A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
háromra és egy másik nővért, aki a Fiút Pestre kíséri. A mentő csak háromnegyed négyre érkezik. Fél ötre kellene kiérniük a repülőtérre, ráadásul a mentősök gyakorlatlanok, életükben nem jártak ott, azonkívül a sziréna használatára sem kaptak engedélyt. Rebecca és Virginia nővér mindenárom ki akarja kísérni a magyarokat, felajánlják, hogy a gyógyszereket utánuk viszik a saját kocsijukkal. A mentő végre kiérkezik a reptérre, I. is a Lánnyal, valamint H., mindenki egymást keresi. A Fiút végre beemelik a gépbe. Az Anya l.-t kérdi, hol vannak a gyógyszerek? A SAS képviselője meghallja, kijelenti, gyógyszerek nélkül semmiképpen sem utazhatnak. Mindenki Rebecca nővérék után kutat. A SAS képviselője a haját tépi, 200 ember mégsem várakozhat egyre. Végre megérkezik Rebecca a két fiolával, I. kitépi a kezéből és engedély nélkül berohan a tranzitba vele. Időközben bemondják, két utas nem szállt fel a gépre, de a csomagjaikat feladták. Bombaveszélytől tartva kiürítik az egész csomagteret, majd vissza. A gép egyórás késéssel száll fel. Az Anya izgul, hogyan érik el a pesti gépet Koppenhágában, mivel ily módon az 50 perc különbség mínusz 10-re változott. Kéri a kapitányt, mondja be Koppenhágának, ha lehet, várjanak egy kicsit rájuk. Április 24., péntek A Fiú mellett a nőver ül, egy angol lány aki Amerikába ment férjhez. Végig fogja a kezét. Mosolyogva mutatja az Anyának, mennyivel megkönnyebbültebb a Fiú arca. Egész úton a fülébe sugdos. Az Anya is szóiongatja, de a Fiú nem válaszol. A dán fővárosból Budapestre tartó SAS-járat jó fél órát vár a Fiúra. Az I. által Los Angelesből rendelt mentők villámgyorsan átviszik a másik gépre, ahol már előkészítve várja a 6 hely. Az Anyának és a Lánynak csak hátrébb jutna hely, de egy idős dán házaspár azonnal előzékenyen felugrik. A repülőgép elindul Budapestre, Ferihegyen két mentő is várja őket, a Segítő Kézé és az Aerocaritasé. No meg néhány barát és a Fiú húga, aki egy régi utazásukra gondol. Ő 19 éves volt, a Fiú 21, Kanadából jöttek hazafelé és a jegyük egy olyan bácsi mellé szólt, aki Chicagóból jött haza Pestre hordágyon. És akkor a Fiú odaszólt a húgának: — Milyen érdekes az élet, ha valaki kinn él és haza akar jönni meghalni, erre is lehetősége van. Néhány perc múlva a SAS koppenhágai járata Ferihegyen landol. A Fiút beemelik az Aerocaritas mentőjébe, s az a főépület elé hozza. A határőrök néhány barátot és rokont beengednek a senki földjére, majd a vámosokkal együtt ellenőrzik az Anya, a Fiú, a Lány és az angol-amerikai nővér útleveleit és csomagjait. Mindenki mosolyog. Az Anya arcán leírhatatlan diadal. A Fiú arca kisimult. A fáradt, meggyötört testet egy röpke óra múltán a megszokott budai kert árnyas, hűvös csendje fogadja be. A Fiú íme hát, meglelte hazáját. Április 29., szerda Los Angelesben elszabadul a pokol. A Visegrádi utca 38/C-ben Sebelláné, a házmester felkiabál Sefcsíknek a harmadikra: — Hallotta Sefcsik úr! Meghalt a Dóri! — Ugyan már Sebelláné! Már hogy halt volna meg, hiszen akkor mi se lennénk! Márpedig mi vagyunk. Igaz, Bing néni? — Igaz. (Hócipő IV/10) Május végén négynapos PRO-LIFE (Az életért) világkongresszust tartottak Pozsonyban. A tanácskozásra — amely az Istropolis székházban zajlott — mintegy 2500 résztvevő, külföldi szakember, orvos, genetikus, demográfus, szociológus stb. érkezett. Azt, hogy világjelentőségű eseményről van szó, az is bizonyította: az ünnepélyes megnyitón a jelenlévőket üdvözölte Alfons Lopez Trujillo bíboros, a Vatikán pontifikális családvédelmi tanácsának elnöke, Giovanni Coppa apostoli nuncius, Ján Čamogurský szlovák kormányfő, Jozef Mikloško, a szövetségi kormány alelnöke, Alojz Rakús szlovák egészségügyi miniszter, valamint a hazánkban működő egyházak vezető képviselői. A kongresszus védnökei, illetve szervezői többek között a Donum vitae humanitárius AZ ÉLETÉRT szervezet, a vatikáni családvédelmi tanács és az SZK Egészségügyi Minisztériuma voltak. A világtanácskozás négy napja alatt a résztvevők megvitatták az emberi élet, a magzatvédelem, a humanitás kérdéseit, foglalkoztak az emberi jogok, az egészségügyi gondoskodás, a családok szociális helyzetének a