A FÖLD MÉLYÉBEN Az ókori görögök szerint a tűz és a kovácsmesterség istene, a sánta Héphaisztosz — miután megelégelte az olümposzi életet — egy tűzhányó gyomrában ütötte fel a tanyáját és ott kovácsműhelyt rendezett be magának. Az emberiség állítólag sokat köszönhet neki, mivel ő lett volna az, aki megtanított bennünket a tűz használatára és a kovácsmesterség tudományára. Ezért is övezte alakját nagy tisztelet és még haragos kitöréseit is megbocsátották neki. A római mitológiában Héphaisztosz ikerpárja Vulcanus volt, akinek a lakhelyét a szicíliai Etna tűzhányó belsejében képzelték el. Vulcanus lett a névadója a vulkán szónak. Az isten kultusza az ókori Rómában ha lehet még a görögországinál is nagyobb volt, tiszteletére minden esztendőben augusztus 23-án Vulcanalia ünnepségeket rendeztek, ahol élő halakat áldoztak fel neki. Gondolom Vulcanus nagyon ötletesnek találta mindezt, s talán meg is hatódott tőle, ám nem annyira, hogy időnként egy-egy vulkánkitöréssel ne jelezze boszszúságát. Ma már persze tudjuk, hogy a vulkáni tevékenységnek sokkal prózaibb okai vannak. A föld mélyén olvadt magmaként fortyog az anyag, amely olykor áthatol a föld vékony szilárd kérgén és a felszínre tör. Közismert, hogy a Föld bizonyos pontjain szinte egymást érik a tűzhányók, másutt viszont egy sem akad, legföljebb olyan, amely több millió éve békésen szunnyad. A geológusok az elmúlt évtizedekben fedezték fel, hogy a földkéreg kisebb-nagyobb lemezekből áll, amelyek lassú mozgással egymásnak ütköznek vagy éppen távolodnak egymástól. Az ütközési pontok közelében vagy a távolodást kikényszerítő folyamatok hatására földrengések pattannak ki vagy vulkánkitörésekre kerül sor. Nem ritka, hogy a kétféle jelenség egyszerre lép fel. Pusztító, sok áldozatot követelő vulkánkitörésekről manapság ritkán hallani, nem mintha a tűzhányók megszelídültek volna, hanem mert az emberek menekítése jobban megszervezhető. Régebben számos olyan kitörést jegyeztek föl, amikor emberek százai és ezrei pusztultak el, mert nem tudtak időben elmenekülni. Századunkban is volt rá példa, hogy a seregnyi intő jel ellenére az emberek lakóhelyükön maradtak, és áldozatul estek a tűzhányó haragjának. 1902 májusában Martinique szigetén (a Karib-tengerben található) a Mont Pelée vulkánból felszálló izzófelhő teljesen felperzselte a sziget akkori fővárosát, St.-Pierre-t, amelynek több mint 25 ezer lakosa volt. Az emberek nem vették komolyan a vulkán fenyegetéseit, és ezért az életükkel fizettek. A városban csupán két ember maradt életben — az egyikük a városi börtön pincéjében várt a kivégzésre. Miután szerencsésen túlélte (kisebb-nagyobb égési sérülésekkel) ezt_az iszonyatot, megkegyelmeztek neki. Az izzófelhő lényegében 200—800 °C hőmérsékletű gázelegy, amelyben a könnyen gyúlékony anyagok lángra lobbannak. Nem mindegyik vulkánkitörés velejárója, de talán a legalattomosabb veszedelmek egyike.-lamér-KERDES: Az elmúlt hetekben gyakran szerepelt a híradásokban az egyik működő európai tűzhányó neve. Melyik volt az? 1) Vezúv X) Etna 2) Hekla A HET 5
