A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-31 / 31. szám
■SOKFÉLE A CSODA NEM CSODA Az Egészségügyi ABC szerint a bőrrák a rákos megbetegedések között a harmadik leggyakrabban előforduló daganatos betegség. Kezelésére a sebészi beavatkozást, a sugárkezelést, illetve a kettő kombinációját alkalmazzák. A melanóma egyfajta bőrrák, amely áttétek fellépése esetén halálos kimenetelű is lehet Beata Bishop, a BBC magyar származású munkatársa a hetvenes évek közepén egy halvány, barna színű foltot fedezett fel a combján. Mivel a folt ártalmatlannak tűnt, nem fájt, nem zavarta, ezért nem is foglalkozott vele. Néhány évvel később egy kivizsgálás során apró, borsónyi daganatot találtak az ágyékában. A szövettani vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy a beteg melanómában szenved. A lehetőségekhez képest hamar elvégzett operáció csak részleges eredménnyel járt. A betegen — egy évvel a sebészi beavatkozás után —daganatos áttétek jelentkeztek. — Önnek tíz évvel ezelőtt azt mondták az orvosai, hogy olyan súlyos rákja van, hogy fél évnél tovább nem fog élni. Most itt ül velem szemben. Ez csoda? — Nem, nem csoda. Talán szokatlan inkább, de semmiképpen nem nevezném csodának. Mert él az a szörnyű tévhit, hogyha valakinek megmondják, hogy rákja van, az egyenlő a halálos ítélettel. En már tudom, hogy ez nem így van. Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet, fel kell tudni venni a kesztyűt. — Hogyan lehet a rákkal szembenézni? — A ráknak van egy mérhetetlenül nagy kiterjedésű holdudvara. Dr. Gerson, a kitűnő német orvos mondta azt, hogy sokkal többen halnak meg a ráktól való félelmükben, mint magában a betegségben. Ha én elhittem volna, hogy nekem legkésőbb hat hónap múlva át kell mennem a túlvilágra, akkor a betegségem viselése mellett valószínűleg a még meglévő immunrendszeremet is sikerült volna úgy tönkretenni, hogy a végén valóban átszenderültem volna a másvilágra. — Ön ezt most már olyan magabiztosan mondja, hogy az az érzésem: utólag már könnyű ilyeneket mondani. De el tudom képzelni, hogy akkor, abban a pillanatban, amikor a tudomására hozták, hogy menthetetlen, akkor nem volt ennyire nyugodt. — Hát persze hogy nem, én is ember vagyok. Ugyanaz a páni félelem töltött el, mint bármelyik embert, akivel közük, hogy súlyos betegségben szenved. Nem is a halál tényével volt gondom, azt valahogy fiatal korom óta úgy fogtam fel, hogy a születéssel együtt szervesen hozzátartozik az élethez. Inkább attól rettegtem, hogy borzasztó kínokon keresztül kell majd eljutnom a létnek erre a következő állomására. És nagyon bántott az a tudat is, hogy úgy éreztem, még nagyon sok dolgot nem csináltam meg az életemben, amit szerettem volna, és őrültség lenne úgy meghalni, hogy még nem vagyok rá kész. — Önt először megoperálták... — Az operáció után nem is estem pánikba. A RÁKOT LE LEHET GYŐZNI Én akkor, mint a legtöbb rákbeteg, elhittem, hogy azzal a metszéssel a dolog lényegében el is van intézve. Akkor még nem tudtam azt, amit ma tudok: hogy a rák, a daganat, a tumor, az nem a betegség. Ez csak a betegség tünete. A már említett dr. Gerson szerint ugyanis a rák nem helyhez kötött, hanem általános, krónikus és degeneratfv megbetegedés. Éppen ezért hiába vágják ki a daganatokat vagy próbálják meg eltüntetni a tüneteket, azok másutt ismét felbukkannak. A rák szerinte nem más, mint egy károsodott anyagcserével és működésképtelenné vált immunrendszerrel bíró beteg szervezet tünete. A helyes kezelés az, ha helyreállítjuk a szervezet egészséges működését, és így képessé tesszük arra, hogy az maga pusztítsa el a rákos sejteket. A szervezetünk helyes működését pedig leginkább méregtelenítéssel és megfelelő táplálkozással érhetjük el... — És akkor ón elkezdett diétázni... — Igen, de ne gondoljon valami sima és könnyű kis diétára. A Gerson-terápiának vetettem magam alá, amely legjobban