A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
FIGYELŐ ŐK MONDTÁK IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉST?! A gyökeres változásokkal kecsegtető forradalmunk utáni hónapokban gyakori viták tárgyát képezte az a kérdés, hogy vajon a SZISZ-kényszerzubbonytól megszabadult ifjúságnak szüksége lesz-e újabb szervezett közösségekre — ifjúsági szövetségekre? Az igenlő választ a fiatalok ezrei adták meg, akik az eltelt bő két esztendő alatt kb. 30 szlovák és 4 magyar (a vegyes Fiatalok Szövetségén kívül) ifjúsági szervezetet hoztak létre Szlovákiában. Sajnos, a privatizáció és egyéb gazdasági okok következtében a szinte gomba módra szaporodó ifi-csoportosulások egymás után szorulnak ki a klubhelyiségekből, illetve a művelődési házakból. Ennek ellenére többnyire fel-felbukkannak olyan szervező vénával megáldott, ötletgazdag fiatalok, akik folyamatosan tolják előbbre az egymás társaságát és a közős élményeket igénylő tizen- és huszonévesek szekerét. Ez alkalommal közülük néhánnyal beszélgettem arról, hogy közvetlen környezetükben milyen a tanuló és a dolgozó fiatalok közősségalkotó kezdeményezése, milyenek az e téren megnyilvánuló igényeik és felmerülő problémáik, és vajon rajtuk kívül még kik és mit tehetnének a bensőségesebb emberi kapcsolatok kialakítását célzó közösségek létrehozása érdekében? Válaszaik elgondolkodtatóak: Zsámolyi Zsuzsanna (Ipolyság, 27 éves) — Én úgy látom, hogy rettenetes a fiatalok közösségi élete, mert a szüleiktől nem tanulták meg a közösség szeretetét. Azt látták, hogy a szüleik reggeltől estig — beleértve a hétvégéket is — csak dolgoztak, és így — bár a család anyagi helyzetét javították — se a saját családtagjaikkal, se pedig a tágabb környezetük tagjaival nem értek rá sokat foglalkozni. Pedig a fiatalok biztosan , igényelnék a közösségi életet. Ám ha megalakul egy ifjúsági szervezet, az egyén nagyon nehezen tud kibontakozni — megnyílni a többiek előtt és véleményt nyilvánítani. Pedig csak akkor életképes egy közösség, ha a tagok el tudják viselni egymás másságát toleránsak és őszinték. A jelenlegi helyzetben leginkább a papok változtathatnának. Arra lenne szükség, hogy a hívőket ne egy adott tömegként kezeljék, hanem egyenként beszélgessenek el mindenkivel! Szükséges, hogy az egyén érezze: most csak VELE foglalkoznak, RÁ figyelnek. Ez az érzés azután elindíthat egy láncfolyamatot, vagyis később ő is odafigyel másokra, meghittebb emberi kapcsolatok alakulhatnak ki. Már lejárt az a korszak, amikor tömegesen lehetett hatni az emberekre, manapság külön-külön kell mindenkit "megfogni". Persze, az összetartó közösségek kialakulása nem mehet végbe máról holnapra, ez egy időigényes folyamat. Hanesz Gábor (Nagykeszi, 24 éves) — Szerintem a fiataloknak volna idejük a közösségi életre, de sokszor hiányzik belőlük az egymás iránti nagyobb érdeklődés. Ezenkívül abban az esetben, ha felbukkannak szervezői adottságokkal rendelkező egyének, akiknek ötleteik vannak, szükségük lenne pártfogókra — erkölcsi és anyagi támogatókra. Ismét fel kellene éleszteni az amatőr művészeti csoportok munkáját is, és buzdítani a fiatalokat, hogy azokban tevékenykedjenek — szórakozva művelődjenek, közösséggé kovácsolódjanak! Ezen a téren nagyobb feladat hárulna a pedagógusokra isi Régebben az alapiskolában is működtek különféle csoportok. Manapság a tanítók többsége úgy tartja, hogy ha