A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
Leibitzer János — a magyar gyümölcsök első szakleírója Az első magyar gyümölcsleírások 325 évesek. 1667-ben jelent meg ugyanis Lippai János híres Posoni kertjének Veteményes kert és Gyümölcsös kert című része. E munkában szerepelnek az első, kezdetleges gyümölcsleírások, melyek Rapaics véleménye szerint kezdetlegességük ellenére lehetővé teszik a leírt gyümölcsfajták többségének mai felismerését. Száz esztendő múltán, 1768-ban a francia Duhamel Arbres fruiters című könyvében már a ma is elfogadott kritériumoknak megfelelően ismerteti a francia gyümölcsöket. A magyarhoni gyümölcsök első szakszerű, tudományos leírása alig egy emberöltőt késik csak, és az éppen 175 évvel ezelőtt elhunyt Leibitzer János nevéhez fűződik. Leibitzer János Lőcsén látta meg a napvilágot 1763. június elsején. Szepességi német családból származott, amely nevét a szepességi Leibic (ma: Ľubica) községtől kapta. Kezdetben tanítóként működött Munkácson, illetve Szepesváralján, ám a nebulókkal való foglalkozásnál jobban vonzotta őt a kerti munka, a gyümölcsfákkal való kísérletezés. Amikor 1798-ban már a harmadik, kertészettel foglalkozó könyve jelent meg, végleg hátat fordít a katedrának. Letelepedik szülővárosában, s kizárólag a hobbijának szenteli idejét. Faiskolájában ezerszám neveli a csemetéket, s ellátja velük az egész Szepességet. A divatos külföldi fajták mellett nagy figyelmet szentel a honi fajták nemesítésének és terjesztésének. Célja, hogy mindenki hazai faiskolában szerezhesse be a legmegfelelőbb gyümölcsfajtákat. Csak így érhető el — írja 1804-ben egyik tanulmányában —, hogy a termesztő nem szorul többé a vándorló árusokra, akiknek csalásai a vállalkozó szellemű embert is elriasztják. E gyakorlati segítségen kívül igyekszik tanácsadóként is támogatni a gyermekcipőben járó magyarhoni kertészet, gyümölcsészet ügyét. Még szepesváraljai tanítóskodása idején adja ki első kertészeti munkáját Vollständiger Gartenkalender (Teljes kerti naptár) címmel, 1791-ben. Ebben a kis kézikönyvben, hónapokra lebontva, felsorolja a kertész aktuális tennivalóit. Eredetileg csak saját magának szánta a feljegyzéseket, mintegy emlékeztetőül, ám barátai unszolására végül is beleegyezett a kinyomtatásukba is. Értékes adaléka a kis kötetnek — mely 1808-ban átdolgozva, kibővítve újból megjelent — az időjárással kapcsolatos közmondások, népi szentenciák gyűjteménye. 1797-ben a Vollständiges Handbuch der Küchengärtnerei, azaz a Konyhakertészet teljes kézikönyvében már arra oktatja az olvasókat, hogyan válhatnak önellátókká a kertjükben szakszerűen termelt zöldségből, fűszerből. Leibitzer következő könyve 1798-ban jelenik meg — az előző kettőhöz hasonlóan szintén Bécsben — s témája már egyértelműen a gyümölcskertészet: Vollständiges Handbuch der Obstbaumzucht — A gyümölcsfatermeszités teljes kézikönyve. "Tervem kiviteléhez Christ értékes, alapos és tapasztalatokon nyugvó munkáit választottam vezérfonalnak — írja a könyv előszavában — ezekkel egyesítettem a magam csekély megfigyeléseit, ismereteit és tapasztalatait". (J. L. Christ a korabeli német kertészeti irodalom legnépszerűbb vezetője.) Az ötven "előadásból" álló kézikönyv, címéhez hűen, igyekszik a gyümöcskertészetet hiánytalanul, mindenre kiterjedően tárgyalni. Ami Leibitzer könyvét a korabeli, Magyarországon is örvendetesen szaporodó, hasonló jellegű munkáktól megkülönbözteti, az a gyümölcsfajták szakszerű ismertetése. Leibitzer 26 alma-, 49 körte-, 11 szilva-, 12 cseresznye- és meggy-, 7 kajszi- és 13 őszibarackfajtát ír le. Ezek közül ötöt tart magyarhoninak: a Boszmánalmát, a Besztercei szilvát, a Nagy cukorszilvát, a Kék tojásszilvát és a Sötétbarna szívcseresznyét. A ma már kevésbé ismert s gyenge termékenysége miatt visszaszorult Boszmánalma e könyvben kerül először ismertetésre. 