A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-07 / 32. szám
ÉGTÁJAK adni —, így lassan feltöltik a hordót és lesz tartalékuk. M. nemegyszer látta a fuvarost olajoshordókkal megrakott kocsija bakján; józan, értelmes arcú sváb paraszt, aki nyilván reggeltől estig keményen dolgozik, és a lehetőségekhez képest igyekszik pontosan szállítani a megrendelőnek. Ha késik — a maguk bőrén tapasztalhatták a gáztelepen —, ez sokszor mások hibájából történik, amiért képtelen és igazságtalan dolog őt hibáztatni. Ugyanakkor a "gázosasszonynak" is időben fel kell adnia a pénzt a postán, mivel ezt a rendelctek előírják — vagy éppenséggel fontos dolga akadhat, amit nem intézhet el munkaidő után. Talán ő kizárólag halaszthatatlan gázpalackcserc elintézés miatt kéredzkedtk el a munkahelyéről? Másfelől a feleségét is meg kell értenie, aki megrendelőként annyit joggal elvárhatott, hogy késedelmes vagy előre kifizetett, de elmaradt szállítás miatt a fuvaros néhány udvarias szóval elnézést kérjen, és kimentse magát; de nyilván nincs ideje az efféle magyarázkodásra, vagy eszébe sem jut, hogy mentegesse magát: felveszi a rendelést, és azon van, hogy teljesítse; ennyi az egész. De mégis: hogyan állítson be hozzá és mit mondjon? Hogyan kerülje el a tapintatlan célzást, amit a puszta jelenléte okozhat, hogy ne emlékeztesse a fuvarost a saját — bár nagyon is menthető — hibájára? Hogyan altassa el a gyanakvását, mit válaszoljon a kimondatlan kérdésre, hogy "a történtek után mit akar tőlem"! Hogyan magyarázza meg: félreértés történt, sajnálatos és kölcsönös félreértés; hogy ezentúl minden másképpen lesz, hogy valójában ők, M.-ék hibáztak — őszintén, tiszta szívből mondja! — a gyanakvásukkal, a kiszolgáltatottak gőgjével sebezve, de most kezet szeretnének nyújtani, hiszen szükségük van egymásra, azonosak az érdekeik. Ha csakugyan őszinte, mindezt képes meggyőzően érzékeltetni a másikkal. "A legfontosabb, döntött M., hogy nem szabad halogatni a dolgot, minél előbb beszélnem kell vele." Az olajkályhához lépett, a kávé már kifolyt; gépiesen az ébresztőórára nézett. Éppen annyi ideje van, hogy megigya és elszívjon egy cigarettát, mielőtt munkába indul. * *A fiatalon — 39 éves korában — elhunyt tehetséges író augusztus 10-én lenne ötvenéves. N :gy Zoltán rajza Napoleon Gyerekek, mikor született Bonaparte Napóleon, kérdezi a tanító. Ezer évvel ezelőtt, mondják a gyerekek Száz évvel ezelőtt, mondják a gyerekek Senki nem tudja. Gyerekek miről híres Bonaparte Napoleon, kérdezi a tanító. Megnyerte a háborút, mondják a gyerekek Elvesztette a háborút, mondják a gyerekek Senki nem tudja. Nálunk volt a mészárosnak egy kutyája, mondja František azt hívták Napoleomutk A mészáros verte őt és a kutya egy éve éhen döglött. S most minden gyerek Napóleont sajnálja. Miroslav Holub Tóth László fordítása A fának Varga Imre két verse A fának már nincs rólam gondolata. Betölt neve s egészen én vagyok Árnyékban fényben zöldes hajlatok A kérgen belül forrón lüktet a hasa. Bennem az ág s levél rezgése, szaga barnái testemben érzi a rost. VÍZ tűz fold emlékei mintha most érne végig a téren. Fényes laza ami köztit alakít és jelent. Fönn s lent teljesség. Légzésben mereng egy-egy levélen az egész maga. A szélben kitámad gallyakból haja. Átéljük egymást szép mozdulatlanul — a fej lombul, ő emberül tanul. Egészen más Hadd tegyek más hadd legyek egészen Fának ága lombja és ívei A közép ahonnan térbe élem — a minden szellővel újrakezdeni Legyek friss kép mélyéig hassam át Aki csendesen ül és rám figyel Színemben íz szag és vígó hang legyen Átjárjam mint egy elgondolást Béniről terjedjen fölérző vize Sziklája tudja bennem önmagát Bukjon madara csontomra ide A fény beláttat Mindent: rokonok Már nem vagyok címre-ítélve táj De név se vagyok külön se vagyok Fotó: Histika A HÉT 17