talán a középkori aszkéták önsanyargatásához hasonlítható. Iszonyú mennyiségű friss, biotermékből készült zöldséget és gyümölcslevet fogyasztottam el. A terápiához hozzátartozik a megszeghetetlenül szigorú vegetáriánus étrend és a természetes anyagokból készített gyógyszeres kezelés. A méregtelenítést napi ötszöri kávébeöntéssel és ricinusolaj használatával végeztük el. Ezt a monoton és rendkívül kimeritő cirkuszt tizennyolc hónapig kell folytatni... — Hogyan nézett ki akkoriban a napirendje? — Napi három szép nagy komoly, zömök étkezés van, napi tizenhárom nagy pohár, csakis frissen készült levet kell elfogyasztani, és ezt ráadásul minden órában. Szóval ezzel a tizenhárom lével, a három étkezéssel és az öt beöntéssel, testgyakorlással, sétával, légzőgyakorlatokkal olyan gyorsan telik a nap, hogy észre sem veszi. Arra nem is gondolhattam, hogy a biotermékek beszerzése és elkészítése mellett bármi mással is foglalkozhatok. így is korán keltem, és esténként fáradtan zuhantam az ágyba. — Ez az ön számára különösen nagy megpróbáltatás lehetett, hiszen újságíró. Vagyis olyan foglalkozása van, illetve volt, amely egyet jelentett az állandó mozgással, nyüzsgéssel. — A BBC-nél, ahol dolgoztam, valóban percre éltünk. Mindennek természetesen már tegnapra kész kellett volna lenni. Rengeteget dohányoztam, és néha a klubban egy-két pohárka töményét is megittam, amolyan feszültségoldónak. Szóval pontosan úgy éltem, ahogy azt ma természetesnek tartjuk. És akkor jött ez a szinkópa, hogy nekem választanom kell. És akkor választottam. Abbahagytam a munkát... — Ez volt a megpróbáltatások lelki oldala. Kivonult "negyven napra a pusztába, és sáskával táplálkozott". Mi volt az, amit nem fogyaszthatott? Gondolom itt egy hosszú lista következik. — Hát majdnem semmit sem volt szabad... A legfőbb ellenség a nikotin, az alkohol és a só. Nem szabad semmiféle állati terméket enni, vagyis húst, baromfit, halat, belsőségeket, állati eredetű zsírt, sőt, az első hat hónapban még tejterméktől is tartózkodni kellett. Cukrot, édességet, mirelitkonzervet, füstölt húst és sajtot még az előzőeknél is jobban tiltották. — Ne haragudjon, de ezt még hallgatni is borzalmas! Másrészt, én ugyan nagyon nem értek ehhez, de annyit én is tudok, hogy a szervezetnek szüksége van a fehérjére... — Na igen, a fehérje... Mindenki ezzel jön, hogy de mi van a fehérjével...? Nézze, ha valaki, egy jól összeállított, sokféle zöldségből, gyümölcsből álló diétát folytat, akkor biztos, hogy a szervezet megkapja a megfelelő aminosavakat, és semmiben nem szenved hiányt. Biztos, hogy a szervezetben visszaáll az a természetes és egészséges egyensúly, amit korábban a nikotinnal, alkohollal, az agyonvegyszerezett élelmiszerekkel maga borított fel. Elismerem, az átállás nem megy könnyen. De ma már nem is tudnék meglenni a saláták, a káposzta, és a különféle gyümölcsös répalevek nélkül. Most már azt is megengedhetem magamnak, hogy megegyek, mondjuk, egy paprikás csirkét galuskával, nem is esik rosszul, de nem mondhatnám, hogy mindennap szívesen enném. — Rendkívül tiszteletreméltó az akaratereje és a kitartása. És az eredmény sem maradt el; a rákkal vívott párbajban ön lett a győztes. — Kilenc éve annak, hogy a terápiás kúrát abbahagytam. Az első négy hétben elmúlt a cukorbajom... Erre minden orvos azt fogja mondani; ez a nő nem normális, a cukorbaj nem múlik el. Tudom bizonyítani, megvannak az orvosi leleteim! Aztán elmúlt a kezdődő Izületi gyulladásom, örökre elmúltak a migrénes rohamaim, és a második hónap végére elkezdett visszanőni az a húsdarab a lábamon, amit a sebész kivágott, hogy megszabadítson a ráktól. Ma tökéletesen tünetmentes vagyok, kiegyensúlyozottnak érzem magam, és ha olyan kedvem van, csekélyke pénz lefizetése ellenében mutogatni szoktam a lábamat a hitetleneknek. Befizet rá...? (Az NTT nyomán) FOTO: PR AN DL SÁNDOR A HÉT 19