egy-egy csoport vezetését külön úgysem fizetik meg, akkor nem éri meg foglalkozni velük (tisztelet a kivételnek!). Számukra ez csak időveszteséget jelentene. De talán ha a polgármester megkérné az iskolaigazgatót, hogy valamiképp ösztönözze a tantestületet, ismét akadnának az ügy érdekében tenniakaró elhivatott pedagógusok. Biztosan a szülők is örömmel fogadnák az efféle kezdeményezéseket. Elképzelhetőnek tartom, hogy az alapiskolából kikerülve is együttmaradnának az ily módon id alakult kis társaságok. Barta György (Nagyszarva, 29 éves) — Manapság is nagyon fontosnak tartom az ifjúsági közösségek kialakulását, ahol megvitathatjuk bárminemű problémáinkat, tanácsokat adhatunk egymásnak. Emellett különféle kulturális programokat is szervezhetünk, amelyek bevételéből közösen utazgathatunk, szórakozhatunk stb. Ezáltal például olcsóbban eljuthatunk olyan tájakra, ahová egy-egy egyéni kirándulás sokkal többe kerülne. Ferencz Gergely (Hanva, 21 éves) — Szerintem a községbeli fiatalokkal az a helyzet, hogy minden újnak csak pár napig tudnak örülni, azután "vége a dalnak". Például kaptunk egy új ifjúsági klubot, akkor is kezdetben mindenki lelkesedett, tervezett, mostanában pedig szinte alig folyik Wubtevékenysóg. Ennek az is oka lehet, hogy a falubeli fiataloknak alig vannak szellemi téren igényeik. Inkább csak olyan rendezvényeket látogatnak, ahol teljesen kikapcsolódhatnak (pl.: bálba, diszkóba járnak), de egy-egy előadást már szellemi megterhelésnek tartanak — nem igénylik az efféle szellemi többletet. Talán az is közrejátszik ebben, hogy a jobb megélhetés végett mindenki látástól vakulásig gürizik, és este már hullafáradtan zuhan az ágyba, szórakozásra se ideje, se kedve nincs. Vörös János (Balóny, 16 éves) — A jó közösségi élet kialakulása nagy mértékben függ pár szervezői hajlammal megáldott egyéntől. Volt olyan időszak, hogy falunkban az addig tevékenykedő fiatalok "kiöregedtek", és nem akadt helyettük utánpótlás, ezért pangott a közösségi élet. Régebben az is bomlasztotta a helyi ifjúsági közösséget, hogy a SZISZ vezetői csak magukra és baráti körükre költötték a közös pénzt (pl.: ők mentek kirándulni), a többséget — a fiatalabbakat pedig mindenből kirekesztették. Nemrég alakult meg a MISZ helyi csoportja, a községi hivatal támogat minket — berendezte számunkra az ifjúsági klubot. Mi pedig mindenfélével próbálkozunk, majd meglátjuk, hogy milyen sikerrel... Ape András (Ipolyszakállos, 22 éves) — Klubtevékenység? Szerintem sok fiatal maga sem tudja, hogy milyen program kellene neki... Ez részben függ az igényektől, részben pedig a megfelelő informáltságuktól. Ugyanis ha egy fiatalnak lehetőségében áll részt venni egyegy rendezvényen, és ha az megnyeri a tetszését, akkor legközelebb szívesebben megy el egy hasonló programra. Legjobb, ha a fiatalok önként, spontán módon akarnak közösséget alkotni, és nem valamilyen külső hatás, személy miatt. Hiszen biztosan igénylik a közösségi életet, a véleménycserét és azt, hogy egymás között jól érezzék magukat. Csakhát sokkal kulturáltabb klubéletre lenne szükség, mint amilyen ez idáig zajlott nálunk. Inkább konkrét szakterületekre kellene orientálni a Wubtevókenysóget, nem csak agyoncsapni az időt az üldögéléssel, zenehallgatással, videózgatással... Ehhez azonban lelkes vezéregyéniségekre lenne szükség, akik pozitívan befolyásolnák a csapatmunkát. 10 A HÉT
