A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

a Patriotisches Wochenblatt (Hazafias hetilap) c. gazdászati folyóiratnak. A lapot 1804-ben egy pesti gyakorló orvos, Lü­beck János Károly adta ki. A kor szinte valamennyi németül (is) írogató "ökonó-, musa" (gazdásza), orvosa, tanítója mun­katársa volt a lapnak. Nagy kár, hogy e színvonalas, értékes lap 1805 elején megszűnt. — szerkesztője Ipolyságra költözött, megyei főorvosnak. A lapban közölt írások korabeli aktualitását és hasznosságát bizonyítja, hogy a lap valamennyi száma, négy kötetben ösz­­szefoglalva, 1807-ben a Der patriotische Rathgeber (Hazafias tanácsadó) néven újra megjelent. Leibitzernek, a lapban közölt írásaiból kiemelkedik A gyü­mölcsfajták s leírásuk című terjedelmes tanulmánya, amelyben 13 gyümölcsfajtát ismertet. "Ezekben a leírásokban él legszebb és legbeszédesebb emléke a táblabíróvilág kedvelt gyümölcseinek" — állapítja meg Rapaics Raymund a Ma­gyar gyümölcs című, 1940-ben megjelent munkájában. íme, a 13 fajta, melyek szakszerű leírása a történelmi Magyaror­szágon Leibitzer tollából jelent meg elő­ször (Leibitzer eredeti cikkében német s francia elnevezéseket használt, mi Rapa­ics magyar neveit adjuk közzé): Nyári borízű alma, Stettini körte, Nemes magyar szilva — ez a régóta kedvelt Besztercei szilva! —, Piroscsászáralma, Sárga mira­­bella (szilva), Boszmánalma, Császárkör­te, Magyar szívszilva, Pirosrenett (alma), Fontosalma, Rózsakörte, Cukorszilva, Téli citromkörte. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy Le­ibitzer Patriotisches Wochenblatt-beli írá­sának, a kitűnő magyar botanikus,jbioló­­gus Rapaics Raymund (1885—1954) egy külön tanulmányt is szentelt. Ez a szak­körökben Is kevésbé ismert írás Magyar A nyomok pontos rajzolata gyümölcsfajták első szakszerű leírója cím alatt a Növényvilág 1938-as, hetedik évfolyamának novemberi számában jelent meg. A Növényvilágot a Szlovákiai Gyü­­mölcsószeti Egyesület adta ki Pozsony­ban, szerkesztője 1937—38-ban Buchta Viktor volt — az előző évfolyamok Somorján jelentek meg, Bartal Ráfael szerkesztésében.) Leibitzer aránylag fiatalon, élete 55. évében hunyt el Lőcsén, 1817. július 5-én. A beköszöntő reformkor nem kedvezett a csak németül publikáló kertész emlé­kezetének. Horváth Mihály 1840-ben megjelent híres munkája, Az ipar és kereskedelem története Magyarország­ban a "kertmívelós" kapcsán Leibitzernek még a nevét sem említi. Pedig, életmű­vének huszadik századi felfedezőjével, s méltatójával, Rapaiccsal szólva: "Leibitzer írt le először, szakszerűleg magyar gyü­mölcsöket s így kötelességünk számon­­tartani munkásságát." DR. KISS LÁSZLÓ még néhány napig tanakodtak: megtegyék-e bejelentésüket? A nyomok — a napközben bekövetkező olvadás miatt — kissé meg­változtak. Ezért a bejelentők készítettek egy pontos rajzot a lenyomat alakjáról. Követ­keztetések: a nyomok keletkezése nem emberi közreműködéssel történt. A január eleji hóban, kint a kertben lábszárig süp­pedtünk, de mint említettem, a rejtélyes bemélyedések alig 5 centiméter mélyek voltak. Teljesen kizárható, hogy valaki összezárt lábbal másfél métereseket ugorjon a 30 centiméter magas, puha hóban, úgy, hogy csak 5 centiméterre sülyedjen! Egye­lőre a nyomok eredete: ismeretlen. A környékről kapott újabb jelentések szerint január elsején — 17—18 óra tájban — többen erős, vörösen fénylő jelenséget láttak az égbolton. A hosszúkás jelenség mérete a Hold látszó átmérőjét néhányszor meghaladta. A megfigyelők hangjelenséget nem tapasztaltak. A történtek után három héttel újból keresett M-né. Elmondta, hogy az egyik este egy futballabda nagyságú, sárgás fénygömb jelent meg az ablakban. A gömb belsejében megannyi sok sárga buborék cikázott. A látványtól nagyon meg­ijedt, és elszaladt az ablaktól. A gömb megjelenése nagyjából ott történt, ahol a kutya néhány nappal azelőtt vad ugatásba kezdett. (UFÓMAGAZIN) A HÉT 21

Next

/
Thumbnails
Contents