A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
ELO MULT Varga Ildikó (Bős, 18 éves) — Én a Fiatalok Szövetségében tevékenykedtem mint a helyi csoportunk pénztárosa, így tapasztalatból beszélhetek. Kb. húsz tagunk van jelenleg, de nem is a létszám a fontos, hanem az aktivitás. Másfél éve kaptunk egy klubhelyiséget, amelyben megnyitottuk Oázis bárunkat. Ez anyagi gyarapodásunkat szolgálja. Ami pedig a kulturális rendezvényeinket illeti, különféle koncerteket, kirándulásokat, bálokat, klubesteket szerveztünk az eltelt időszakban. Eleinte féltünk, hogy a fiatalok elkerülik házunk, illetve a szövetségünk táját, mivel már biztosan megcsömöiiöttek a közösségi élettől a SZISZ ben. De hamarosan kiderült, hogy a társasági életre szükségük van, csak persze más formában, mint azelőtt. Szívesen fogadunk mindenkit, aki új ötletekkel, tervekkel keres fel minket. Horsitza Ferenc (Dunaszerdahely, 17 éves) — Múltkor beugrottam egy sörre az egyik vendéglőbe, és odaült hozzám egy teljesen idegen pali. Eleinte unszimpatikusnak találtam, de amint jobban belemélyedtünk a beszélgetésbe, egyre szimpatikusabbnak tűnt. Talán így vannak a fiatalok az ifjúsági szervezetekkel is: először idegenkednek az ismeretlentől és az új társaktól, de azután fokozatosan megismerik egymást, rájönnek, hogy vannak közös elképzeléseik, vágyaik, amelyeket együttes erővel sokkal könnyebb valóra váltaniuk, mint egyenként. Minden korban, társadalomban szükség van az ifjúsági közösségekre, amelyekben hasonló korosztálybeli társak találhatnak egymásra. NÉPRAJZ MINDENKINEK Ezüst ékszerek Az ezüst ékszerek a 17. és 18. században a gazdag nemesi és polgári viseletnek voltak jellegzetes díszei. A sötét színű mentékhez ezüst gombok és gazdagon díszített menteláncok tartoztak. A női viseletét ezüst gombok, csatok, tűk, gyűrűk, nyakláncok egészítették ki. Ebben az időben az ezüst ékszernek nemcsak gyakorlati és díszítő szerepe volt, hanem viselőjének bizonyos kiváltságokat is jelentett. Mint tudjuk, a jobbágyoknak nem volt szabad ezüst ékszereket viselniük, ezeket egyébként a szegényebb városi polgárok sem hordták. A 19. században, amikor a feudális kötöttségek egyre inkább lazultak, a vidéki kisnemesi és paraszti rétegek, valamint a városi polgárság egyes rétegei fokozatosan átvették viseletűkbe a nemesi és polgári kereslet hatására, megjelentek gyengébb minőségű tucatmunkák is, például a filigránt utánzó öntött ékszerek. De egyre nagyobb számban jelentek meg a piacokon az ezüst ékszerek gyári utánzatai ónból, ólomból vagy sárgarézből, melyeket alacsony áruk miatt nagyon kedveltek. A díszes gombok elsősorban a posztóból készült ruhadarabok járulékai és a méltóság, a vagyon, a tehetőség megjelölésére szolgáltak. A fiatalabb gát fűztek a fülekbe. Ez szilárdan a helyükön tartotta a gombokat. Ha le akarták venni a ruháról, csak a szíjat vagy a spárgát kellett kihúzni, és szabaddá váltak a gombok. A női mellényt élók, ujjasok összefogására gyakran ezüst kapcsokat használtak. Ezek két hasonló alakú, öntött vagy filigrán technikával készült részből állnak. Összekapcsolásuk hátoldalukon történik. Különösen jellegzetes a komáromi szekeresgazdák és a csallóközi kisnemesek ünneplőjén az ezüst mentelánc, amely a nyak alatt tartotta össze a mente két részét. A női viselet tartozéka az egy- vagy többsoros ezüst nyaklánc. Régiesebbek a szorosan nyak körül viselt, újabbak a lazán viselt formák. A szorosan viselt női nyakláncok 4—8 sorosak. Kerek vagy Kovács András (Nyékvárkony, 19 éves) — Amikor községünkben felbomlott a SZISZ helyi csoportja, a fiatalok magukra maradtak, csellengtek, hiszen helyiségük sem volt. Majd megalakult a Fiatalok Szövetségének és a MISZ-nek a helyi csoportja, és mindkét szervezet igényelte a régi klubot. Az akkori polgármesternő azt ajánlotta, hogy egyesüljünk — "minek egymással konkurálni?", de két sokban eltérő társaságról volt szó, ezért mi ebbe nem mentünk bele. Végül közös használatra kaptuk meg a helyiséget, ahol felváltva tartózkodunk. Egyelőre különféle programokkal próbálkozunk, majd elválik, hogy mire lesz leginkább igény. Mégiscsak jobb két szervezet, mintha egy sem volna, így legalább kialakulhat egy egészséges versengés. MISKÓ ILDIKÓ öltözék egyes elemeit, például az ezüst gombokkal díszített posztó mentéket. Idővel a falusi nép sok nemesi és polgári ékszert honosított meg a viseletében, alkalmazva ezeket viseleté követelményeihez. így alakultak ki azok a népi ékszerek (gombok, csatok, láncok), amelyek lényegében nem népi eredetűek, mert kizárólag városi kézművesek gyártották, de a nép eredeti formájában vagy némileg módosítva átvette saját öltözékébe. Elsősorban Szlovákia nyugati és déli vidékein használták az ezüst ékszereket, amelyet a parasztság számára nagy tömegben gyártottak az ötvösműhelyek Komáromban, Érsekújváron, Győrben, Esztergomban, Léván. A szebb kivitelű népi ékszerek ötvösjegyeik és helyi stílusjegyeik alapján is felismerhetők. A múlt század második felében, valószínűleg a növekvő és módosabb emberek általában nagyobb méretű gombokat hordtak, az idősebbek kisebbeket. Az ezüstgombok különböző formájúak és méretűek voltak, különböző módon is készültek. A régebbi gombok többnyire öntöttek és domborítottak, később a filigrán gombok is kedvelné váltak. Nagyságuk általában 1—3 cm közön váltakozott, formájukat tekintve gömb-, és félgömbalakúak vagy laposak. Ez utóbbiak voltak általánosak a parasztok öltönyein. Komárom régi tekintélyes rétegének — a szekeresgazdáknak — a díszruháját viszont több soron diónagyságú, gömbölyű díszes ezüstgombok ékesítették. Az ezüstgombokat úgy erősítették a ruhához, hogy a posztót a gombok helyén átlyuggatták, kívülről bedugták a gombok fülét, és a ruha belső oldalán keskeny szíjat vagy erős spárnégyzet alakú elemekből állnak, melyeket apró karikák fognak össze. Az egyes sorok végeit kapoccsá vagy szalagbefűzésre alkalmas füllé képezték ki. A lazán, mellre leomlóan viselt fémláncok általában egysorosak. Hordták többféle alakban, vastagságban, díszítették vallási érmekkel, jelképekkel vagy világias fémdíszekkel. A felsorolt ékszereken kívül a népviseletet gyűrűk, fülbevalók, ritkábban karkötők egészítették ki. A nép viseletének és életformájának megváltozásával a hagyományos ezüst ékszerek elvesztették eredeti funkciójukat. Ennek ellenére sok családban még ma is őrzik ezeket mint családi emlékeket. GAÁL IDA Fotó: Bíró Béla A HÉT 11