1804-ben már helyben, Lőcsén jelenteti meg Leibitzer a Praktisches Handbuch der Zwergbaumzucht, azaz Törpefák termesztésének gyakorlati kézikönyvét. E művében főleg a zordabb vidékek számára alkalmas törpefák termesztését szorgalmazza. A könyvben megtalálható Leibitzer faiskolájának árjegyzéke is — egy-egy csemetéjének ára 30—40 krajcár volt. Ritka dolog, hogy egy többkönyves szerzőnek a folyóiratokban publikált írásai jelentőségükben ne maradjanak mögötte a könyveiben közzétetteknek. Leibitzer az egyik legszorgalmasabb munkatársa volt REJTÉLYES FÉNYJELENSÉGEK EGERBEN Az egri Csokonai utcában rendkívül ban. Az előzményekről, és az azt asszonya FURCSA NYOMOK A HÓBAN 1992. január elsején, úgy 17—18 óra tájban történt az eset. Az utca felőli "tévés" szobában tartózkodtunk a férjemmel, amikor hirtelen egy hosszú, 20 centiméter átmérőjű fénypászma vetődött be az ablakon. Az első pillanatban úgy hittem, hogy a ház előtt elhaladó autó fénye lehet. De a következő pillanatban mégis furcsállottam a dolgot, hiszen még soha nem tapasztaltam Hyet. Az ablakot az úttesttől egy kis élőkért és egy nem túl keskeny járda választja el. Tehát nem autó vagy más jármű reflektorfénye volt. A nyitott ablakon keresztül jól láttam, hogy a fény fontról jött, és furcsa, apró . fénypontokból állt össze. Ez a fénynyaláb a padló irányába tartott, de nem érte el azt, mert még a levegőben kúpszerűen elvékonyodott. Néhány perccel a történtek után, elindultam a házunk hátsó részében levő szobába, hogy a már régóta nyitva levő ablakot becsukjam. Abban a pillanatban, amikor az ablakhoz értem, az udvarunkat káprázatosán szép fényárban láttam tündö-20 A HÉT érdekes dolgok történtek a közelmúltkövető furcsaságokról M. -né, a ház számolt be. kölni. Erről a jelenségről azért nehéz beszélni, mert ilyet még soha nem láttam. A fény meleg színek árnyalatából állt össze. A garázs fala rózsaszínűben tündökölt, holott sárgás színű. Hirtelen azt gondoltam, talán tűzijáték van odakint, s gyorsan siettem a konyhán át ki az udvarra. De amikorra kiértem, az égen tűzijátékra utaló fényeket nem láttam, sőt még az előbbi erős fényesség is eltűnt az udvaromról. Nagyon elcsodálkoztam az eseten, különösen ezen a látványos fényességen. Másnap jutott az eszembe, hogy a televíziónk képernyőjén — a fénypászma megjelenése előtt néhány perccel — szaladt a kép, ami eddig még soha nem fordult elő. Másnap reggel, amikor kimentem az udvarra, megdöbbenve láttam, hogy a legalább 30 centiméter magas hóban furcsa nyomok vannak, egymástól körülbelül másfél méterre. A nyomok érdekessége, hogy hozzávetőlegesen 42-43-as lábméretnek felelnek meg, az élőjüknél csúcsban végződnek, a végüknél pedig furcsa, leheletfinom vonalkák voltak. A nyomok körülbelül 5 centiméter mélyen nyomódtak be a hóba. Egy helyen sem értek le a talajra, de még annak közelébe sem. A csíkok vizsgálatánál olyan érzésünk támadt, mintha "valami" éppenhogy érintette volna a havat. Ekkor már kezdtek egyre izgalmasabbá válni az események. Férjem, aki a történtekre csak legyintett, a nyomok megtekintése után vette komolyan a dolgot. Ezek után már együtt vizsgáltuk meg a kertben a hó felszínén levő alakzatokat, melyek legalább 20 méter hosszan, nagy ívben kanyarodtak a kertünk végéig. A kutyát is közel vezettük hozzá, kíváncsiak voltunk reakciójára. Meg is volt a hatás... A kút előtti nyomnál az állat éktelen nagy méreggel ugatásba kezdett, valósággal őrjöngött, és a havat kaparta. Aztán kirohant az előkertbe, és az ablaktól pár méterre ugyancsak elkezdett vadul ugatni: nagyjából ugyanazt tette, amit a kerti nyomnál tapasztaltunk. Álltunk és csodálkoztunk: nem értettük, hogy az állat mitől lett ilyen hirtelen ennyire nyugtalan. Mi ez idő alatt semmi rendkívülit nem vettünk észre. SÁRGÁS FÉNYGÖMB AZ ABLAKBAN A cikk írója a nyomok keletkezése után 10 nappal tekinthette meg a helyszínt. Ennek az volt az oka, hogy a háziak az eset után