kérdéseivel, továbbá sor került az orvosi etika, a bioetika, a felelős szülői magatartás problémáinak a megvitatására is. A vendégek között volt például az amerikai B. Nathanson, a Néma kiáltás (Silent Scream) című film szerzője, G. F. Dumond világhírű francia demográfus és J. Lejeune francia genetikus. K. F. Gunning holland életvédő professzor sajtótájékoztatóján a következő megdöbbentő adatok is elhangzottak: Hollandiában mintegy 130 000 haláleset közül körülbelül 20 000 az euthanasia számlájára írható! (Euthanasia — 1. a haláltusa fájdalmainak gyógy- vagy kábítószerekkel való enyhítése; 2. gyógyíthatatlan és nagy fájdalmakban szenvedő betegek halálának tudatos előidézése a betegnek és hozzátartozóinak beleegyezésével — a szerk. megj.) A holland parlament ugyan még az authanasiát nem legalizálta, de valószínűleg šor kerül rá júniusban vagy szeptemberben. A világon oly nagymértékben elterjedt hormonális fogamzásgátlás sok előnye mellett hátrányt is jelent, hiszen a hormonadagnak negatív hatása van az emberi szervezetre. Ezekről a gondokról is szó volt a Pro-Life-kongresszus egyes előadásblokkjain. Elhangzott az is, hogy Csehszlovákiában a Billings-féle természetes fogamzásgátlás szinte még ismeretlen fogalomnak számít, pedig mint ahogy azt Anna Capella (Olaszország) professzor megjegyezte: A világon egyre többen alkalmazzák ezt a természetes fogamzásgátlást. A Billings-módszer alapja, hogy a nőnek meg kell tanulnia figyelnie méhnyakváladékát, ugyanis az elárulja, hogy a nő a terméketlenség vagy éppen a termékenység fázisában van-e. Ma a világon mintegy 50 millió pár alkalmazza ezt a módszert. A WHO felmérései alapján a Billings-módszer a terhesség elleni védekezésben 89,9 százalékos biztonságot nyújt. Anna Cappella több szakemberrel együtt a római katolikus egyetemen pár évvel ezelőtt létrehozott egy központot, amelyik tanácsadó szolgálatot tart a Billings-módszerről, és ezt oktatja 800 pedagógus is Olaszország-szerte. A világkongresszus részét képezte a kétnapos Nemzetközi szimpózium az orvosi etikáról, amelynek szervezője volt többek között a nemrégiben alakult pozsonyi Orvosi Etikai és Bioetikai Intézet, valamint a Komenský Egyetem Orvosi Kara. A szimpózium fő témaköreit az orvosi etika és bioetika manapság talán legvitatottabb kérdései alkották, mint például: a génmanipulációk, a gyógyíthatatlan betegek és az euthanasia, az etikai bizottságok, az orvosi etika és bioetika a nemzetközi kontextusban stb. A neves előadók közül Daniel Callahan professzort említeném meg, aki az orvosi etika és bioetika problémakörével foglalkozó egyik legrégebbi központ — a New York melletti Hastings-centrum — igazgatója. Callahan professzor szerint az euthanasia megítélésében változás állt be. Húsz évvel ezelőtt még a legtöbb ország ellenezte, ma pedig Hollandiában hamarosan legalizálják, és rövidesen Kaliforniában is szavazni fognak róla. Kiemelte, hogy nagyon nehéz határvonalat szabni ugyanis ha megengednék az euthanasiát, ezzel lényegében a halált legalizálnák, s ez a gyilkosságok újabb kategóriáját jelentené. A Komenský Egyetem Orvosi Karán zajló előadások közül a Segítségnyújtás terhes nőknek — az angliai Pro-Life szervezetek tevékenysége címűt emelném ki. Angliáiban már 22 éve működnek ezek a Pro-Life szervezetek, amelyek önkéntes segítséget nyújtanak a rászorulóknak. A terhes nőknek, illetve a kisgyermekes anyukáknak ötvenöt ilyen otthon áll a rendelkezésükre. Ezekbe az otthonokba a kismamák a szülés előtt 3—4 hónappal vonulhatnak be, és a szülés után 9—12 hónapig maradhatnak. A nők részére kialakított Life-centrumokban segítenek megállapítani a terhességet, és a nőket akkor sem ítélik el, ha mégis a terhességmegszakítás mellett döntenek. Az abortusz után pszichikai (lelki) segítséget nyújtanak nekik, az anyukákat pedig a gyermek egyéves koráig befogadják. A karitatív alapon működő szervezetnek 35 000 tagja van, akik Anglia-szerte felvilágosító munkát végeznek az ifjúság körében, van saját újságjuk, és a rádióba, illetve a televízióba is bedolgoznak. Terveik között szerepel egy saját kórház felépítése is. A négynapos világkongresszus részét képezték az ökumenikus istentiszteletek és a gazdag kulturális program. Tóth Edit
